Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

BENDEFY LÁSZLÓ: Kéregszerkezet és hidrográfia

10. ábra. A felszíni hidrotektonikai viszonyok alapján felvázolható mélyszinti nagyszerkezeti egységek. len rápillantással kitűnik, hogy folyóvízhálózatunk több, szám szerint 10 nagy szerkezeti egységhez igazodva alakult ki (10 ábra). Mivel szavaknál sokkal többet mond a 9. és a 10. ábra, a részletekről fölösleges szólnom. A nagy' egységeket azonban érdemes alaposan szemügyre vennünk. Mindenekelőtt megállapítható, hogy folyóvízrendszerünk elsődlegesen ÉNy—DK-i irányítottságú. Kivétel a Rábától ÉNy-ra, illetőleg a Mosonyi Dunától DNyra eső területek, valamint a Tiszántúl keleti fele: Sátoraljaújhely — Tiszalök — Karcag — Békéscsaba — Ujszentanna (Világos mellett) határig. A felsorolt mélybeni nagyszerkezetek közül legfontosabb az 5. számú Pozsony—Budapest—Szeged-i övezet. Ez a hatalmas vonulat a Tiszától (Szeged környékéről) Cegléd és Esztergom érintésével Nyitra irányában kiszélesedve éri el' a Kis Kárpátdkat. DNy-i határa tulajdonképpen a Bécsi medencét is lezárja. Erőteljesen hangsúlyozott vonulata a gravitációs izoanomália-térképeken még a Cseh tömeg alatt is követhető. Ebből következik, hogy a mélyvonulat a Mohoés a Conrad-felületek közötti feltorlódott alsókéreg (batiderma) illetőleg a Moho alatti felsőköpeny tömegeinek sajátos térbeli elrendeződése (archeoeurópai köpenytaréj) folytán alakult ki. Az 5. övezethez kelet felől a 6. és 7. számú övezet csatlakozik. Ez utóbbiak együttesen észak felé legyezőszerűen szétnyíló szerkezetek. Közülük a 6. számúnak ÉK-i határa a földrengések gyakoriságával és erősségével jellemzett aradi szeizmotektonikai központból kiindulva Szarvas és Jászberény érintésével Pásztó felé tart. Ez a vonal tehát csupa jól ismert földrengéses gócokon halad át. A 7. számúhoz csatlakozó 8. és 9. számú övezetek az erdélyi határhegység (a Nagy Bihar hegység) peremi süllyedékei. Közülük a 9. számú a mélyebb, a 8. számú pedig átmeneti övezet az emelkedőben lévő zónák felé. A 9. számú övezet az egyetlen alföldi terület, ahol Prinz elvi elgondolása maradék nélkül érvényesül: a három Körös, a Berettyó csatorna és ezek mellékpatakjai, erei Gyománál egy pontba futnak össze. A 8. számú övezet nyugati peremén, Szarvasnál, az ÖregBerettyó és a Hortobágy patak is egyesül a Körösökkel. Az 5—9. számú övezeteket a Paks és Baja közötti térségből kiindulva, enyhe ívben hajló 10. számú szerkezeti övezet harántolja. Ez a fiatalabb és az előzők fölötti emeletbe sorolandó szerkezet Kisvárda és Mátészalka környékén érkezik a Szamos-vonal törési zónájához, sőt abba be is hatol. Hatása különösen az övezet déli szélén erős: a két rendszer déli találkozásánál nagy kiterjedésű süllyedék keletkezett, melynek látható hidromorfológiai nyoma az Ecsedi láp. Ugyancsak a 10. és a 6. számú övezet déli keresztezésénél alakult ki hazánknak geotermikus vonatkozásban kitüntetett területe: a Tiszakécske és Lakitelek közötti övezet. A két ellentétes irányítottságú, és nyilván ellentétes mozgási tendenciájú övezet szigorú déli határához dél felől további peremi törések csatlakoznak. Ezek közül a legdélibb Cserkeszőlőt (Tiszakürt 1.) érinti. Az itteni mélyfúrás 116 C°-os vize ennek a kivételes mélytektonikai helyzetnek köszönhető. 14