Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Sümeghy József dr.: Hidrológiai tanulmány a Duna–Tisza köze ipari- és ivóvízellátásának kérdéséhez

HIDROGEOLÓGIA Szerző legújabb kutatásai alapján foglalja össze a Duna—Tisza közének altalajára vonatkozó megfigyeléseit. Eredményei, melyeket számos igen szép szelvényen is közöl, nagyfontosságúak a terület vízellátása szempontjából. U. D. C. 551.49 : 628.1 (439.153) Hidrológiai tanulmány a Duna-Tisza köze ipari- és ivóvíz ellátásának kérdéséről DR. SÜMECHY JÓSZEF I. Célkitűzés. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal elkészítette hazánk egész területére kiterjedő ivó vízellátási és csatornázási ötéves tervét. Ebben a tervben ott találjuk a beruházási, nyersanyagszükségleti, kivitelezési stb. költségeket mind, pontosan kiszámítva, reális értékszámokkal kifejezve. Az igényelt vízmennyiségek előteremtése végett nagyarányú munkálatok indultak meg. Jelen tanulmány is a terv vízellátásának megoldásához akarja közelebb vezetni népgazdaságunkat. A vízellátás megoldásakor a részletes hidrológiai felvétel nagyon szükséges. Ugyanis az a nyers igazság, hogy a bányavidékeinket általában tápláló karsztvíz szintje az utóbbi években erősen leszállott, karsztvizekből táplálkozó patakok váltak meddőkké, hogy bővizű, hosszabb ideig működő ártézi kutakat ma már az alföldeken létesíteni nem lehet, hogy összes ártézi és fúrt kútjaink erősen apadó tendenciájúak, hogy minden új fúrt kút károsan befolyásolja a régieket, hogy már nincs kihasználatlan, jó ivóvizet adó, alföldi rétegünk, mert a mintegy 16.000 ártézi és fúrt kút vízpazarlásával az az egyelőre nem javítható állapot állott elő, hogy e kútvizek utánpótlása súlyos gátlásokban szenved. Rútjainkat tápláló vizeink útja sehol sem olyan szabad, utánpótlásuk sehol sem olyan gyors, hogy az a szükségelt vízmennyiséggel megbirkózhatna. Ez az állapot tagadhatatlanul a régi rendszerek bűne, főleg a vízügyi törvény fogyatékosságáé s most, amikor az ország ivóvízellátására, csatornázására kidolgozott mérnöki terv végrehajtása már meg is indult, szükséges annak hidrológiai alapját is megadni, hogy ezzel az igényelt vízmennyiségek előteremtésének lehetőségeire is reámutathassunk. II. A földtani viszonyok felvázolása. Mielőtt tanulmányom érdemlegesebb részének, a hidrológiának tárgyalására rátérnék, a könnyebb érthetőség kedvéért, felvázolom a Duna-Tisza köze földtani viszonyait is, előrebocsátva azt is, hogy csak a hidrológiailag számbavehető, fiatalabb korok képződményeiről emlékezem meg. A hydrological study to the probléma of industrial and drinking water supply ín he re°ion between Danube and Tisxa. By Dr J. Sümeghy. (English text on p. 319.) A Duna-Tisza köze az Alföld legváltozatosabb része. Különböző magasságban elhelyezkedő táblák érintkeznek itt különböző mélységű vápákkal, mélyárkokkal aszerint, hogy variszkuszi sziklafenekük milyen mélységre zökkent. Ha a geofizikai maximumok a variszkuszi hegység és az att borító medenceüledékek rögeinek tekinthetők, a geofizikai térképek szerint, itt nemcsak a mezozoikumban, de a Föld újkorában is szigettenger lehetett. Erre vallanak az Alföld fenekét eddig elért kutatófúrások földtani adatai is, amelyek szerint egyes fúrások az alap eléréséig, a mezozoikum mellett, idősebb harmadkori, míg mások csak fiatalabb harmadkori képződményeket harántoltak. A mezozoikus és idősebb harmadkori üledékek mellett résztvevő fiatal harmadkori képződmények közül azonban a pannóniai rétegösszlet elterjedése a legáltalánosabb, a legvastagabb, jeléül annak, hogy az Alföld medencéjének kialakulása túlnyomórészt a pannóniai időszakban ment végbe s az alföldi szigettenger csak akkor szűnt meg. A duna-tiszaközi medencerész altalajában is a pannóniai rétegösszlet a legnagyobb kiterjedésű s vastagságú képződmény. Kialakulása végén, sík felszíne a mai 270—300 m tszf. magasságban terült el, éppúgy, mint az Alföld egyéb részein, és a Dunántúlon, ezek pannonjával összeforrva, egységes egészet alkotva. A pannóniai emelet duna-tiszaközi, nagy átlagban 1500—2000 m vastag rétegösszlete azonban a levantikumban több helyen lesüllyedt, feldarabolódott és levantei vápáknak, mély árkoknak adott helyet. A Duna-Tisza közének D-i fele ilyen, levantikumban lesüllyedt terület, mint a középalföldi, nagykiterjedésű levantei depresszió Ny-i része. É-i szegélye a Duna-Tisza közén a baja— kunszentmártoni vonal, Ny-i szegélye pedig nagyjában a Duna mai völgyének ideeső szakasza. A pannóniai rétegösszlet azonban a Duna-Tisza közének K-i felében is lesüllyedt a levantikumban; ez az ú. n. cegléd—kecskemét—tiszai süllyedés. É-felé ez az ú. n. zagyva-tiszai levantei süllyedőkkel függ össze. Legújabb kutatásaim azonban azt is kimutatták, hogy vecsés—kecskeméti tengellyel, a Pesti-öböl felől is húzódik levantei árkos beszakadás DK felé, Kecskemét tájékán egyesülve a cegléd—kecskeméti levantei árokkal. Utóbbi árkos beszakadás azonban Ny-i irányban erősen kiszélesedik s a mai, duna-tiszaközi futóhomokos magashát nagyrészét magába foglalja. .280