Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Sümeghy József dr.: Hidrológiai tanulmány a Duna–Tisza köze ipari- és ivóvízellátásának kérdéséhez

A levantei depressziók, mély árkok kialakulásával a duna-tiszaközi, egységes pannóniai táblából végeredményében csak Ny-on és ÉK -en maradt fenn egy-egy tábladarab, amelyeket a futóhomokos hát levantei depressziója választ el egymástól. A Ny-i pannontábla, amelynek É-i peremrésze a Pesti-öböl, a Mezőföld felől jön át ide s D-en, az alább ismertetendő, kalocsa—kiskőrösi vetődési vonalig követhető. Az ÉK-i pannontábla ÜllőMonor—Pilis—Alberti-Irsa és Ceglédbercel vonalában válik el az előbb említett levantei depressziótól ; ez az Irsai (gödöllői) tábla. Ez is, mint a Pesti-öböl, már az Alföld É-i peremén maradt függve s már ezért is valamivel magasabb a Ny-i pannóniai táblánál. A levantei depressziók süllyedése a pleisztocénben is folytatódott. A pleisztocén süllyedés azonban nem korlátozódott cáak levantei depressziós területekre, mert kívülük, a Ny-i, duna-tiszaközi pannontábla D-i részén is történt pleisztocén sülylyedés. Kalocsa és Kiskőrös vonalától D-re mutatható ki ilyen nagyobb területre kiterjedő pleisztocén süllyedés, ahol a duna-tiszaközi pannontábla legalábbis 50—60 m-rel lejjebb zökkent. Ennek a pleisztocénvégi depressziónak pontosabb határvonalai még nincsenek kinyomozva, de az bizonyos, hogy a Duna posztglaciális völgye egész szélességében beleesik, le egészen Zomborig. A Duna—Tisza-közének ÉNy-i részét elfoglaló pannóniai tábla, az Irsai (gödöllői), alföldperemi pannóniai tábla, köztük a vecsés—kecskeméti levantei árkos beszakadás, azután a cegléd— kecskeméti—tiszai levantei árok s a középalföldi levantei depresszió Ny-i része, végül az előbb említett pleisztocén depresszió építik föl a Duna— Tisza-közét. Az ÉNy-i pannóniai tábla rétegsorát eddig csak a Bugyi melletti kutatófúrások tárták fel. Igaz ugyan, hogy itt a tábla sziklafeneke alig süllyedt valamit, mert azt a pannóniai rétegösszlet alatt már270m mélységben elérték, mint triászdolomitot. A Bugyi alattihoz hasonló, magas rögök közeiben, vápáiban azonban a pannóniai képződmények is bizonyára elérik az 1500—2000 m vastagságot. Erre abból a körülményből is következtethetünk, hogy a szóbanforgó tábla területén létesült artézi kutakban 300—400 m mélységig feltárt pannóniai rétegek még mind a Prosodacna Vutskitsi-s, legfelsőbb pannóniai szintbe tartoznak s hogy a Bugyi, II. sz. fúrás 800 m körüli mélységben még alsó pannonban haladt. A taksonyi, kiskunlacházai, tassi, kunszentmiklósi, dömsödi, szabadszállási, fülöpszállási, hartai, akasztói stb. artézi kutak is többszáz méter mélységig hatoltak bele a tábla pannóniai rétegsorába s mindenütt egymással sűrűn váltakozó homokos agyag, agyagos homok, márga, agyag- és homokrétegeket tártak fel, de gyakran átütöttek vékonyabb homokkő és barnakőszenes, vagy szerves anyagos rétegeket is. A Bugyi II. sz. fúrás az alsópannóniai alemelet rétegösszletét is harántolta, amelyben agyag, agyagos márga és homokkő az uralkodó kőzet. Feltűnő a homokrétegek gyér előfordulása. Utóbbiakat rendesen iszapos, apróbb és közepesebb szemnagyságú homokfajták építik fel. A durvábbszemű, folyami eredetű, iszapmentes homok ritka. Az irsai (gödöllői) pannóniai tábla rétegsorát az üllői, a monori, gödöllői, gyömrői, pilisi, tápiósülyi, tápiósági stb. artézi kutak tárták föl. Közülük az üllői kincstári kutatófúrás hatolt bele legmélyebben, 660 m mélységig, a tábla rétegsorába. Ezekben a fúrásokban is a homokos agyag, agyagos homok, agyag, márgás agyag és márga a leggyakoribb üledék s a homokrétegek itt is alárendelt szerepet játszanak. A 40—50 m vastag pleisztocén takaró alatt, az ismert mélységig, a felsőpannóniai alemelet rétegei fejlődtek ki. A felső szintekből Prosodacna Vutskitsi, Limnocardium apertum,Limnocardium secans a leggyakoribb kövület. A középalföldi levantei depresszió Duna—Tiszaközére eső részében a levantei rétegösszletet a bácsalmási, garai, vaskúti, bácsbokodi, katymári, zombori, szabadkai, szegedi, péterváradi, újvidéki stb. artézi kutak szelvényeiből ismerjük. Közülük a bácsalmási, zombori, szabadkai, szegedi, péterváradi és újvidéki kutak levantei faunát is szolgáltattak. Vastag homok- és agyagrétegek töltötték fel ezt a depressziót, ahol a márgarétegek már jórészt hiányzanak. A homokrétegek anyaga durva és középszemű, éles folyami homok. A homokrétegekben gyakran fellépnek kavics- és murvalencsék is. Az agyagrétegekben legtöbbször az iszapos, homokos résztől mentes, tiszta agyagokkal találkozunk, jeléül annak, hogy ezek az agyagok tavakban ülepedtek le és képződésük közben folyami hordalékkal nem keveredtek. A bácsmadarasi MANÁT-kutatófúrás a depresszió levantei rétegsorát átütve, a fekű pannon alatt 600 m körüli mélységben elérte a medence fenekét is, de benne az egyes emeletek mélységi adatait csak bizonytalanul adták meg. Csak az bizonyos, hogy a szomszédos bácsalmási járási főjegyzői lak előtt létesített artézi kút felső levantei faunája 125— 137 m mélységből, homokos durva kavicsrétegből került elő s hogy itt 150 m mélységig a rétegsor még a felső levantei almelethez tartozik. A depressziót feltöltő üledéksorból, a felszíntől számítva, 50—60 m a holocénhoz és pleisztocénhoz, 100— 150 m a levantikumhoz, ezen alul az alapig pedig a pannonhoz sorolandó. A Bácsalmáson 600 m mélységben elért triász mészkő a bátai triász folytatásának tekinthető. Bátán ugyanis 6 m vastag löszréteg alatt egy 1914-ben létesített fúrással triász-dolomitos mészkövet és mészkövet ütöttek meg s Telegdi-Roth Károly akkori földtani intézeti szakvéleményes jelentése szerint, abba 201 m mélységig bele is fúrtak. A ceglédi—kecskeméti—tiszai levantei mélyárok a mai Tisza szolnok—titeli mederszakaszával húzódik párhuzamosan, ÉD-i irányban. A tiszasülyi (kolopfüraői), jászkarajenői, kecskeméti, nagykőrösi,' kiskunfélegyházi és szegedi artézi kutak levantei faunáiból következtetve, a pleisztocén rétegek alatt, itt a középső és felső levantei alemelet rétegösszlete fejlődött ki. Ezt túlnyomóan laza, homokos, iszapos, iszaposagyagos, homokosagyagos rétegek építették fel, közülük a homokos üledékek jutottak túlsúlyba. A kavics- és murvarétegek ritkák s a nagykőrösi, kecskeméti és kiskunfélegyházi artézi .281