Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Hírek - Az üzemszervezési Tudományos Egyesület pályázatának határidő meghosszabbítása

Két vége felé haladva, kissé kiszélesedik a völgytalp, és a lejtői is valamivel lankásabbak, míg a közepe táján a legkeskenyebb, és a lejtők itt helyenként majdnem függőlegesek. Oldalai nagyon sziklásak. A meder erősen bevágódott az alapkőzetbe, és teljes hosszában sziklameder. Igen nagyesésű: 20 m/l km. Hatalmas sziklatömbök hevernek benne, melyeket részben a víz hozott magával, részben a kétoldali, meredek lejtőkről gördültek le a mederbe. Hidrográfiai szempontból a szurdok szárazvölgy, azaz aszó, mert vize csak nagyobb esőzések után van (főleg tavasszal és ősszel), de akkor is csak rövid ideig. Az aszójellegű völgyképződés igen jellemző a Budai-hegyvidékre. Oka elsősorban : a kőzetminőségben, az impermeabilis alapkőzetben (vidékünkön ez : dachsteini mészkő), másodsorban a kevés csapadékmennyiségben (évi 600—650 mm) keresendő. Morfológiai szempontból a legérdekesebb és legváltozatosabb a szurdokvölgy északi oldalának : a Remetehegy déli lejtőjének a formakincse. A lejtő igen meredek : viszonylagos magassága 160 m a völgytalp felett (260—420 m teng. sz. fel.), de ez a 160 méteres emelkedés igen nagy reliefenergiát jelent, mert alig 340 méternyi távolságon belül történik. A meredek lejtőt főleg szálbanálló meredek sziklafalak, kiugró sziklatömbök és hatalmas sziklacsoportok alkotják. Jól látszik rajtuk a dachsteini mészkő vastagpados települése. A sziklák élénk és változatos formakincsét a meredek lejtőkön erős letarolódás (denudáció) és a mészkövön erőteljes lejt ő-karrosodás hozta létre. A sziklatömbök között a hegyoldalon mindenütt nagyarányú juvenilis kőfolyások (horhók) terülnek el, m ly k a legcsekélyebb erőhatásra azonnal mozgásba jönnek, és temérdek hatalmas sziklatömböt zúdítanak le a szurdokvölgybe. A szurdok északi völgyoldalának a főjellegét — a szálbanálló karrosodó sziklafalak és a kőfolyások mellett — a karsztos formák adják meg. A karsztosodás ugyan kisarányú, de a Budai-hegység többi részéhez viszonyítva, mégis sokkal erősebb mértékű és változatosabb. Joggal beszélhetünk itt tehát miniatűr-karsztosodásról. A karsztos formákat a Remetehegy olialában a szurdok felett főleg barlangok képviselik. Ezek a barlangok mind megegyeznek abban, hogy kicsinyek, rövidek és szárazak. Egyetlen kivétellel mind magasan a völgytalp fi lett találhatók, tehát idős, pusztuló barlangok. Több szíítben helyezkednek el, 3 fő barlangszínt jelölhető ki a szurdok fölött : a) alsó s>í it 10 m a völgy fel. (280—290 m teng. sz. f.) ; b) kö :.'pső szint 70 m (340—350 m) ; c) f lső szint 130 m (100 m). Az alsó szí ítben egyetlen nagyobb barlang található : a Remete-barlang. Ebben a közelmúltban (1949 őszén) végeztek eredményes őslénytani és régészeti ásatásokat. A barlang egy hatalmas, széles és igen magas főteremből és egy hosszú, szűk és zegzugos oldalágból áll. (Az oldalágnak az idén ősszel találták meg a felszínre kivezető útját ; tehát most már a Remete-barlangnak 2 bejárata van.) A barlang normális karsztos forrásbarlang, mely az erózió és korrózió kölcsönös munkájával képződött ki. A tektonikus preformáció igen jelentős a barlangban ; ugyanis a főterem erőteljes tektonikus hasadék mentén alakult ki. Tévedés lenne azonban a barlangot egyszerűen tektonikus eredetű hasadékbarlangnak nevezni, mert főjellegére nézve : karsztos forrásbarlang. Ma már ez a legalsóbbszintű barlang is száraz és pusztul, mert a leszálló karsztvíz övébe került. Alját ma már több mint 8 m vastagságban töltötte ki a barlangi agyag; régi bejárata, — mely a mai alatt lehetett — szintén eltömődött. A középső színtben a legjelentősebb barlang a szurdok nyugati vége közelében a messziről is jól látható hatalmas nyílású Kőfülke, melyben a múltban szintén voltak eredményes paleontológiái ásatások. A Kőfülke sokatígérő nagy szájának azonban a hegy belseje felé nincsen folytatása, csak egy járliatatlanul szűk kis folyosó vezet belőle befelé, de ez is alig 1 és % méterre teljesen összeszűkül és elvégződik. Eredetére nézve : képződésében félbenmaradt embrionális forrásbarlang, melynek egy kis avenje közvetlenül a bejárat mögött oldalról felszakadt, a bejárat mennyezete beomlott, és a barlang kicsinységével és rövidségével élesen ellentétben álló hatalmas nyílás jött létre. Ma már a Kőfülke is teljesen száraz. Alatta hatalmas kőfolyások húzódnak lefelé az igen meredek hegyoldalban. Szintén a középső szintben, de a szurdok keleti vége felé, majdnem a Hétlyuk-zsomboly alatt egy teljesen felszakadt egykori kicsiny forrásbarlangot találtam. Ez ma rövid (16 m), de nagyesésű szakadék, amelynél az egyenlő magasságú, párhuzamos és vertikális oldalfalakon kívül boltozatmaradványok és felszínre került cseppkőroncsok is mutatják a barlangi eredetet. Tipikus iskolapéldája a felszakadt barlangoknak. A szakirodalomban eddig nem volt megemlítve. Közelében egy másik, még fel nem szakadt, de hasonlóan rövid (14 m) és nagyesésű száraz forrásbarlangot is találtam. A Remetebarlanghoz hasonlóan ennek is van egy keskeny oldalága és oldalbejárata. Ez a barlang sincs megemlítve a szakirodalomban. Valószínűleg a közelmúltig te ljesen el volt tömődve a bejárata, amelyet csak a 30-as években tárhattak fel ismeretlen személyek. A középső szintben ezenkívül még több kisebb, rövid és száraz vagy felszakadt forrásbarlangocska van, melyekkel azonban felesleges részletesebben foglalkozni. Szakszerű kutatással és ásatással valószínűleg még több barlangot is lehetne találni. A felső szintben terül el a roppant érdekes és változatos forinakincsű Hétlyuk-zsomboly, mely a Budai-hegyvidék egyetlen valódi zsombolya*) (6). Eredetére nézve a Hétlyuk-zsomboly sohasem volt víznyelő, hanem az anyabarlang mennyezetén keletkezett és a felszínre felharapózott — tektonikusán preformált — beomlások által jött létre (6, 7.). Itt kell még megemlítenünk a szurdokvölgy keleti bejárata felett emelkedő úgynevezett Máriaremetei-mészkőfejtőt, melynek oldalfalain szép és jellegzetes hévforrásnyomok találhatók. (A mészkő erős kőzetporlása, nagyarányú vasas átszíneződése és egyéb kőzetmetamorfózis). A kőfejtés által fel* A szjntén Budapest köz lében fekvő, de tulajdonképpen a Pilishegycsoport terülcéhez 'artozó Péterhegyisomholyoke n m val di zsombolyok, hanem mesieiséges eredeiű ür gi k. Erről 1948-ban Bertalan Károllyal tartott kutatásaink alkalmával győződtem meg. 474-