Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - JASKÓ SÁNDOR dr.: A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása

falazták ki. Vízhozamuk igen csekély (a 3 kúté együttvéve napi 4 ;m'), de mégis figyelemreméltóak, mert például szolgálhatnak, hogy milyen nehézségekkel jár vízszegény területeken kutakat készíteni. Jól példázzák továbbá azt is, hogy hegyvidékeken még igen kis távolságokon belül is lényegesen megváltoznak az altalaj hidrogeológiai adottságai. Szükséges volt megállapítani, hogy a kísérleti telep kútjait nem fenyegeti-e fertőzés. A kísérleti teleptől 3 km-re keletre, kb. 50 m-rel magasabban fekszik egy tüdőszanatórium. A tüdőszanatórium szennyvize évek óta derítés és fertőtlenítés nélkül folyik le, kis patakocskát alkotva, Budakeszi község északi szélén, fiz azonban legfeljeb csak a községben okozhat fertőzést, a kísérleti telepet nem veszélyezteti, mert a talajvíz lejtíése déli irányú. Két SQHQQ^BEDIBBECQQBE Újdonságok a Rhőne-vidékről. Maurice PardélUuefainM Nonveautés sur le ríffime dn Hhóne. - Insütul deétndes RilMMtontoniies ile l'rnivei-.-ité de Lyon. Méunoires et doeilmentes. No 1. Lyon. tlíW2. 1—171. 1. 1. álhra. 16 táblázat.) I!. D. C. 551.4 Rhone. Pardé műve, mint a címéből is kitűnik — •kiegészíti saját, régebbi taniülmáiayai'.. valamint máéi szerzőikét is. Amellett, hogy igen sok új adatot és megfigyelési anyagöt közöl a Rhőne-vidék hidrográfiai kérdéseire nézve, kellőképpen bírálja is saját ós más szerzők régebbi munkásságát. Pardé könyvének, mint kritikai műnek, bevezetése a Rhőne-inedenoe vízhálózatának folyóira nézve a vízhozam-megfigyelésekre és számításokra vonatkozó tévedések főo/kait vizsgálja. így kitér a lefolyást feltételek változásaira, a vízhozamok hitelességének kérdésére, valamint a víztükör természetes és mesterséges ingadozásainak körülményeire (pl. vízierőművek létesítése). Az I- fejezetben Pardé a Rhone és a mellékfolyók közepes vízhozamáról értekezik (a közepes normális hozam meghatározása, a hozamváltozás különböző periódusai, végiül a vízhozamra vonatkozó újabb adatolk, és a régi vízhozameredmények 'megfelelő kiegészítése, vagy helyesbítése). A közepes hozam ingadozásait tárgyalva kimutat jíi, a havasi területeken nyáron naponta mutatkozó rendszeres ingadozás körülményeit a nappali olvadással és az éjjeli fagyással kapcsolatban, valamint a vízai romíivek halasát. Megemléikezik a lefolyás feltételeinek változásáról (mederelifajulás, bevágódás, feltöltés, esésgörbe változása). Ezt kiegészítve példákat hoz fel ugyanazon vízállás mellett több évtizeddel később a vízhozamváltozásra és arra is, hogv ugyanazt a vízhozama' sokkal később már más vízállás mellett észlelték. A Duranoe közepes vízhozamának növekedéséből a vízgyűjtőterületen az utolsó század folyamán a csapa délkinennyiség emelkedésére következtet. A II- fejezetben, melynek címe: hidrológiai mérleg, a csapadék és a lefolyás, — a lefolyás koefficiensével és deficitjével, majd a magas hegységek csapadék- és lefolyásviszonyaival foglalkozik. Pardé írja, hogy nem esett túlzásba, amikor régebbi könyvében az ilyen területekre nézve magas lefolyás! tényezőké, vett alapul, mert pl a Rhone és az Arve felső völgyében a lefolyástényező 0,80—0.90 között van. A magashegységi csapadékmennyiségek maximumával kapcsolatban is számos téves a'dlatot helyesbít saját újabb másik szanatórium szennyvizüket egy triász dolomitba fúrt nyelőkútba emésztik el. A szenyvíz valószínűleg a karsztvízszintig süllyed le, innen szintén nem a kísérleti telep felé, hanem nyugatra áramlik. IRODALOM. liokor Gy.: A líudai-hegység nyugati peremének földtani viszonyai. — Földtani Közlöny, 19I19. Dohai J.: Adatok Budakeszi környékének geológiai és stratigrafiai viszonyainak ismeretéhez. Kéziratos d'okt. .értekezés. 1924. Ferenczi I.: A Buda-kovácsi hegység földtani, viszo uyai. — Földt. Közi. 1925. Földvári A.: Tektonikai megfigyelések a Budaihegység nyugati peremén. — Földt. Közi. 1934. Földvári A.: Hidrológiai megfigyelések a Budaihegység nyugati peremén. — Hidrológiai Közlöny. 1935. Korim K.: A Nagykovácsitól délre l'ekvö teriilel földtani viszonyai. Kéziratos doktori értekezés. Buda pest 1946. vizsgálatai alapján. Ilyen természetű kiigazítása a meleg évszakbeli tisztán havas ésglaciális eredetű csapadékmennyiségekre vonatkozik, melyek helyes értékét táblázatban is hunul a ja Pardé. A III. fejezetben (évszaiki változások) sorraveszi a havi átlagos Gsapaidékmehnyiségekdí a Rhone egész vízgyűjtőterületére nézve. Megállapítja a. hócsapadék mennyiségének lassú csökkenését a hidrográfiai adatok alapján. Ezenfelül még másféle elváltozásoka. is kimutat, pl egyes helyeken az őszi árhullám csökkenését és a tavaszi árhulláimnak júniusról májasra való áttolódását. A IV. fejezet a vízhozam-osztályokkal és a kisvizekkel foglalkozik. A vízJbozamgyakoriságra vonatkozó táblázatok magyarázatával kapcsolatban háromféle folyótípust mutat be. Egyik a gllaciális és nivális területről táplálkozó folyó, ahol a jellemző kisvízhozam nagyon alacsony, pl a Massaboden medencében (Svájc), ahol 71%-ban jégmezővel és gleccserrel fedet a vízgyűjtőterület, évi 9 hónapon át 0,042—0,045 a kisvízhozam modulusa. Másik típus a mediterrán folyók típusa.. A. Rhone többnyire kiegyenlíti a szélsőséges 'típusokat. Az V- fejezetben («z árvizek) szintén számos új megfigyelést és elgondolást ismertet, mert újabban a meteorológiai megfigyeléseik is tökéletesedtek régebbi könyvének megjelenése óta. Érdekesek az óceánikus légtömegek okozta esőzések, továbbá a mediterrán eredetű záporesők okozta árvizek kialakulásának feltételeire vonatkozó vizsgálatai. A keskeny sávra kiterjedő, rövid ideig tartó mediterrán záporok (2;>(K) mm csapadék 1 nap alatt) a nagyolbíb folyókon mégsem okoznak ijesztő, nagy árvizeket. Veszedelmesebbek ezeknél a tartós, nagykiterjedésű, de még elég bőséges esők okozta áradások. Le is írja a legismertebb rhönevölgyi nagy árvizek jellemző tüneteit. A kimagasló áradások alkalmával] a Saone Trévóuxnál 4300 m'/sec, a Rhone a torkolata közelében (Beaueairené!) 12.500 m

3-t is szállíthat. A VI. fejezet a szilárd hordalék szállításáról emlékezik meg. Pardé méhol itt is helyesbíti a régi, hibáéinak tetsző adatokat. Érdekes xíj megállapításokat is közöl. A Duminiee 1100 tonna/ kun

2, az Arve 1000 t, a Rhone pedig 250—300 t/kmr isziapmennyiiséget szállít évente iá torkolatánál. Láng Sándor dr