Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - BALOGH KÁLMÁN dr.: A jolsvai strandforrás

A helytelenül telepített hidrotechnikai építményekre mutat be érdekes szlovákiai példát alábbi tanulmányában a szerző. A jolsvai strandfürdőnél szerzett tapasztalatok felhívják újra a figyelmet a hidrogeológiai előmunkálatok jelentőségére. U. ü. C. 551.497:028 (Jolsva) A jolsvai strandforrás* BALOGH KÁLMÁN DK A csapadék tartós elmaradása még nagyobb források vízhozamát is nagymértékben befolyásolhatja. Különösen érzékenyen felelnek a csapadék mennyiségére a részben vagy egészben a leszálló karsztvíz övéből táplálkozó források. Ilyenek komolyabb célú igénybevételére csupán a vízmennyiség szélső értékeinek, elsősorban pedig minimumának ismeretében vállalkozhatunk, mert a kellő megfontolás nélkül eszközölt befektetés teljesen kárba is veszhet. Természetesen ott szokott ez elsőisorban megtörténni, ahol szakember előzetes meghallgatása nélkül készülnjeik a tervek. Jóllehet köztudomású, hogy a bajokon utólag a szakember is épp oly nehezen tud már segíteni, mint elhanyagolt betegen az orvos. Jolisva nagyközség 1942 nyarán — a strandiidény közepén! — azzal a panasszal fordult a Földtani Intézethez, hogy mintegy 60.000 P költséggel épített strandfürdőjének forrása igen kevés vizeit szállít. Geológus kiküldését kérte annak megállapítására, hogy vájjon a forrás régi vízszolgáltatását nem lehetne-e visszaállítani, s egyáltalán a vízszerzést hogy lehetne a legbiztosabb és leggazídaságosaibb módon megoldani? A forrás apadását kb. 2 hónapos szárazság előzte meg. A strandfürdő 1050 m

3-es betonmedencéjét a vasútállomás közelében, a Murány patak alluviumán, kb. 250 m t. sz. f. magasságban feltörő 18—20" C-os hemiterma mellett építették. Terv szerint a forrásnak 720 l/p vizet kellett volna adnia, ahhoz, hogy a medence 24 óra alatt megtölthető lehessen. A forrás eredetileg sem volt tán ennyire bővizű, a jelzett időben pedig csupán 14—15-öd részét fedezte a vízszükségletnek. A forrásmedencéből csővezeték szolgált a strandmedencébe, az esetleges vízfelesleget pedig egy másik csőnek kellett volna a közeli Murány patakba vezetnie. A strandmedence lefolyó csöve ugyancsak a Murányba torkolt; azonban a helytelen építés miatt nem volt képes teljesen kiüríteni a medencét. A medence mélyebb része u. i. a talajvízszint alá épülvén, a talajvizet mintegy nyomás alatt tartotta, - így az utóbbi a beton eresztékein átszivárgott. Ugyanez történt a levezető csővel is, amely helytelein méretezése ós alacsony esése miatt a kettős terhelést nem bírta. Mindeme kellemetlenségeket a betonmedence magasabb szinten való építésével (vagyis a terület előzetes fel töltésével) könnyen el lehetett volna kerülni. A forrásról — a környezet megismerése alapján — megállapíthattam, hogy a GömörSzepesi Érchegység központi (paleozoos) tömegének és az ezt kísérő déli mészkővonulatnak * A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 március hó 9-i ülésén elhangzott előadás. bonyolult szerkezetű érintkezési övében, több pregnáns hegyszerkezeti sík metszőpontjában fekszik. Hemitermális jellege folytán a kevert vizű források közé sorolhatjuk; törésvonalakon át felszálló melegvíz-komponensét a Murány patak jobbpartján emelkedő Szkalka és Tripenyazki triászkori mészkő- és dolomittömegeinek leszálló karsztvize ( és bizonyára a völgyi alluvium talajvize is) hűti. A Szkalka és a Tripenyazki mészkő- és dolomitvonulatai É-on és D-en relatíve vizetzáró werfeni homokkövekre és agyagpalákra támaszkodnak és a Murány völgy felé lejtő, félteknőalakú szerkezeti formát építenek fel. A félteknő déli oldala meglehetősen szabályos, és itt D-ről É felé haladva rendes sorrendben kapjuk a: vízrekesztő palák után a mind fiatalabb, vízáteresztő képződményeket: 1. a guttensteini dolomitokat (alsó anisusi em.), 2. a középső — felső anisusi rótegzetlein világos mészköveket és 3. a ladini kori, t-k. rétegzett, szaruköves szürke mészköveket. A félteknő É-i szárnyában két ízben is találunk rétegzavarodást (werfeni palákra közvetlenül világos mészkő települ, majd világos mészkövek közé guttensteini dolomit ékelődik), e szerkezeti vonalak nagyjából a strandforrás felé tartanak. A Murány bálipartján emelkedő Szvolenszka Szkála és Sztrána szerkezete — bár ugyanazokból a képződményekből épül fel — már jóvail bonyolultabb: a joibbpart ..félteknője" helyébe itt típusos — D-ről É felé irányuló — pikkelyes szerkezet lép. Fel kell tehát tételeznünk, hogy a Murány völgyének csaknem É—D-i irányú szakaszát haránttörések preformálták. A paleozoos és a triászkor! egységek közismerten szerkezeti érintkezése ugyancsak fenti tételünk mellett szól. A Szlovén szka Szkála és a Sztrána alján források nincsenek. A Szkalka és a Tripenyazki alján, kb. 300 m t. sz. f. magasságban, a werfeni palák magasabb részeiből több kicsiny rétegforrás fakad, ezeknek azonban aligha lehet közük strand forrásunkhoz. A Murány völgyön fölfelé haladva azonban több helyütt jelez a térkép — számomra hozzáférhetetlen — melegforrásokat (Hizsnyóvíz, stb.) A jolsvai triászvonulathoz hasonló tektonikai helyzetű Kudabányai hegység peremén ugyancsak több langyosvizű karszitforrást ismerünk a paleozoikum és a triász érintkezésén (Szendrő, Szalonna. Meszes). A jolsvai strandforrásra vonatkozó elkepzelésemet csupán az zavarta, hogy a Szkalka K-i oldalát borító törmelék és agyagos erdőtalaj miatt nem lehetett biztosan megállapítani, Pramen plovárny r Jehave. Napsai: ár. K. Balogh. (Vytah na str. 79.) 56