Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Lukács Dezső dr.: Adatok az egri melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyaihoz

mennyi lelőhelyen a két színváltozat teljesen keverten fordul elő. Általában a sötétszurű a gyakoribb. Eddigi megfigyeléseim szerint a F. accicularis var. Audebardi Prévost példányain életük egész tartama alatt mutatkozik ez a színezetbeli eltérés. A nagyon fiatal állatok is vagy világos, vagy sötét színezetűek. A két színváltozat között átmeneti alakot nem észleltem. Nagyon valószínűnek látszik tehát, hogy a sötét, illetve világos példányok színezetüket konstansan átörökítik utódaikra. Ezt a kérdést örökléstani vizsgálatok fogják eldönteni. Amint említettem, a sötét és világos színváltozatok között átmeneti tagok nincsenek, állandó színűek és így arra gondolhatnánk, hogy a F. accicularis-nak két alfajáról van szó. Ha tekintetbe vesszük azonban azt az állatföldrajzi és rendszertani alepszabályt, hogy ugyanannak a fajnak ugyanazon a területen két egymástól különböző alfaja nem élhet egyidejűleg, ezt a feltevést el kell vetnünk. A megfigyelések és gyűjtések tanúsága szerint ugyanis a sötét és világos színű példányok egymástói térbelileg el nem választva, hanem teljesen keverten élnek az egri melegvizekben. Amint említettem, Rotarides felfogása szerint az állatok behurcoltak. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy Soós L. a tatai melegforrások 20—25 C fokos vizét már menedékhelynek tekinti az ott élő, a harmadkorból ittmaradt csigafajoknak részére : Theodoxus (Neritina) Prevastianus C. Pfr., a Fagotia Esperi Fér. és a F. accicularis Fér., akkor semmi akadálya nincs annak, hogy az egri melegvizekben élő F. accicularis var. Audebardi Prév.-okat ugyancsak maradékfauna tagjainak tekintsük. Természetesen ez csak akkor tekinthető véglegesen eldöntött és igazolt ténynek, ha az egri melegvizek környékén a paleontológiái kutatások ki fogják mutatni a harmadkori rétegekből a F. a. var. Audebardi Prév.-ok fossilis maradványait. Természetesen nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy a törzsalak, a F. accicularis vándorolt be az Eger patak mérsékelt hőmérsékletű vizéből a melegvizek területére. E lehetőség mellett szól a későbbiekben ismertetett hőmérsékleti kísérletsorozatom eredménye. Gastropoda : subo. : Prosobranchia ; ordo : Pectinibranchia ; subordo : Tenioglossa ; familia : Valvatidae ; genus : Valvata 0. F. Müller. Valvata (subg. Borysthenia Lindholm) naticina Menke, az I. sz. gy. h.-től, vagyis a »Vizesárok«-ból gyűjtöttem 1949 december hóban két alkalommal 8 példányt, részben köveken, részben a vízinövényeken (Chara). Az állatokat Soós és Tiele könyvei segítségével határoztam meg. Subclassis : Pulmonata ; ordo : Basomatophora ; fam.: Physidae ; genus : Physa Draparnauld. Physa acuta Drap. H "tározókönyvek hiányában a gyűjtött anyagomat Rotarides prof. határozta meg és már említett levelében annak a véleményének adott kif jezést, hogy állatunk — valószínűleg — a F. accicularis var. Audebardi Prév.-hoz Insonlóan, behurcolt. Soós L. már említett művében a bud-pesti botmikus k^rt medencéjét, a Lukácsfürdő tavát, a tatai, Görömböly-trpolcai tavk vizének levezető p ítakj it, a Bükk-h gy ég H jőpatakját, valamint a szegedi, pécsi, hódmezővásárhelyi hidegvízi előfordulásokat sorolja fel. Ezekhez most hozzá kell venni az egri előfordulást is. Egerben az I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII. sz. gy.h -eken az E. gonocephala var. egriensis-e 1, a F. accicularis var. Audebardi-ve 1 egyidőben gyűjtöttem. Valamennyi előfordulási helyen tömegesen található a köveken és vízi növényeken. Minden, az Eger patakba ömlő melegvízből, de kiváltképpen a VI. sz. gy. h. területéről átmegy az Egei pataknak arra a szakaszára is, amely már nem áll a melegvíz hatása alatt. Ez a tény ig 'zolja kísérleteim eredményeit, hogy a P. acuta Drap. eurithermias faj. Ezt bizonyítják a Soós L. által említett hidegvízi előfordulásai (Újszeged, Pécs, Hódmezővásárhely). Mind a P. acuta, mind a F. a. var. Audebardi tehát, amint azt a későbbiekben elmondott kísérleteim igazolják, hőmérsékleti tekintetben tághatárú ökológiai valenciával rendelkezik és így mindkét faj könnyen alkalmazkodhatott a meleg, illetve hideg vizek hőmérsékleti viszonyához. Classis : Crustacea ; subclassis : Malacostraca ; ordo : Arthrostraca ; subordo : Isopoda ; familia : Asellidae genus : Asellus ; Asellus aquaticus L. Az állatokat az egri melegvizek területének valamennyi pontján az eddigiekben felsorolt fajokkal egyidőben gyűjtöttem. Vertebrata : Pisces. A Lebistes reticulatus Peters, a Xiphophorus Helleri Heck, a Mollienesia sphenops L. S., a M. vellifera Regan (illetve ezek hibridjeit) fajokat Wiesinger kimutatta az egri melegvizekből. Megállapításait csak annyiban kell módosítanom, hogy Lebistes reticulatus a II. sz. gy. h. biotopjában is megtalálja életfeltételeit és hogy a Millienesia fajok az I. sz. gy. h. területén is élnek. Tekintettel arra, hogy ezek a fajok élnek az említett két gyűjtési területen is, csak azzal magyarázhatjuk ezt a tényt, hogy az említett fajok Wiesinger vizsgálatai után kerültek át, a legnagyobb valószínűség szerint a játszadozó gyermekek áttelepítése következtében. Vertebrata : Amphibia. Az egri melegvizek valamennyiében élnek a hazai kétéltű fajok, illetve ezek álcái. Eddig a Rana esculenta L., a R. ridibunda Pali., a Bombinator igneus Laur., a Bufo viridis Laur. fajok, illetve álcáik előfordulását állapítottam meg. 4. A »Vizesárok« állatainak alkalmazkodása az élőhely (biotop) vegyi viszonyaihoz. Az egri melegvizek halaival foglalkozva Wiesinger a következő megállapításra jutott : A »Vizesárok« 27° C melegvize csak mintegy 30 m hosszú szakaszon nyújt kedvező életfeltételeket halaink számára, mert a Viest-féle vegytisztító kifolyója anilinos és kénsavas vizével minden élőlényre mérgezőleg liat.« Ezt a megállppítást vizsgálataim alrpján módosítanom kell. Bár kétségtelen, hogy a Lebistes reticulatus Peters, a Xiphophorus Helleri Heckel, a Mollienesia sphenops L. S., a M. vellifera R., illetve ez utóbbi k hibridjei, továbbá az Euplanaria gonocephala var. egrietisis, a Physa acuta Drap., 454-