Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Lukács Dezső dr.: Adatok az egri melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyaihoz

a Fagotia accicularis var. Audebardi Prév. valamivel nagyobb számban vannak képviselve a vegytisztító kifolyásáig, de ezután a beömlés után is, vagyis a »Vizesárok«-nak abban a részében, ahol a víz keveredik az anilinnal és kénsavval, az említett fajok gazdag példányszámban fordulnak elő. Kiváltképpen megemlítendő a P. acuta Drap.-nak egyes helyeken (f és g jelzések) való tömeges előfordulása. Megemlítendő az is, hogy a »Vizesárok«-nak a kertészet területén levő szakaszát dús vegetáció jellemzi azon a részen, ahol a vegytisztító anilinja és kénsava — ez a víz színéből is könnyen megállapítható — még mindig érezteti hatását. Az ároknak a szakasza tehát a kezdettől a kerítésig általában szegényes a növényzet szempontjából, ami eddigi megfigyeléseim szerint a víznek mindkét oldalról való erős beárnyékoltságának a következménye. Az a tény, hogy mind a növény, mind az említett állatfajok gazdag példányszámban, sőt tömegesen élnek a Vizesárok egész terjedelmében, annak bizonyítéka, hogy az említett örvényféreg, csiga és halfajok alkalmazkodtak az anilinos és kénsavas víz mérgező hatásához. 5. A melegvizek állatfajainak alkalmazkodására vonatkozó hőmérsékleti kísérletek. 1948 III. 23-án a VII. sz. gy. h. melegvizéből (30° C) gyűjtött anyagomat egy kis akváriumban helyeztem el és a vizet lassan hűlni hagytam. A víz hőmérséklete fokozatosan 20° C-ra hűlt le és benne levő fajok, közöttük a guppik is, heteken át éltek ebben a »hideg vízben«, ahhoz nagyszerűen alkalmazkodva. Ez a tapasztalatom késztetett arra, hogy a Lebistes reticulatus-okat is alávetettem azoknak a hőmérsékleti kísérleteknek, amelyeket a többi fajokkal folytattam. Ezekkel a kísérletekkel azt akartam eldönteni, hogy az egyes, itt a melegvizekben élő fajoknak milyen nagy a Hesse-féle ökológiai valenciája (16—17. o.), legalábbis a hőmérsékleti alkalmazkodás tekintetében. Az állatfajoknak a biotopokhoz való alkalmazkodását és ezzel kapcsolatban elterjedését a tényezők egész sorozata szabja meg, illetve befolyásolja. E tényezők összessége határozza meg tehát, bogy a környezet az egyes fajok megélhetősége, létfeltételeinek biztosítására mennyire kedvező, vagy kedvezőtlen. Csak valamennyi tényezőt külön-külön megvizsgálva juthatunk el mind a biotopban élő biocönosis pontos megállapításához, mind az azt alkotó fajok ökológiai valenciájának tisztázásához. A biotop és a biocönozis összefüggéseit szabályozó tényezők megvizsgálásában csak a hőmérséklettel kapcsolatos megfigyelések és vizsgálatok elvégzésére volt lehetőségem, éppen ezért csak ilyen irányban végeztem kísérleteket. A kísérleti hibák kiküszöbölése céljából azonos anyaggal és a hőmérséklet kivételével azonos ökológiai tényezők mellett végeztem kísérleteket. Az egyes állatfajok meghatározott számú egyedével kísérleteztem, így kvantitatíve végeztem vizsgálatokat. A kísérleti eredmények a kísérleteknél használt állatfajok valamennyi példányára vonatkoznak és így — legalábbis erre a példányszámra vonatkoztatva — 100%-ban érvényesek. A kísérletek eredménye alapján azonban nem követünk el túlságosan merész következtetési levonást, ha a kísérleti ténymegállapításokat ezekre a fajokra vonatkozólag általános érvényűnek tekintjük. Az I. sz. gy. h.-ből hazavitt Physa acuta Drap., Fagotia accicularis var. Audebardi Prév., Euplanaria gonocephala ssp. egriensis, Lebistes reticulatus Peters példányait a 30 C fokos hőmérsékletű vizükkel együtt lassú kihűlésnek tettem ki. Napokon keresztül tartva egy-egy hőmérsékleti fokot, fokozatosan 8,9 C fokos hőmérsékletű vízhez jutottam, amelyhez az állatok nagyszerűen alkalmazkodtak. Még teljes koplaltatás mellett is a P. a. var. Audebardi, P. acuta és E. g. var. egriensis öt héten keresztül éltek ezen a hőmérsékleten. Különösképpen jelentős ez a tény a F. a. var. Audebardi esetében, amely eddigi ismereteink szerint a F. accicularis-nah egy melegvízben élő alakja. Kísérleteimnek ez az eredménye nagyszerűen egybevág azzal a megállapítással, amelyet Kormos T. tett a vele rokon Melanopsis parreyessi Phil. és Melanopsis hungarica Kormos a nagyváradi (oradea-i) Püspök-fürdő melegvízi fajairól, nevezetesen, hogy mindkét faj jól alkalmazkodik a hideg, 6—7 fokos vízhez is. Ez azt jelenti, hogy mind a F. a. var. Audebardi, mind a M. parreyssi, mind a M. hungarica eurithermias fajok. Ugyanilyen jelentős alkalmazkodó képessége van a kísérleteim tanúsága szerint a P. acuíanak és a E. gonocephala var. egriensis-nek is. Igen jelentődnek tartom a hőmérsékleti kísérleteket Lebistes reticulatus szempontjából. Ez a faj is a többiekhez hasonlóan eurithermias-nak mutatkozott, amikor napokon keresztül elviselte a víz eredeti 30 C fokos hőmérsékletének 8,9 C fokra való lehűtését. Ez az eredmény Wiesinger tapasztalataival ellentétes. O ugyanis szemben azzal, hogy a Hévízi-tóból származó Gambusia példányokat az akvárium 5 C fokos vizében is sikeresen életben tartotta, a Lebistesekről azt tapasztalta, hogy már a 16 C fokos vízben is könynyen megfáztak. Az egri melegvizek Lebistes-ei úgylátszik hőmérséklet szempontjából mostohább körülmények között élnek és így nagyobb szívósságra tettek szert a hidegtűrés tekintetében. Ez, vagy talán más, még ismeretlen belső vagy külső tényező tette lehetővé, hogy kísérleteimben az állatok Wiesinger adatainál alacsonyabb hőfokot is elviselték. Kísérleteim a tavaszi, illetve nyári felmelegedéssel kapcsolatban az alacsony hőmérséklet felé való további kiterjesztés tekintetében megszakadtak és ekkor az állatok fokozatosan a normális hőmérsékletű — 18—20 C fokos — vízbe kerültek. Ezen a hőmérsékleten a E. gonocephala ssp. egriensisek hosszú ideig, heteken át éltek és ha megfelelően táplálni tudtam volna azokat, ma is élnének. A Fagotia-k és Physa-k pedig még most is élnek. Létfeltételeiket tehát tökéletesen megtalálják a mérsékelt hőmérsékletű vizekben, amelyekben a nappali felmelegedés és éjtszakai lehűlés hatásai is érvényre jutnak. Itt jegyzem meg, hogy a Physa acuta Drap. elterjedését a melegvizeken kívül eső területen, vagyis az Eger pataknak azokban a részeiben is megállapítottam a gyűjtéseimmel kapcsolatban, ahol a melegvíz befolyások nem éreztetik hőmérsékleti hatásukat. Az Eger patakban általános a P. acuta elterjedése, a melegvizek hatásának ki 455-