Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
11-12. szám - Értekezések - Lukács Dezső dr.: Adatok az egri melegvizek állatföldrajzi és állatökológiai viszonyaihoz
érzékszerve a törzsalakhoz viszonyítva. Az állat testszéle világos, egyszínű, foltozottság nélküli. A felsorolt bélyegek világosan mutatják, hogy állatunkat semmiképpen sem lehet azonosítani az E. gonocephala törzsalakkal, hanem új alfajjal van dolgunk. Állatunkat tehát mint új suspeciest Euplanaria gonosephala ssp. egriensis néven különítettem el a törzsfajtól. Böhming a törzsalaknál a béldiverticulumokra a következő formulát adja : 13—15 (10—12) 13—15. Ez nem áll fenn állatunknál, mert egyfelől a diverticulumok száma nagyobb 16—23 (11—15) 16—23, másfelől a tápcsatorna sajátos kialakulású. Igen gyakori jellegzetessége ugyanis a bélrendszernek, hogy a mellső, a fej felé haladó törzsnek a diverticulumai közül egyesek erősen megnyúlnak, a test hosszában hátrafelé húzódnak. így a bélcső két hátulsó hosszanti törzságával együtt 4 hosszanti hátranyúló csatorna képződik ki. Természetesen ilyen esetekben a két hátsó főtörzs oldalelágazásai nem, vagy csak igen csökevényesen alakulnak ki. Meg kell még jegyezni, hogy állatunknál összehúzódott állapotában a két fül szögben előreállóan emelkedik ki a testből, míg a törzsalaknál nyugalmi helyzetben ez is legömbölyödik. Az új alfaj pontosabb leírásához hozzátartozna az állat alkatának, kiváltképpen az ivarszerveknek pontos anatómiai, histológiai vizsgálata is, ennek tanulmányozása azonban egyelőre, vegyszerek, festékek, mikrotom és más felszerelések hiányában nem áll módomban. Megjegyezni kívánom még, hogy többszáz példány átvizsgálása után sem találkoztam olyan példányokkal, amelyekben ivarszerveket találtam volna. Így nagyon valószínű Gelei J. professzornak az a feltevése, hogy csupán ivartalanul, állandóan oszlással szaporodó alakkal van dolgunk az E. gonocephala ssp. egriensis esetében. Az egri melegvizekben, valamennyi gyűjtési helyen állatunknak kétféle színű alakját találtam. Az egyik sárgásfehér testalapszínen sárgásbarna márványos fokozottságú. A másik alak szabadszemmel nézve vörösesbarna színezet, nagyítóval megállapíthatjuk, hogy az állat vörösbarna színű táplálékkal telített tápcsatornájától látszik az állat vörösesbarnának. Hasonló a jelenség más állatoknál tapasztaltakhoz. Fischer megfigyelte ugyanis a Hydra grisea-nál, hogy azok a példányok, amelyeket vörös Diaptomus-okk.nl etetett, megvörösödtek, ha pedig ez a táplálék elfogyott, elszíntelenedtek. Ugyanezt a jelenséget állapította meg Gelei J. a Dendrocoelum lacteum O. F. Müll. esetében is, ha ugyanis béka- vagy halmájjal, vagy különösképpen véralvadéltkal etette a Dendrocoelumokat, akkor a bélcsatorna szép vörös színben tündökölt át a testen. A melegvizekből gyűjtött, vörösbarna színű E. gonocephala ssp. egriensis példányokat külön akváriumban helyeztem el és koplaltattam, akkor színük megfakult, sárgásbarnává vált, tehát nyilvánvalóan a tápcsatornában levő táplálék befolyásolja az állatok színét. Ezt bizonyítja az is, hogy ritkán találtam sötétszínű egyedeket, amelyeknek a tápcsatornája csaknem fekete volt. A következőkben a sárgásbarna alakokat próbáltam májjal és különféle véralvadékkal etetni, hogy a tápláléknak szerepét teljesen tisztázzam atekintetben, hogy mennyiben játszik szerepet a testszín befolyásolásában, ezek á kísérletek ezideig azonban nem vezettek kellő eredményre. Az egri melegvizekben a sárgásbarna és vöröses színezetű példányok egymással teljesen összekeverten élnek, úgy, hogy ugyanazokról a kövekről, egymás mellől gyűjtöttem a kétféle színű állatokat. Mindenesetre a sárgásbarna alak a gyakoribb. Az E. gonocephala ssp. egrierisis-nek itteni 27—31 C fokos melegvizekben való előfordulása szép példája a melegvízhez való alkalmazkodásnak és ezzel kapcsolatos elterjedésnek. Ez a hőmérsékleti alkalmazkodó képesség jellemzi magát a törzsalakot is, mert ez bár kétségtelen az eddigi ismereteink alapján (K. Lampert, Méhely, Gelei J., Soós L., Lukács D.) a mérsékelt hőmérsékletű és hidegvizű (10—15 C fok) patakok lakója, Gelei megtalálta Gammarus-ok társaságban, be nem árnyékolt, tűző naptól megvilágított patakokban, amelyeknek a hőmérséklete a déli órákban augusztus folyamán több napon át felmelegedett 31 C fokra. Mindezt azért tartottam szükségesnek itt megemlíteni, mert a későbbiekben ismertetendő kísérletsorozataim tanúsága szerint az E. gonocephala ssp. egriensis példányai viszont az alacsony hőmérséklet tekintetében mutatnak igen nagyfokú ökológiai plaszticitást. Gastropoda, subcl. Prosobranchia, o.: Pectinibranchia, s. o. Taenioglossa, fam. Melaniidae, gen. Fagotia. Fagotia accicularis var. Audebardi Prévost. A melegvizekből gyűjtött állatokat határozókönyvek hiányában determinálni nem tudtam és így az anyagot Rotarides M. professzornak küldtem el. ő 1949 II. 24. kelt levelében annak a véleményének adott kifejezést, hogy az állat valószínűleg behurcolt. Az állatokat ugyanazokon a helyeken és időben gyűjtöttem, mint az E. gonocephala ssp. egriensiscket. Általában mind a vízinövényeken, mind a köveken előfordul. Gyakori az I., a II., a IV., az V., ritkább a III., VI., VII. és a VIII. sz.gy. h.-ken. Vizsgálataim közben később kezembe került Soós L. monográfiája és így alkalmam volt arra, hogy tapasztalataimat, megfigyeléseimet az irodalmi adatokkal egybevethettem. Soós szerint a F. accicularis var. Audebardi Prévost alakja változó, »egyszer karcsúbb (mint pl. a tatai példányok), máskor inkább orsóalakúak (Robogány, Kácsfürdő)«. (68. o.) Az egri melegvizekből gyűjtött példányok alakja inkább karcsú és így a tatai példányokkal egyezik meg, ezt a tényt összehasonlító anyag hiányában azonban 100%-os pontossággal nem állapíthattam meg. Soós állatunkat a következő helyekről említi : Tata, Görömböly-Tapolca, Kácsfürdő, Robogány, amelyek közül Görömböly-T;tpolcán él nagy tömegben. Az állatnak az egri melegvizekben való előfordulása tehát új, irodalmilag nem közölt adat. Állatunknak valamennyi lelőhelyen barnássárga, vagyis világos és sötét, vöröseslila — ha az állat házában van feketén látszó — példányait gyűjtöttem. Rotarides említett levelében írja, hogy az állatoknak ezt a színbeli eltérését is tapasztalta Wiesinger, amikor az egri melegvizek halaival foglalkozott. Megfigyeléseim és gyűjteményeim szerint vala453-