Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Hortobágyi Tibor dr.: A Balaton déli partjának coenobiont algái és hazai előfordulásuk

Sorszám Species Átlagos havi %-os adata A növények %-os tömegsorrendjében hányadik? 1 Gomphosphaeria lacustris .... 15,3 1 2—3. Cyelotella ocellata és C. comta 18,4 2—3 4 Ceratium hirundinella 5,0 4 5 Planctonema Lauterborni .... 2,2 10 6 Phacotus lenticularis 1,9 11 7 Staurastrum contortum 1,33 18 Közülük az első Cyanophycea, a második és harmadik Bacillariacea, a negyedik Dinoflagellata, az ötödik Heteroconta (?), hatodik Chlorophycea, a hetedik Conjugata. A megvizsgált csoportokból csupán a Flagelláiák és a Fungi nem adott coenobiont tagot. A fenti algákon kívül a bioconoenosisban akadnak olyanok, amelyek átlagos tömegszázalék adata magasabb, mint a coenobiontnak vélt moszatoké. Ilyen pl. a Holopedia irreguláris Lagerh., Aphanizomenonflos-aquae (L.) Ralfs, Glenodinium pulvisculus (Ehr.) Stein, Dictyosphaerium pulclullum Wood, Gloeococcus Schroeteri (Chod.) Lemm., több Bacillariacea. A Holopedia azért maradt ki a coenobiont tagok közül, mert egyetlen hónapban, júniusban lépett fel igen nagy tömegben, a többiben elenyészően csekély egyénszámban mutatkozott. Az Aphanizomenon hazánkban igen eltérő biotopokban egyaránt nagyon gyakori. Nálunk is, külföldön is vízvirágzások alkotója, azaz más biotopokban sokkal nagyobb tömeggel szaporodik el. A Dictyosphaerium úgylát

czik a savanyúbb vizekben jobban érzi magát, mert pl. a Szent Anna-tóban 4,8 pH mellett +35 C° hőmérsékletű vízben vízvirág sásban találtam. Szikesekből eddig nem jegyezték fel. A Glenodinium a szikesekben jobban elszaporodik, mint a Balatonban. A Gloeococcus sokféle biotopban egyaránt otthonos s balatoni fellépése nagyon szeszélyes. A többi Bacillariaceák balatoni coenológiai jellegét a benthosvizsgálatok hivatottak pontosabban eldönteni, s így egyelőre a coenophil csoportba sorolom őket. A 7 coenobiont szervezet szép időbeni eloszlásban él a sestonban. A Cyclotellák a hidegebb hónapok vezérnövényei. A Gomphosphaeria vegetációs főideje szeptember—december. A Ceratium júliusban szaporodik el leginkább, azonban a sestonnak május— •zeptember között igen jellegzetes tagja. A Phacotus júliusban gyűjthető legnagyobb számban. A Planctonema optimális időszaka március—májusban van. A Staurastrum augusztusban vegetál legjobban. A fenti 7 coenobiontnak tartott növény a nyiltvíz 402-féle mikroszervezetének csupán 1,7%-át alkotja ! A seston növénytömegének viszont havonta átlagosan 44,13%-át foglalja le. Ha a fenti növényeknél a %-os adatok mellett a testméreteket is figyelembe vesszük, a biocoenoticai sorrend csupán annyiban módosul, hogy a Cyclotellák és a Ceratium hirundinella helyet cserélnek. IRODALOM 1. Deési Daday J. : Magy. Termtud. Társ. Budapest, 1897. 2. A. A. Elenkin et M. M. Hollerbach : Not. Syst. Inst. Crypt. Horti Bot. Petrop. II. 10. 1923 : 155—157. 3. Ifj. Entz G. : A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. Budapest, 1903 : 1—26. 4. Ifj. Entz G. : Arch. Balat. I. 3. Tihany, 1927 : 275-342. 5. Entz—Kottász—Sebestyén : Magyar Biol. Kut. Munk. IX. 1937 : 1—144. 6. Fauna Regni Hungáriáé. Termtud. Társ. Budapest, 1920. 7. Francé R. : A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. II. 1. Budapest, 1897 : 1—56. 8. Geitler, L. : Rabh.'s Krypt.-Fl. XIV. Leipzig, 1930— 1932. 9. Halász M. : Bot. Közi. XXXIII. Budapest, 1935: 139—181. 10. Halász M. ; Bot. Közi. XXXVII. Budapest, 1940 : 251—277. 11. Hortobágyi T. : Fol. Crypt. 3us II. 1939 : 151—216. Szeged. 12. Hortobágyi T. : Borbásia I. 9. Budapest, 1939 : 136—139. 13. Hortobágyi T. ; Bot. Közi. XXXIX. Budapest, 1942 : 57—85. 14. Hortobágyi T. : Acta Bot. I. 1—6. Szeged, 1942 : 102—112. 15. G. Huber-Pestalozzi: Die Binnengewasser XVI., 1, 2. Stuttgart, 1938, 1941. 16. Istvánffi Gy. : A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. II. 2. Budapest, 1897. 17. Kiss I. : Fol. Crypt. 4us II. Szeged, 1939 :217—266. 18. Kender J. : Palaestra Calasanctiana 25. Budapest, 1939 : 1—24. 19. Krepuska Gy. : Annales Mus. Nat. Hungarici XXVII. Budapest, 1930 : 20—37. 20. Nagy I. : Acta Biol. IV. 2. Szeged, 1937 : 208—241. 21. Scherffel A. : Fol. Crypt. I. Szeged, 1930 : 749—766. 22. G. M. Smith : Trans. Americal Micr. Soc. XLV. 3. Urbana, 1926 : 156—233. 23. Szalai I. : Szeged, 1942 : 1—42. 24. Szemes G. : Magyar Biol. Kut. Munk. XIII. Tihany, 1941 : 224—258. HELYREIGAZÍTÁS Dr. Pécsi Márton : Völgyfejlffdéstörténeti és terraszmorfológiai megfigyelések a Dunavölgy balpartján Budapest és Baja között c. értekezés 6. ábrájának niagyarázrta, — mely lapunk 7—8. számában a 265. oldalon található, — hibás. A helyes szöveg az alábbi : 1. II. sz. (újpleisztoeén) terrasz vékonylösz. és homoktakaróval.— Terrasse neopleistocéne avce couche loess et sable mince. 2. I. sz. óholocén terrasz. — Terrasse holocéne ancienne. 3. Elrombolt újpleisztoeén térszinek jórészt átmosott lösszel takarva. — Terrains néopleistocénesdétruits couverts en majeure partié de loess dérivé. 4. Homokkal fedett lösztérszinek. — Terrains couverts consistant en loess. 5. Kavicsfeltárások. —- Ouverture de gravier. 6. Régi folyómedrek iránya. — Direction de lits des riviéres anciennes. 448-