Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Horváth Andor dr.: A Physa acuta Drap. és a Physa fontinalis L.

I I I p\ O /""N I ) I I I A Szerző az ülőszemű tüdőscsigák Physidae családjába tartozó két faj elterjedéséről közöl újabb adatokat. | I |_J IXV-y D I Ly I I r\ Rámutat a hazai előfordulások egyedeinek az átlagostól való külső és belső eltéréseire is. (ALLATTAN)- u.D.C^.! A Physa acuta Drap. és a Physa fontinalis L.*) DR HORVÁTH ANDOR A dolgozatban tárgyalt két csigafaj az ülőszemű tüdőscsigák (Basomrnatophora) rendjébe és ezen belül a Physidae családba tartozik. A Physa acuta eredeti elterjedési területe a Földközi-tenger melléke, ahol Déleurópában és Északafrikában egyaránt általánosan előfordul, ezenfelül Franciaország, Belgium és Hollandia, benyúlik Svájc és Németország nyugati részébe is. A faj a század eleje óta terjedőben van, Közép- és Keleteurópában több helyen felbukkant egészen a Transkaukázusig. Továbbterjedését aquariumi növényekkel való behurcolása tette lehetővé, ennek megfelelően eleinte csak kertészetekben találták, később a szabadban is ráakadtak. Nálunk először Dudich találta 1926-ban, a budapesti füvészkert egyik akváriumában. Még ugyanebben az évben Vasvári Hódmezővásárhelyen egy kertészet melletti árokban akadt rá. Czógler 1935-ben Újszegedről említi. Hazánkban ezenkívül még a Görömböly-tapolcai vizek levezető patakjaiból, a Hejő-patakból és Pécs környékéről gyűjtötték. A Physa acuta-t magam is több alkalommal gyűjtöttem, ezért módomban van az elterjedéséről közölt eddigi ismereteket további adatokkal gyarapítani. Igen nagy mennyiségben találtam 1943 augusztus 9-én Hódmezővásárhelyen a vasúti állomással szemben. Itt egy gőzmalom kifolyója tavacskát képez, amely a malom közelében még melegvizű, attól távolabb már lehűl. A tavacska híuáros, helyenként náddal benőtt, felszíne békalencsével fedett. A melegebb éghajlathoz szokott Physa acuta kitűnően érzi magát a tó meleg vizében, hazánkban egyébként más helyeken is főleg állandó hőfokú források kifolyásaiból ismert. Az említett tóból gyűjtöttem még ugyanakkor az Aplexa hypnorum L. (1 példány), Radix ovata Drap., Planorhis corneus L. csigákat és a Sphaerium corneum L. nevű törpekagylót. Ezek közül az Aplexa hypnorum-ot Magyarország területéről csak meglehetősen szórványosan említi az irodalom, a másik három faj az Alföldön általánosan elterjedt és gyakori. A Physa acuta hideg vizekben is előfordul Magyarországon, így találták Pécs környékén, ilyen továbbá Vasvári hódmezővásárhelyi és Czógler újszegedi adata is. 1944 nyarán több üres házat találtam az algyői vasúti állomástól délre, a vasúti töltés mellett húzódó kiszáradt árokban. Az árok növényzete nád és sás volt. Néhány üres héjat találtam ezenfelül az említett helytől néhány száz méternyire nyugati irányban fekvő száraz árok fenekén is. 1946-banősszel néhány példányt gyűjtöttem a szegedi Holt*) Dolgozat a szegedi egyetem általános állattani és biológiai intézetéből. Igazgató : Dr Ábrahám Ambrus ny. r. t. Dia Physa acuta Drap. und die Physa fontinalis L. Dr. A. Horváth. (Deutseher Text p. 479) Tiszából a klebelsbergtelepi fürdőnél, hínárról. 1947-ben a Hódmezővásárhelytől északnyugatra fekvő mártélyi Holt-Tiszából egy galyat emeltem ki, amelyen sok Physa acuta telepedett meg. 1947 nyarán több példányt gyűjtöttem a szegedi vasúti híd romjától délre egy félig a Tiszába süllyedt uszályhajó roncsán keletkezett tócsában, vízinövényekről. 1948-ban és 1949 áprilisában elég sok egyedét észleltem egy csatornában, amely a szegedi vágóhíd mellett, a vasúti töltés tövében fekvő pocsolyába torkollik. A csigákat itt is vízinövényekről, részben pedig növényi törmelékről gyűjtöttem. 1949 március havában igen magas egyedszámmal képviselten találtam a fajt az újszegedi liget artézi kútjának kifolyójában, ahonnét Czógler már 1935-ben közölte, a Physa acuta tehát már legalább 14 éve tanyázik ebben a hideg vízben. A csigákat itt a vízben rothadó falevelekről gyűjtöttem. Az imént felsorolt valamennyi gyűjtésem alkalmával hideg vízben találtam a csigát, kétségtelen tehát, hogy a melegebb vidékről behurcolt Physa acuta a hazai viszonyok természetadta létfeltételei mellett is szaporodni és terjedni képes. Figyelemreméltó az a tény, hogy egymástól vízrajzilag elkülönített helyeken is ráakadtam s egyáltalán nem valószínű, hogy ezekre a helyekre az ember közvetítésével jutott volna el. Véleményem szerint azon tényezők terjesztik, amelyek az Alföldnek egymástól elszigetelt pocsolyáit is csigákkal és kagylókkal népesítik be, nevezetesen a vízimadarak lábára tapadó sárral terjed. Az általam gyűjtött egyedek elérhetik a faj átlagos nagyságát, nem találtam azonban olyan különösebb módon nagyranőtt egyedeket, mint aminőket meleg vizekben lehet találni. Legnagyobb egyedem 13 mm hosszú és 8 mm széles. Nem nagy az általam észlelt variabilitásuk sem, valamivel karcsúbbakat vagy felfujtabbakat, kissé alacsonyabb vagy magasabb tekercsűeket találtam közöttük. Néhány Hódmezővásárhelyen gyűjtött egyedemen érdekes bőrkelekopásokat észleltem, a kopások szabályszerű hosszanti szalagozottság alakjában mutatkoznak, egyik csigám szaruszínű házát pedig széles fehér harántszalag övezi. Egy másik példány utolsó kanyarulatának felső részén terjedelmes púpalakú kiemelkedést láttam, amely tulajdonképpen gyógyult sérülés. Gyűjtött Physa acuta-imat arra is felhasználtam, hogy e behurcolt faj és a nálunk eredetileg is honos s általánosan elterjedt Physa fontinalis faj között összehasonlításokat eszközöljek. Az irodalom a fontinalis és acuta fajok háza közötti eltérést az alábbiakban állapítja meg. A fontinalis háza általában kisebb az acuta házánál, hólyagosan tojásdad alakú, vékonyabb, 3—4,5 kanyarulat alkotja, tekercse és a tekercs teteje is tompa. Ezzel szemben az acuta házának alakja hosszúkásán tojásdad, vastagabb, 5—6 kanyarulatból áll, tekercse és a tekercs csúcsa is hegyesebb, a tekercs kanyarulatai domborúbbak. 2 449