Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - TÖRÖK PIROSKA dr.: A budapesti víz bakteriológiai és mikroszkópos biológiai ellenőrzése

IVÓVÍZELLÁTÁS A budapesti víz bakteriológiai és mikroszkópos biológiai ellenőrzésének nyolc évi eredményeit mutatja be alábibi tanulmányúban a szerző. A termelőtelepi kutak, a főnyoinócsövek, a szűrőmű, a tározómedencék, a házi vízvezetéki csapok vizének tájékoztató és részletes bakteriológiai, továbbá mikroszkópos biológiai vizsgálata, a számtalan colititer meghatározás. baktériumszámlálás és planktonvizsgálat a budapesti ivóvíz kitűnő vcltát bizonyítja és utat mutat hasonló ellenőrző vizsgálatok megszervezésére és végrehajtására az ötéves terv során létesülő új vízmüveinknél. U. I). C. 628.11:57 (439.151) A budapesti víz bakteriológiai és mikroszkópos biológiai ellenőrzése* TÖKÖK PIROSKA DR A székesfővárosi víz bakteriológiai ellenőrzése a Székesfővárosi Közegészségügyi Intézetben folyt az Intézet megalakulásától, 1889-től. ez éy július l-ig, a Székesfővárosi Közegészségügyi Intézetnek az Országos Közegészségügyi Intézetbe történt beolvadásáig. A Fővárosi Intézet kezdetben vízvizsgálatokat csak szórványosan végzett. A vizsgálatok száma is kevés. 1891ből maradt ránk az első vízvizsgálati szám: 71. 1892-ben fellépett kolerajárvány alkalmával azonban a főváros vezetősége felismerve az ivóvíz egészségügyi ellenőrzésének jelentőségét, az ivóvíz vizsgálatát rendszeresítette, s az Intézetet az ivóvíz állandó ellenőrzésével bízta meg; elrendelte az akkor fennálló mesterséges szűrők naponkénti ellenőrzését. A vizsgálatok száma az évek folyamán tetemesen megnövekedett, az 1890-es évek vége fele 8486 volt. A vízmintavételt ós a mintáknak az Intézetbe küldését kezdetben a Vízművek vezetősége látta el. A szűrt víz bakteriológiai vizsgálatának eredménye meglehetősen rossz volt, a cm

3-kénti baktériumszám nem ritkán az 1000-et is túlhaladta. A fővárosban állandóan fennálló tífuszjárvány és az ivóvíz bakteriológiai vizsgálatának eredménye között mutatkozó összefüggés szükségessé tette a Fővárosi Vízmű újjáépítését. A végleges Vízmű káposztásmegyeri és dunakeszi telepe 1893—1904 között megépült, 1899-ben a mesterséges szűrőket végleg megszüntették. 1900-ban .jelent meg a Fővárosi Tanács 14.869. sz. rendelete, mely a megszüntetett mesterséges szűrők helyett a Vízművek egyes kútjainak és a házi vezetéki csapok vizének ellenőrzését rendelte el, majd a 35.756/1904. X. sz. polgármesteri rendelet a Fővárosi Vízművek által termelt víz ellenőrzését újból szabályozta olyképpen, hogy a víz bakteriológiai vizsgálatát a Fővárosi Közegészségügyi Intézet, a vegyi vizsgálatok végzését a Fővárosi Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet feladatává tette. A vízmerítést mindkét vizsgálat céljára a Fővárosi Közegészsé gügyi Intézetre bízta. A rendelet havonta előre kidolgozott tervezet szerint a Vízművek kútjaiból, gyűjtőaknáiból és főnyomócsövekből 250, a házi vezetéki csapokból 500 vízminta vételét kívánja. Szükség esetén azonban a vizsgálatok nagyobb része a gyakoribb ellenőrzésre szoruló vízműrészekre irányíthatók. Általánosságban a bak* A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1949. évi decemiber hó 1-i ülésén elhangzott előadás, tériumszám meghatározását rendeli el. a baktériumok fajok szerinti elkülönítését csak meghatározott szükséges esetekben kívánja. A rendelet szerint történik a fővárosi ivóvíz vizsgálata, melyet az évek folyamán kialakult fejlettebb vízmerítési, vizsgálati technikához és a Vízművek nagyméretű fejlődéséhez alkalmaztunk. Az ellenőrzés jelenleg az Országos Közegészségügyi Intézetben történik, ahol a már meglevő vízügyi osztály mellett korszerűen felszerelt vízbakteriológiai és biológiai laboratórium létesült, mely az egész ország területéről beérkező vízminták bakteriológiai vizsgálatát s így a fő városi víz ellenőrzését is a legmegfelelőbb körülmények közt végzi. A havi vízmerítési tervezet szerint a Vízmű telepeinek minden egyes kútja, gyűjtőaknája és medencéje egyöntetűen havonta kétszer kerül ellenőrzésre, ugyancsak kétszer vizsgáljuk a városi tárolómedencék vizét. A szűrőmű, főnyomócsövek vizét naponta ellenőrizzük, úgyszintén az I—XIV. kerületben a periferiás házicsapok vizét. Havonta minden egyes kerület bizonyos része sorra kerül, az egyes kerületekből származó minták száma a kerület területének nagysága szerint 30—120 között ingadozik. A Fővárosi Vízmű vizsgálatain kívül a tő.áros területéről egyéb eredetű vízmintákat is vizsgálunk (szíkvíz, ásványvíz, magánkút. jég. fürdő, Dunavíz). Ezek mintavételét azokon a napokon végezzük, melyeken a Vízmű mintáinak vizsgálata kevesebb. A vízmintavétel a Vízmű aknáskútjaiból, medencéiből, magánkutakból az intézetben szerkesztett és 1932-ben használatba vett vízmerítővel történik, ezáltal a merítésből származó minden hibaforrás elkerülhető. A gépházi csapokból és házicsapokból coli-vizsgálat céljára történő mintavétel esetén a vízmintát a csap leégetése és 10 percnyi folyatás után vesszük, csak baktériumszámolás céljából történő mintavételkor a csapszáj égetése nélkül öt percig tartó folyatás után. mert ebből a célból történt vizsgálataink szerint a csap égetése és hosszabb folyatás felesleges. A házi csapokról a vízmintákat a vízórához legközelebb eső állandóan használt csapból vesszük. Üontrő e baetértrlooUiue cl mioroscopiqué-bktyéique de l'eau potable de Budapest. Par P. Török <l< <«r és se. (Réeomá p. 75.) a