Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
9-10. szám - Hírek - A Magyar Hidrológiai Társaság hévizi kongresszusának határozati javaslatai
1 literre kiegészítjük és 0,780 faktorú n/20 báriumkloriddal beállítjuk olyképpen, hogy 10 cm 3 báriumkloridoldatra, melyet kiforralt desztillált vízzel 100 cm 3-re felhígítunk 10 cm 3 káliumstearát oldat fogyjon. Ezen káliumstearátoldat 1 cm 3-e 100 cm 3 víz vizsgálata esetén 1 keménységi foknak felel meg. Az így elkészített oldattal a meghatározás úgy történik, hogy a lúgosság meghatározásához felhasznált, tehát már kiforralt és újra beállított a methilorangeindikátortól enyhén barnára színezett 100 cm 3 vízhez addig adagolunk bürettából káliumstearátoldatot, amíg a rózsaszínű színeződés jól észrevehetően megjelenik. Az első csepp káliumstearát hozzáadása után az indikátor halvány sárgává színeződik, tehát a rózsaszín megjelenésének felismerését nem zavarja. Az elfogyott káliumstearátoldat cm 3-einek száma adja a víz összes keménységét. Az eljárással tehát minden forralás és szűrés nélkül 1 percen belül a víz keménysége meghatározható. A fenolftalein indikátor színével jelzett, tehát a methilorange indikátor színváltozásánál magasabb pH értéknek a bekövetkezése sem jelent gyakorlatilag számbavehető hibát, hiszen a lúgosság meghatározásakor a hidrokarbonátok elbontása következtében a pufferhatás teljesen jelentéktelen. Winkler által a káliumpalmitásos eljáráshoz javasolt korrekciók mellőzését is a gyakorlati tömeges vízvizsgálatok esetében el tudtuk érni azáltal, hogy a fenolftaleint magát a káliumstearát oldószerében oldva a káliunstearáttal együtt adagoljuk a vizsgálandó vízhez, aminek következtében a keményebb vizek vizsgálata esetében a színváltozást jelző fenolftalein mennyisége nagyobb és ezáltal a színváltozást már korábban jelzi, mint a lágyabb vizek esetében jelenlevő arányosan kevesebb fenolftalein. Mivel a vizsgálandó vízben jelenlevő fenolftalein a víz keménységével arányosan nő, ezért az arányosan nagyobb mennyiségű fehér csapadéknak fedő színét képes ellensúlyozni és ezáltal a módszer gyakorlati értelemben véve korrekció alkalmazása nélkül is elfogadható értéket szolgáltat. A káliumstearátnak használhatóságáról különböző keménységű vizekben számos kísérlettel meggyőződtünk és azt összehasonlítva káliumpalmitátos oldattal végzett keménységmeghatározásokkal a következő táblázatban tüntettük fel. A víz keménysége A vízminta eredete palmitáttal mefrmeghatározva határozva Mór, Zrinyi-u. 28. sz. ásott közkút 40,0 40,5 Mór, Zrinyi-u. 22. sz. ásott közkút 38,5 39,5 Mátraszentimre, OTI üdülő ásott kút 1,90 1,95 Szerencs, Árpád-u. fúrott kút .... 13,5 14,0 Mór, Wekerle-u. 41. sz. ásott kút . 23,5 24,5 Rákosszentmihály, ásott kút 41,0 41,25 Mélykút, Magyar-u. VI. sz. fúrott kút 16,5 16,75 Sarud, Szabó-féle fúrott kút 19,0 19,1 Sima, Fő-ú. alsó artézi, kút 12,0 11,8 Tompa, egészségház előtti fúrott kút 16,5 16,5 A táblázatból megállapítható, hogy káliumstearáttal a káliumpalmitáthoz hasonlóan gyakorlati szempontból teljesen azonos értékű eredmények nyerhetők. Ennek megállapítása után az eddig használt hosszadalmas Wartha-Pfeiffer eljárást elhagyva, a sokkal egyszerűbb káliumstearátos eljárást vezettük be, mellyel közvetlen titrálással, minden forralás és szűrés nélkül határozzuk meg a víz keménységét. Természetesen ezáltal nagytömegű, kb. évi 8000 vízvizsgálat esetében úgy anyagban, mint munkaerőben nagy megtakarítást érh ttünk el. Hozzávetőleges számításaink alapján a víz összes keménységének meghatározására szükséges munkaidőt kb. 1/10-ére, a szükséges vegyszerek árát pedig kb. 1/5-re csökkentettük, ami évi több ezer forintos megtakarítást jelent. Az új eljárás bevezetése egybeesett az ötéves terv megindulásával és így újból bebizonyosodott, hogy a tervszerű munka tudományos vonalon az ivóvízellátás és az ivóvízellenőrzés terén is érvényesül, és hogy a tudományos munka eredményei az ötéves terv megvalósításának gyakorlati célkitűzéseinél is jól felhasználhatók. IRODALOM (1) Magyar Kémiai Folyóirat 1938. 11., 12. füzet. (2) R. T. Sheen and C. A. Noll: Determination of hardness in water hy direct titration (Proc. Am. Soc. Testing Materials 37, Pt. II. 609—14 1937). HÍREK A Magyar Hidrológiai Társaság hévízi kongresszusának határozati javaslata a népgyógyfürdők használatáról szóló tudnivalók kérdéséről. A Magyar Tudománnyos Akadémia Hidrológiai Bizottsága a Magyar Hidrológiai Társaság 1950. évi hévízi kongreszszusának alábbi határozati javaslatát terjeszti elő azzal a megjegyzéssel, hogy a maga részétől ezt a legmelegebben szorgalmazza és kéri a Minisztérium intézkedését. Hazánkban nagymennyiségű gyógyerejű forrás kihasználatlan. Az ország minden lakosa kétszer naponta kádban megfürödhetne. (50 l/lakos.) Kormányzatunk már az első ötéves tervben is és folytatólag gondoskodni kíván megfelelő számú népgyógyfürdő létesítéséről, illetve a meglévők korszerű átalakításáról, Szükséges azonban, hogy népünkben a gyógyfürdők használatának igénye továbbfejlesztessék. Ennek egyik leghatásosabb módja a széleskörű szakpropaganda. Javasoljuk, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az általános iskolák tankönyvanyagába illessze bele a népgyógyfürdők használatának és hatásának fontos tudnivalóit. Az anyag összeállítására a Magyar Hidrológiai Társaság szakértő és pedagógus tagjai készséggel vállalkoznak. Meg vagyunk győződve, hogy népünk csak akkor fogja e kérdést teljes jelentőségében átérteni, ha az ifjúság már serdülő korában, az iskola padjaiban, általános egészségtani kérdésekkel kapcsolatban, ezekről is tudomást szerez, 374
