Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Hírek - A budapesti gyógyforrások védetté nyilvánításának kérdése

127 mm átmérővel indult. Ez a fúrás 23, 44 és 82 m mélységekben kapott kisebb mennyiségű vizet, a miocén homokrétegekből. 160 m mélységben pedig nagymennyiségű vizet fakasztott ugyancsak a miocén homokból. A felszínen percenként 800—1000 1 víz folyt ki a fúrólyukból s a cső megtoldása alkalmával 10 m magasságra emelkedett fel a víz. A fúrást eltömték, de még 1925-ben is szivárgott belőle kevés víz, amelynek hőfokát 17 C°-nak mértem. Ezt a vizet a Hidrológiai Közlöny 1932. évi kötetének 66. oldalán ismertettem. Ehelyütt egy adatomat helyesbíteni. A bő víz nem a triász mészkőből ered, mint a H. K.-ben írtam, hanem miocén homokrétegből. Erről utólag volt alkalmam meggyőződni. A Felnémet—Felsőtárkány vidékén levő tektonikai eredetű süllyedés alsó részében jelenlevő miocén rétegcsoport homokos rétegei kétségkívül tartalmaznak vizet, amelv szükség esetében a községek, vagy kisebb telepek vízellátását szolgálhatja. * A fentebb előadottakból látjuk, hogy a Borsod— Heves vármegyei barnakőszénterületen, helyenként kisebb-nagyobb kiterjedésű, vizet elég bőven, sőt bőven tartalmazó homokrétegek vannak jelen, a külszín alatt kisebb-nagyobb mélységben, a miocén rétegcsoport különböző szintjeiben. Ezek a vizek elsősorban mint a barnakőszénbányászatot hátráltató tényezők jönnek számításba. Ezenkívül számontarthatjuk ezeket mint egyes települések ideiglenes vízellátására alkalmas víztömegeket is. Egyes helyeken fúrások segélyével a térszín fölé felszökő vizet is nyerhetnénk (pl. Sajószentpétertől K-re, Sajóbábonytól Ny-ra), vagy a térszín alatt maradó tükrű, de szivattyúzható vizeket fakaszthatunk. Nagyobb ipartelepek vízellátására — amelyek nagyobb vízmennyiségeket igényelnek — az ilyen fúrások révén nyerhető vizek nem látszanak alkalmasoknak, mert nagy vízmennyiségeket eme fúrások révén biztosítani aligha lehet. Ezenkívül még egy körülményt nem szabad számításon kívül hagynunk. A vizet tartalmazó homokrétegek mindenütt a barnakőszéntelepek kíséretében jelentkeznek. A szénbányászat fokozatos fejlődése, előrehaladása folytán azoknak a területeknek a lefejtése is sorra kerül idővel, amelyeken ma még bányászat nincs, viszont vízben dús homokrétegeket ismerünk a fúrások révén. Ha tehát egyes helyeken a vízszerzést meg is kísérelnők fúrások révén a széntelepek közé települt homokrétegekből, egyes községek vagy ipartelepek részére, a vízellátásnak ezt a módját csak ideiglenesnek tekinthetjük, mert a továbbfejlődő szénbányászat ezeket a vizeket idővel teljesen elapasztja. A már lefejtett szénterületeken pedig idővel, ha az eredeti vízügyi egyensúly helyreállott, lehetne arra gondolni, hogy a mélyben felhalmozódott vizet felhasználjuk. Ez a terület azonban ezidőszerint még csekély. Meg kell emlékeznem még végül a szénmedencén áthaladó folyókról és az azokat kísérő völgyekben felhalmozódott vízről. A Sajó átszeli a szénterület északi részét. Az Északnyugati Kárpátok déli részéből tekintélyes vízmennyiséget hoz le mellékvizeivel, elsősorban a Rimával együtt. Vize azonban a Csehszlovákia területén működő özörényi cellulózegyár szennyvize miatt sem ipari víz gyanánt, sem ivóvízként ezidőszeiint fel nem használható. Vize egészen sötétszínű, majdnem fekete és erősen szennyezett. Széles áradmányos völgyében kavicsréteg terül el, amelyet a Sajó oldalt elszivárgó vize vízzel telített. Eddigi ismereteink szerint ez a víz is erősen szennyezett, úgyhogy ivóvízként való felhasználása nem lehetséges. A másik nagyobb folyóvíz a Bodva, amelynek legalsó szakasza jut a szénmedence területére s itt ömlik a Sajóba. Ezt is széles, kaviccsal feltöltött völgy kíséri. A Boldva felső szakaszán szennyvizet szolgáltató gyártelep nincsen, vize tehát viszonylag tiszta, megfelelő szűréssel ipari és esetleg ivóvízként is fel volna használható. A Bodva völgyében felhalmozódott kavics is bőven tartalmazhatja a folyó elszivárgó vize által táplált közelvizet, úgyhogy itt mélyítendő, nagyobb átmérőjű kutak mélyítése révén ivóvíz gyanánt és ipari vízként is felhasználható vizet lehetne nyerni. HÍREK A budapesti gyógyforrások védetté nyilvánításának kérdése. Az Országos Természetvédelmi Tanács novemberi ülésén foglalkozott a budapesti gyógyforrások védetté nyilvánításának kérdésével. A javasló Országos Balneológiai Kutató Intézet a fürdőfejlesztés érdekében kívánja a fúrások létesítésének kérdését rendezni, elrendelni a régi hévforrásnyomok védelmét és szabályozni a kihasználás módját is. Az OTT képviselője ebben az ügyben a legmesszebbnieiKŐ támogatást ígérte meg. Hozzászólásában kifejtette, hogy a Szovjetúnió Természetvédelmi Főigazgatósága is védi természeti értékeit, így az ásványos- és gyógyvizeket, is. Országunk gyógyfürdőinek helyzete elég kedvező, 500-nál több gyógyforrás áll rendelkezésre a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására. A források védelme és gazdaságos kihasználása egyformán a dolgozó közösség érdeke. Súlyt kel! helyezni arra is, hogy a gyógyvizeket a rendeltetésüknek megfelelő célra hesználják fel. Üj gyógyforrások nem létesíthetők a meglevők rovására. Az Állami Földtani Intézet, az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, a Balneológiai Kutató Intézet képviselői mind egyetértenek abban, hogy a gyógyforrások különleges védelemben részesítendők és egy szűkebbkörű tanácsadó munkabizottságot küldtek ki a védelem feltételeinek és előírásainak kidolgozására. 363