Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

A szarnia eredete. A szaunafürdő finn- és oroszeredetű hőlégfürdő. Az északi országokban : Finnországban, a Szovjetúnió északi vidékein és Svédországban terjedt el nagymértékben és az előbbi két országban úgyszólván évezredes múltra tekint vissza. Ezen országokban a szaunafürdő a mindennapi élet szerves tartozéka és itt nemcsak hagyománnyá, de kultusszá is vált a szauna. Egyedül Finnországban kb. 350.000 szaunafürdő van, nagyrészt a maga patriarhális, egyszerű megoldásában. Ez azt jelenti, hogy minden 10 lakosra 1 fürdő jut az országban. Minden falusi udvaron ott találjuk a külön épített szaunafürdőt, ha másképpen nem, a föld alá építve, de a kis- és nagyvárosok zártabb életmódja is megtalálta a maga szauna-formáját és újabban már egész lakótelepülésék létesülnek, ahol a többemeletes bérházak alagsorában szaunafürdőket létesítettek. (Pl. Tampere város új lakótelepe, ahol minden 35 család részére létesült szaunafürdő.) A finn- és orosz szaunáról szerzett évszázados tapasztalatok és a tudományos kutatások egyöntetűen támasztják alá a szaunafürdő jótékony népegészségügyi hatását és eredményeit. A nép évszázados ragaszkodása és kitartása a szaunafürdők állandó használata mellett, már egymaga is kellő alapot nyújtana a szauna-fürdőzés kedvező megítélésére. A szaunakutatók és orvosok igyekezete a szauna tudományos kimunkálásával azonban pozitív eredményként feltárta a szaunának az emberi szervezetre gyakorolt kiváló hatásait és az évszázados tapasztalati eredményeket az orvostudomány eszközeivel igazolta és támasztotta alá. A szaunafürdő egészségügyi hatása. A szaunafürdő állandó — és tegyük hozzá — ifjúkortól kezdve való használata az északi embert általában egészségessé, kitartóvá és edzetté teszi ; betegség esetén pedig gyógyítja. Az északi ember munkában, sportban, katonai szolgálatban elért kiváló eredményeinek okát keresve, a szaunafürdő edző hatására bukkanunk. A mai ember — a technika és kultúra nagyarányú fejlődésének eredményeképpen — mind messzebb jut az ősi, természetes életformától, s foglalkozásával járó fáradalmak gyakran fizikai és szellemi erejének túlerőltetésével járnak, amikor is a szauna által nyújtott természetes felfrissülés a szervezetet jótékonyan befolyásolja. Van ennek a felfogásnak ellenzéke is, főként hazánkban, hol a szervezet nincs felkészülve arra a drasztikus ingerváltozásra. Tehát a kérdést csakis orvosokkal karöltve szabad vizsgálni. A szaunák fajtái. A finn-szauna túlnyomórészt száraz légfürdő, az orosz- és svéd szaunák inkább nedves légfürdők. A finn-szaunák levegőjének szárazsága teszi lehetővé a néha 90 C°, sőt 100 C° forró temperatúra elviselését is, holott a nedves légfürdőben az 50 C° hőmérséklet is már szinte elviselhetetlen az emberi szervezet számára. A forró légfürdő közvetett célja : az izzadás csak száraz levegő esetén valósítható meg ; nedves gőzben az emberi test alig tud izzadni. Ezért a finn-szaunában a gőzképzés csak közvetlenül a fürdőzés befejezése előtt van megengedve. De az ekkor képződő gőz hamarosan felszívódik a fürdő fából készült oldalfalaiba és mennyezetébe s a fürdőtér levegője percek alatt ismét száraz lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy a levegő annál több nedvességet, tehát vízpárát tud felvenni, mennél nagyobb a hőmérséklete, világos, hogy egyazon nedvességtartalom mellett a levegőt forró állapotban szárazabbnak érezzük, mint hidegebb hőmérséklet mellett. A finn-szaunafürdő relatív nedvessége rendkívül alacsony, míg az orosz és svéd szaunáké lényegesen magasabb. Az északi népek szaunafürdője — falun és településen — a háztól függetlenül, de attól nem távol, szabad területen, ha lehet folyó vagy tó partján épül, mert a szaunázás után a szabadban légfürdőt, majd a tóban vagy folyóban hidegfürdőt vesznek. A szabadban való hideg fürdés (különösen a hidegebb időben) természetesen csak rövid ideig tart. A szauna ősi típusai. A finn-szaunafiirdőt ősi formájában a földbe építették, fabéléssel, tetővel és ducolással és még füstelvezetés céljára szolgáló kéményt sem építettek hozzá. A föld- vagy füst-szauna mégis tökéletesen bevált, mert a föld hőszigetelő képessége folytán a fürdőtér kitűnő melegkondenzátornak bizonyult és egyszeri felmelegítésre is napokig tartotta a forró levegőt. A gyantás fenyőfa illata a forró levegővel összekeveredvén, annak speciális és kellemes aromát adott. Ennek a szaunakutató orvosok baktériumölő hatást tulajdonítanak. A finn, orosz és svéd szaunák többsége azonban föld felett, fából összeácsolt kis ház, amelyben előtér, öltöző és fürdőhelyiség van. Igényesebb elrendezéseknél az öltözőhelyiséget pihenőhelyekkel látják el és a házba WC-t és mosdót is építenek. Az előtérhez kis tüzelőszer-kamrát csatolnak; a szaunakályha fűtése rendszerint az előtérből történik, nehogy a szaunázókat a tüzelés művelete zavarja, másrészt hogy a fűtőnekne kelljen a forró szaunatérben tartózkodnia. A szauna rendszerint nyírfatörzsekből és deszkákból, blokkházszerűen épül. Aránylag ritka a téglafalazatú szaunaépület, de a belső kiképzés, különösen a szaunatér fal- és mennyezetburkolata ezeknél is nyír- vagy egyéb faanyag. Eltekintve attól, hogy a finn és északorosz tájakon a fa bőségesen áll rendelkezésre és a legolcsóbb építőanyag, a szaunafürdők speciális céljaira is legjobban megfelel. A nyírfa szívóssága, az állandó vízhatással szembeni jó ellenállása és nem utolsó sorban a benne levő aromás gyantaanyag, amelyek a forró levegőn és gőzpárákon át a fürdőtér levegőjébe jutnak, — teszik a nyírfát speciális szaunaépítési célokra különösen alkalmassá. De egyéb, az erdei-, luc- és vörösfenyőfák, juharfák is megfelelőek, ha ezek a szaunafürdő építéséhez inkább rendelkezésre állanak. 342