Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

den más nedves helyen vagy a fenti lámpatesteket vagy vízmentes porcelán, gummigyűrűs tömítésű lámpatesteket.szereltessünk fel. Ha anthigron kiskábel nem szerezhető be, akkor acél páncélcsőbe húzott vihar- és sárálló GI. szigetelésű vezetékeket is használhatunk. A szigetelő dobozokat öntsük ki paraffinnal vagy más szigetelő anyaggal. A csőátmérőt úgy válasszuk meg, hogy a vezetékcserét könnyen lehessen eszközölni. (Három szál, 1,5 mm 2 vezetékhez 16 mm b. átm. cső.) A kevésbbé nedves helyeken (nem gőzkamra stb.) ac. páncélcsövezés is megfelel. A berendezés földzárlat-mentességét időközben ellenőrizni kell. A kádfürdőhöz kisfeszültségű csengőberendezés készítendő, hogy jelt lehessen adni, ha valaki rosszul van. A csengőt selyemzsinóros húzós, billentyűs kapcsolóval kell működtetni. Olyan magasan helyezendő el, hogy még felállva se lehessen elérni. Számtabló mutassa, hogy melyik kabinból csöngettek. Ahol a kádak mellett állandó kiszolgáló személyzet lesz és a kádfolyosó áttekinthető, ott fényjelzőberendezés is alkalmazható. Ennek előnye, hogy a csengetés nem zavarja a többi fürdőzőt. A csengőberendezésnél drágább. A külső bejárati ajtó fölé is helyezzünk el egy vízmentes lámpatestet. Gyógyvizek fűtése vagy hűtése. Régebben csak azokat a forrásokat tartották gyógyító erejűeknek, melyeket nem kellett felmelegíteni ahhoz, hogy bennük fürdeni lehessen. Ujabban a szénsav és rádiumemanáció tartalmú gyógyvizekkel elért eredmények ráterelték a figyelmet a hideg forrásokra. Ezek a gázok ugyanis a hidegvízben könnyebben oldódnak, mint a melegben. A gyógyvizek melegítésénél a problémát a gyógyító erőt jelentő gáztartalom megtartása jelenti. Az a sok helyen alkalmazott eljárás, hogy melegítés céljából a gőzt közvetlenül a fürdővízbe vezetik, bár olcsó, de helytelen, mert ekkor gáztartalmának jelentős részét elveszíti a víz. A víz melegítése helyesen csak zárt rendszerben történhet, tehát vagy boilerben, vagy ellenáramú készülékben. Ezeknél irányadó szempont, hogy a vizet csak a kívánt hőfokra szabad felmelegíteni, azon túl nem és a felmelegített vizet — ami a gáz kiválasztására hajlamos — minél rövidebb úton, minél kevesebb töréssel és irányeltéréssel kell a kádba vagy medencébe juttatni. Egy másik eljárás szerint a víznek nagyrészét eredeti hőfokán vezetik be a kádba és hozzá 80 C°-os meleg thermálvizet kevernek, ami elvesztette ugyan gáztartalmának egy részét, de magas hőfoka miatt kisebb adagolásban is fel tudja melegíteni a teljes értékű hideg gyógyvizet. A gyógyvizek hűtésére ugyanezek vonatkoznak. A hűtés legegyszerűbb módja : a hidegvízzel való keverés strandfürdőnél vagy sportuszodánál megengedhető, de gyógyfürdőnél nem. Ezért a gyógyfürdők forrásvizét ellenáramú készülékkel hűtjük le. A hűtővizet talaj menti kutakból vesszük. Ahol ilyen bővizű kút nem áll rendelkezésre, ott segíteni szokott, ha egymástól nagyobb távolságban (50—100 m) két nagy átmérőjű (kb. 2 m) kutat készíttetünk és az egyikből kiszivattyúzzuk, a másikba visszaengedjük a vizet, így a talajban nem lép fel vízhiány. A visszaengedett víz keveredik és lehűl az alatt, amíg körforgását újra megkezdi. A vízhűtésnek további — hangsúlyozzuk : gyógyászati szempontból helytelen! —

1 módjai : a) nyitott medencében való hosszabb tárolás ; b) hűtőtoronyban nagy felületen elosztva, levegőn át való ejtéssel történő hűtés. Mindkét esetben a gáztartalom nagyrésze veszendőbe megy, tehát csak kényszermegoldásként alkalmazhatók. Megoldások villanyáram hiányában. Ahol villamosáram nem áll rendelkezésünkre és nagyobb mennyiségű víz szivattyúzására szükség van, ott benzin-, nyersolaj-, nagy más robbanó motorral hajtjuk meg a szivattyút. A benzinmotor fogyasztása lóerő-óránként 250 g benzin. Kis fürdőüzemhez két-három lóerős motor elégséges. Az ilyen helyeken magas tartályokat készítünk, amelyekben a vizet tárolni lehet, hogy ne kelljen a motort egész nap járatni. Biztonság okából célszerű kerekes kézikutat is tartalékul felszerelni, amellyel szükség esetén kisebb mennyiségű vizet fel lehet szivattyúzni a tartályokba. Mint már kifejtettük, a benzinmotor működésével járó zaj és a tüzelő- és kenőanyag szállítással járó piszok miatt célszerű a szivattyúházat a fürdőépületen kívül elhelyezni, a forrás és a hidegvizes kút közelében. A villamosvilágítás biztosítására benzinmotorral dinamót is hajtathatunk. Ez azonban költséges megoldás és annyit jelent, hogy a világítás ideje alatt a motor állandóan jár. Lehetőleg minden telepnél két szivattyút alkalmazzunk. (Egyik tartalékul szolgáljon.) A szivatytyuk elé és után elzáró szelepet kell tennünk, hogy a szivattyú (javítás céljából) bármikor kiszerelhető legyen. A medencék töltése külön vezetéken át történjék, tehát ne a hidroforon vagy padlástartályon át. V. A SZAUNA. Bár nem gyógyvizek hatásán alapszik, mégis fontos gyógyfürdőnek tekintendő a nálunk alig ismeretes, finn- és oroszeredetű szaunafürdő. Minthogy a gyógyfürdőzésnek ez a fajtája hazánkban eddig alig talált alkalmazást és a nagyközönség előtt jóformán teljesen ismeretlen, a szaunafürdők ismertetésével bővebben kívánunk foglalkozni. Tesszük ezt nem utolsósorban azon célból, hogy az illetékes, népjóléti és népegészségügyi kérdések megoldásával foglalkozó szerveink és hatóságaink figyelmét felhívjuk a szaunára. Impulzust, sőt útmutatást szeretnénk nyújtani, hogy hazai viszonyaink figyelembevétele mellett, hogyan lehetne ezt a kétségkívül értékes és az általános népegészségügyre is kihatással bíró fürdőmódot dolgozó társadalmunk javára hasznosítani. 341