Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására

Központi fűtési munkák. A fűtés szempontjából az a kedvező eset, ha a fürdőnél egy magashőfokú (70 C° körüli) és a vascsővezetékre nem nagyon agresszív, elegendő bőségű forrásvíz áll rendelkezésre. Ezesetben a forrásvizet közvetlenül is felhasználhatjuk fűtésre. Csupán arra kell vigyázni, hogy a fűtővíz ne kerüljön a levegővel érintkezésbe, mert az a csövekben lerakódásokat okoz, különösen a nagy mennyiségben Ca és Mg karbonátokat tartalmazó vizeknél. Ha a melegforrások vízhozama bőséges, akkor a fűtővizet kis melegeséssel a berendezésen egyszerűen átfolyatjuk. Kifolyás előtt az elfolyó csövet egy hattyúnyakkal vezessük fel olyan magasra, amilyenre csak a forrásnyomás megengedi, hogy a levegőnek a fűtőrendszerbe való bejutását megakadályozzuk és hogy a víznyomást állandó értéken tartsuk. Az átfolyó víz mennyiségét és ezzel a hőmérsékletet egy főelzáró tolattyúval lehet szabályozni. Therrnálvizeknél — az agresszivitásra való tekintettel — öntöttvas-radiátorokat alkalmazunk. Az egyes fürdők helyiségeinek hőszükségletét — az épület égtáji fekvését, az uralkodó széljárás irányát is tekintetbe véve — az Építéstudományi Intézet méretezési szabályzata szerint kell megállapítani. Különös figyelmet kell fordítani az üzemmegszakítási időnek igen különböző mértékére. A fürdőterekben 24—25 C° hőmérsékletet, az öltöző- és pihenőhelyiségekben 22 C°-ot, az előterekben stb. 20 C° hőmérsékletet kívánunk meg. A közvetlen fűtési rendszereknél az általánosan használt szerelvényeket és csöveket (varratnélküli fekete folytacél forr- és gázcsöveket MOSZ 123 és 120) alkalmazzunk. A közvetlen fűtés előnyei — az egyszerű kezelés, megbízhatóság, állandó egyenletes meleg, — olyan nagy súllyal esnek a latba, hogy nem túlságosan agresszív vizeknél a csővezetéknek a normálisnál rövidebb idejű elhasználódását is ellensúlyozzák. Az öntöttvas-radiátorok anyaga magában véve is ellenálló, ezért erre esett a választásunk. (Megjegyezzük, hogy a vízfűtéshez öntöttvas-radiátorok alkalmazására külön engedélyt kell kérni, de ez therrnálvizeknél indokolt.) Amelyik víz igen erősen oldja a vasat, ott ellenáramú készüléket kell a fűtőberendezés elé kapcsolni, amelynek fűtő csőkígyóját vagy ellenálló anyagból (pl. rozsdamentes acél) kell készíteni, vagy gyakoribb cserével eleve számolni kell. 55—60 C°-nál alacsonyabb forrásvíznél a nagy fűtőfelületek miatt radiátorfűtést nem gazdaságos alkalmazni. Ilyen esetekben szóba jöhet a sugárzó (Crittal) fűtés. A sugárzó fűtés csak ellenáramú készülékes kombinációval és csak keringtető szivattyúval jöhet számításba. Feltétele, hogy elektromos áram álljon rendelkezésre. Miután ez a feltétel a fürdők jelentős részénél előreláthatólag nem elégíthető ki, ezekkel nem foglalkozunk. Ahol csak langyos, 35—45 fokos forrásvíz áll rendelkezésünkre, ott külön tüzeléssel kell gondoskodnunk a fűtésről. Sok forrásunk éghető gázokat (metán stb.) tartalmaz, ezeket is kombinációba vehetjük, de minden esetben a központi fűtéses berendezés megoldással. A szóbanforgó kis fürdőknél általában hazai daraszenek eltüzelésére szerkesztett tagozott öntöttvaskazánok jönnek számításba. Ezekhez legalább 12 méter magas kémény kell. Időszakos jellegű fürdőknél a befagyási veszély miatt gőzfűtést választunk (a kazánházat, ha a víz nincs leeresztve, állandóan temperálni kell). A gőzfűtés nagyobb felügyeletet és gondoskodást kíván meg, hogy ne lehessen a radiátorokhoz hozzáérni, mert 100 C° hőmérsékletük megsüti a testet. A melegvízfűtés mellett szól a könnyű szabályozhatóság, kevésbbé kényes kezelés ; ellene az, hogy nagyobb radiátorfelületek szükségesek. Ennek ellenére, miután szabadon álló épületekről van szó, állandó üzemű fürdőnél választásunk a vízfűtésre esik. Egyik fürdőtípusunknál kuriózumképpen egy légfűtőberendezést alkalmazunk. Egy központosán elhelyezett szénfűtésű kályha fű:őcsövein ventillátor levegőt hajt keresztül és a felmelegedett levegőt a fürdőtérbe és a többi helyiségbe nyomja. Ezáltal egyúttal párátlanításról és szellőzésről is gondoskodik. Feltétele az, hogy áram álljon rendelkezésre. Villamos munkák. A fürdők villamosberendezésének kivitelezésénél be kell tartani a MEE »Biztonsági szabályzat erősáramú vdlamosberendezésekrs«, valamint az illető közműnek a hálózatra való rákapcsolásának feltételeit. A közműcsatlakozás általában véve légvezeték útján történik. Az áram tetőtartón át jut az épületbe. A csatlakozó-vezeték anyaga csupasz elektrolitikus vörösréz. Mérete : terhelés és fesztávolság szerint. A házi csatlakozó szekrényt lehetőleg — a csatlakozási helytől függően — a pénztárban vagy az irodában, vagy más felügyelet alatt álló száraz helyiségben helyezzük el. Szabályos biztosító- és elosztótáblákat alkalmazzunk. A száraz helyiségekben falba süllyesztett »Bergmann« vagy »reform« szigetelő csövekbe GI. szigetelő vörösréz-vezetékeket húzunk. A kapcsolók falon kívüli kivitelű, fehér szigetelő anyagból készített típusok legyenek. Lámpatestekül vagy gömblámpákat vagy lencsealakú patentzáras menynyezetlámpákat válasszunk (ezeknél csak az üvegbura látható). A nedves helyiségekben a leggondosabb földzárlat-mentes szerelés szükséges. Ezen helyiségekben kapcsolókat elhelyezni tilos (kivéve a fürdőkád csengőkapcsolóját). A kapcsolás II. sarkú kapcsolóval kívülről, egy zárható központi kapcsolótábláról történjék és azt a fürdő személyzete kezelje. A nedves helyiségekben anthigron kiskábelt használjunk. A gőzkamrákban, a medencetérben és a zuhanyozóban a lámpatestek a kis kábelhez való tömbszelencés csatlakozásúak legyenek. Min340