Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - Kiss Tibor dr.: Népgyógyfürdők építése vidéki gyógyforrásaink kihasználására
balneológiai, hidrológiai, talajmechanikai stb. problémák egész sorát veti fel. Tisztában kell lennünk mindenekelőtt azokkal a balneológiai előfeltételekkel, melyek alkalmassá teszik a vizeket arra, hogy népgyógyfürdő keretében gyógyfürdőként is felhasználhatók legyenek. Természetesen nem minden forráskút vagy artézikút vize alkalmas erre ; a gyógyításra alkalmas víznek ásványvíznek, illetőleg gyógyvíznek kell lennie. Szükséges ezért, hogy az ásványvíz fogalmát is meghatározzuk, amint az a fürdőtörvényben szerepel. Eszerint : »Ásványvíz az a víz, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi összetétele, fizikai tulajdonságai és geológiai eredete van és amely ennek következtében fokozottan üdítő, vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatásúd. Ezen az általános jellegű keretmeghatározáson túlmenőleg számokkal, mérhető mennyiségekkel kellett megvonni a határt az ásványvizek és nem ásványvizek közt. Más-más ásványi alkatrészből más-más mennyiség elegendő ahhoz, hogy az azt tartalmazó vizet ásványvíznek tekinthessük. A következő táblázatban feltüntetett anyagok és menynyiségek azt jelentik, hogyha valamely — a közegészségügyi követelményeknek egyébként megfelelő — víz akár csak ezek egyikét is eléri, vagy meghaladja, már ásványvíznek minősül. Eszerint 1000 gramm vízben legalább lenni kell : Oldott szilárd anyagok 1000 rag Szabad szénsavgáz (C0 2) 250 « Lithium-ion (Li•) 1 « Stroncium-ion (Sr") 10 « Barium-ion (Ba") 5 « Vas-ion (Fe") 10 « Mangán-ion (Mn") 10 « Bróm-ion (Br') 5 « Fluór-ion (F') 2 « Jód-ion (J') 1 « Hidroarzenát-ion (HAsO 4") , . 1,3 « Hidrofoszfát-ion (ifP0 4") 1 « Szulfid- v. titrálható kén (S") 1 « Metabórsav (HB0 2) 5 « Metakovasav (H 2Si0 3) 5 « Rádiumemanáció (Radon) literenként 291 Eman Hőfok 20° C A fenti feltételeknek megfelelő ásványvizekről azután a Népjóléti Minisztérium esetenként állapítja meg a gyógyvíz jelleget. Míg az ásványvíztől az idézett fürdőtörvény csupán »fokozottan üdítő, vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatás«-t kíván meg, addig a gyógyvíztől kifejezetten betegségek esetében kifejtett gyógyhatást várunk el. Ezen hatásukat a gyógyvizek többnyire az ásványvíz jelleghez megkívánt minimális mennyiségnél magasabb ásványi tartalmuknak, esetleg magasabb hőfokuknak köszönhetik. Az ásványvizeknek vegyi szempontból történt ilyen körülírása után azt is pontosabban meg kell határoznunk, mit értünk orvosi szempontból a »gyógyvíz« elnevezés alatt. Általában gyógyvíz az a természetes eredetű víz, melyet fizikai és chemiai tulajdonságai alkalmassá tesznek arra, hogy gyógyításra használják. (Dr. Kunszt János szerint.) Gyógyhatást érhetünk el minden olyan természetes eredetű vízzel, melynek 1000 grammja az alább felsorolt vegyi alkatrészeknek akár csak egyikét is a feltüntetett mennyiségben tartalmazza, illetőleg a megkívánt természetes hővel rendelkezik : Szabad szénsavgáz (C0 2) 1000 milligramm Calcium-ion (Ca") 100 « Nátrium-ion (JVa ) 100 « Magnézium-ion (Mg") 60 « Vas-ion (Fe•") 10 « Bróm-ion (Br') 5 « Jód-ion (J') 1 « Hidroarzenát-ion (HAsO,') 1,3 « Sulfidkén (S-) 1 « Rádiumemenáció (Radon) literenként 30 Eman Hőfok 35° C A gyógyító ásványvizeket általában külsőleg fürdőkúra, belsőleg pedig ivókúra, esetleg belégzőkúra formájában alkalmazzuk. Az elkészített népgyógyfürdő tervek fürdőkúrára is és ivókúrára is egyaránt tartalmaznak külön-külön terveket ; emellett azonban — ahol erre a helyi adottságok (úgymint a víz bősége, megfelelő összetétele stb.) módot nyújtanak — magukban az egyes fürdőkben is tervbevettük kisebb ivókutacskák létesítését. A víz vegyi összetételén, gyógyvízjellegén kívül még két további fontos tényezőre — a hőfokra és vízhozamra is — figyelemmel kell lennünk, mielőtt bárhol is népgyógyfürdő építéséhez fognánk. így pl. 30—35 C°-nál alacsonyabb hőfokú víz aligha alkalmas arra, hogy téli-nyári üzemű típusgyógyfürdő céljainak megfeleljen, mivel a fürdő fűtése, a hűvösebb víznek kellő 37—40 C°-ra való felmelegítése túlmagas költségekkel járna, ami a belépődíjak magas szintjében, s közvetve a fürdőlátogató dolgozók túlságos megterhelésében jelentkezne. De ugyanúgy, amiként a víz hőfokának megkívánt legalsó mértékét meghatározzuk, gondolnunk kell arra is, hogy a túlmagas hőfokú (60—70° C-os, vagy ennél magasabb temperatúrájú) víz igen sok gondot okoz a hűtéshez szükséges műszaki berendezések révén, úgyhogy az ilyeneknek népfürdő céljára való felhasználása csak akkor helyes, ha a víz rendkívüli gyógyászati értéke ezt indokolttá teszi, vagy a víz igen nagy bősége gazdaságilag gyümölcsöző melléklétesítmények üzemben tartását teszi lehetővé. (Pl. üvegházak, primőrkertészet, fűtőberendezés, csirkekeltető stb.) Igen fontos tényező a víz elegendő bősége is. Kb. 100 liter percenkénti hozamnál kisebb bőségű forrásokkal még szerényebb fürdőüzemet sem látszik érdemesnek üzembentartani. (Nem jelenti ez azt, hogy az ilyen kishozamú források környékén ivókutakat vagy klimatikus üdülőket se létesítsünk.) A források vízhozama szivattyúzással általában lényegesen növelhető ; a szivattyúzás azonban balneológiai szempontból többnyire súlyos hátrányokkal jár. Egyik ilyen hátrány a gáznemű alkatrészeket (pl. rádiumemanációt) tartalmazó vizeknél a gázok nagyrészének elillanása. Máskor a szivattyúzás a gyógyvizeknek a talajvízzel vagy más közeli erek vízével való keveredését eredményezheti, ami az eredeti víz töménységének, összetételének és hőfokának megváltozásához vezethet. 327
