Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Fekete Zoltán dr.: A talaj vízgazdálkodási tényezőinek összehasonlító vizsgálata

(Folytatás a 311. oldalról.) hanem beszámolók alakjában, előadások keretében hozzuk a Társaság elé, hogy így a hasznos viták, részletkérdések megtárgyalására minél több alkalmat adjunk. A Társaság egyik fő feladata lesz a Szovjet hidrológiai tudományok fokozottabb ismertetése, hiszen éppen a hidrológiai tudományok fokozottabb ismertetése, hiszen éppen a hidrológiai tudományág az egyik azok közül, amelyekben a Szovjet tudomány teljesen új irányelveket ad. Magunk részéről, az újonnan megválasztott tisztikar nevében megígérjük, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy elődeink, a most megváló tisztikar munkáját méltóan folytassuk. Bátorítást kérünk és kapunk és erkölcsi kötelezettséget érzünk a magyar néppel szemben, mert tudjuk, hogy az 0 kezében van az ország irányítása, 0 hozza meg az áldozatot, hogy mi verejtékes munkája árán többet tudunk költeni a tudományra, mint bármikor a múltban tudtunk. Ezt az áldozatkészséget érezzük és ezzel szemben azt adjuk, hogy kötelességünket messzemenően teljesítjük az ötéves terv céljainak érdekében. A munkát úgy végezzük, hogy ezzel kötelező hálánkat lerójjuk a dolgozó Néppel szemben. Ezt megígérjük, de ígéretünknek csak akkor tudunk eleget tenni, ha a most megváló kitűnő tisztikarnak, tagjainknak és különösen eddigi elnökünknek, dr. Vitális Sándornak munkáját és támogatását megkapjuk. Titkári jelentés a Magyar Hidrológiai Társaság 1949. évi működéséről. Igen tisztelt Közgyűlés! Midőn most, 1949. évi munkánk lezárásakor rövid visszapillantást vetünk az elmúlt évre, úgy érzem, lehetetlen fel nem idéznünk azt az első pillanatban talán meglepőnek látszó, de a dolgozók államában természetes párhuzamot, amely magyar népünk és Társaságunk háború utáni felemelkedése között mutatkozik. Míg az 1945—46-os évek nálunk is a romok eltakarításának, a háború-ütötte legégőbb sebek meggyógyításának, az új élet megindulásának évei, az 1947. esztendő pedig az elért eredmények, a szocializmus felé haladó erők megszilárdulásának, hatalmas megerősödésének, s ezek nyomában a hároméves terv megindulásának éve volt, addig az 1948. esztendő Társaságunk számára is a fordulat évét jelentette. Anyaegyesületünkben, a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében eltöltött 32 év fejlődése és gyümölcsöző együttműködése után a Hidrológiai Szakosztály megérett arra, hogy mint önálló Hidrológiai Társaság folytássa munkáját. A bároméves tervet idő előtt befejező és túlteljesítő 1949. esztendő pedig számunkra is a további kiteljesedést hozta meg. Alakuló, egyszersmind évnyitó közgyűlésünket 1949 január 26-án tartottuk. Az anyaegyesülettől való különválás azonban nem jelentette a 3 évtizedes benső kapcsolatok megszakadását. Erre mutat az is, hogy az év folyamán 2 ünnepi ülést is rendeztünk a Magyarhoni Földtani Társulattal együtt, éspedig május 4-én az ötéves népgazdasági terv bejelentése, illetve december 21-én, a békefront nagy vezérének. Sztálin generalisszimusznak születésnapja alkalmából. A régi törzsről fakadt új tő életrevalóságát talán legszebben mutatja, hogy már önállóságának első évében — a termelés aktuális problémáinak megoldására alakult munkabizottságaink mellett — négy, sokatígérő életerős új hajtás sarjadt. Február 23-án alakult meg a Liinnológiai Szakosztály Maucha Rezső dr., Schafarzik emlékéremmel most kitüntetett tagtársunk, december 14-én pedig a Hidraulikai Szakosztály Németh Endre professzor, tagtársunk fáradozásainak eredményeképpen. Augusztus 13—14-én Szegeden rendezett vándorgyűlésünk alkalmával megalakult első vidéki tagozatunk is. Végül nagy örömmel jelenthetjük, hogy Ifjúsági Csoportunk megalakulásával nagyszámú fiatal ígéretet sikerült Társaságunk munkájába bekapcsolni. A közös rendezések sorát a Magyar Orvosok Szabadszakszervezetének Reuma- és Fürdőorvosi Szakcsoportjával együtt február 9-én tartott együttes előadóülésünk egészítette ki. Tagtársaink aktív közreműködését az Egyesület életében mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a már felsorolt 8 gyűlésen kívül az év folyamán még további 18 előadóülést, összesen tehát 26 ülést tudtunk tartani ; május, június, november és december hánapokban pótüléseket kellett beiktatnunk, vagyis munkatervünket jelentősen túlteljesítettük. Külön kell megemlékeznem a MTESz Szovjet Folyóiratolvasójának megnyitásával kapcsolatban december 15-én tartott első klubesténkről, melyen a szovjet vízimérnöki kutatásokat ismertettük. Ezeken az üléseken tagtársaink összesen 63 előadást tartottak az időszerű tudományos kérdésekről, nem számítva az MTESZ-nek és társegyesületeink megmozdulásain vezetőségi tagjaink részéről elhangzott számos előadást és hozzászólást. Közlönyünk az 1949. évfolyamtól kezdve a Magyar Tudományos Tanács és a MTESz áldozatkészsége folytán az eddiginél lényegesen bővebb terjedelemben, évi 3 szám helyett 6 kettős számban jelenik meg. Tartalmával pedig az élenjáró tudományos lapok közé emelkedett, ami cikkíró tagtársaink mellett a Szerkesztőbizottság és elsősorban Salamin Pál szerkesztőnk fáradtságot nem ismerő munkájának eredménye. Választmányunk a Társaság folyó ügyeinek intézésére 17 alkalommal ült össze. Látszólag munkáját az Egyesület zavartalan ügymenete dicséri. Az előző évekhez hasonlóan taglétszámunk továbbra is töretlen lendülettel emelkedett. Az év során a választmány 200 rendes és 176 ifjúsági tagot vett fel. Ezzel szemben mindössze 5 rendes tag jelentette be kilépését. 4 volt ifjúsági tag a rendes tagok sorába lépett át. Jóllehet, az évek óta tagdíjat nem fizetőket és a Társaság munkája iránt nem érdeklődőket névsorunkból töröltük, az év végén 403 rendes és 184 ifjúsági taggal egyesületünk eddig soha el nem ért széles tömegalapra támaszkodhat. Szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor két tagtársunknak, Hőss Nagy Lajosnak és Zimányi Lászlónak elhunytáról emlékezünk meg. Visszatérve a hároméves tervet záró elmúlt eszt?ndő eredményekben gazdag munkájára, hálatelt szívvel mondunk köszönetet a népi demokráciának azért a nagymértékű támogatásáért, amelyben a Magyar Tudományos Tanács és a MTESZ révén értékes irányítás és indítások, valamint hathatós anyagi áldozatok alakjában mind erkölcsi, mind anyagi téren részesültünk. E nélkül az irányítás és támogatás nélkül korántsem érhettük volna el ezeket az eredményeket. Nem kétséges, hogy a többi tudományos egyesülethez hasonlóan és azokkal nemes versenyben a Hidrológiai Társaság is az MDP és nagy vezérének, Rákosi Mátyásnak irányítása mellett, tagságának még jobb és lelkesebb munkájával az új országot építő ötéves terv során még szebb és jelentősebb eredményekkel fog hozzájárulni a dolgozó nép államának egyre erősödő és tökéletesedő épületéhez. Ebben a meggyőződésben köszönjük meg valamennyi tagtársunk és munkatársunk munkáját és bizalmát és kérem a titkári jelentés elfogadását. Pap István titkár. Jelentés a Gyógyvízbizottság 1949. évi működéséről. A Gyógyvízbizottság 1949 március havában kezdte meg működését. A bizottság az év folyamán 17 ülést tartott dr. Sehulhof Ödön elnök vezetésével. Három albizottságunk és egy fürdőfejlesztési és ismeretterjesztő munkaközösségünk alakult. Bizottságunk munkájában résztvett a Földtani Intézet, Országos Közegészségügyi Intézet, Balneológiai Kutató Intézet, Meteorológiai Intézet, Országos Vízgazdálkodási Hivatal kiküldöttei révén, valamint a vidéki fürdők képviselői. A Bizottság munkájának eredménye, hogy az ország összes gyógyforrásainak, fürdőinek mai helyzetét rögzítette és javaslatokat adott az illetékes hatóságok felé a legszükségesebb munkálatok azonnali megindítására, ezenkívül a budapesti források védőterületének javaslattervezete elkészült és -elfogadásában az összes érdekeltek megállapodtak. Kérjük a Közgyűlést, hogy jelentésünket tudomásulvenni szíveskedjék. Budapest, 1950 január 9-én. Dr. Sehulhof Ödön, dr. Papp Ferenc, a Bizottság elnöke a Bizottság felelőse .316