Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Pasjenkov I. M.–Gribanov I. P.: Vztározók és felhasználásuk öntözésre (ismertetés)

VÍZÉPÍTÉS Víztározók és felhasználásuk öntözésre* (BoAoeMbi h hx HCri0;iE,30BanHe nnh opouienn. Moszkva. 1949. — 176 o. — U.D. C 626.814) PASJENKOV I. M. és GRIBANOV I. P Ez az értékes orosznyelvű szakmunka, amely a szovjet öntözőmesterek számára készült, sok hasznos adatot tartalmaz a mi öntözőszakembereink számára is, sőt hasznos útmutatást adhat kutatóinknak hasonló jellegű magyarnyelvű gyakorlati kézikönyvek összeállítására. A könyv szövege egyszerű, igen könnyen érthető és emellett minden mondata a műszaki tudományok legújabb állásának megfelelő képet vetíti elénk. Egyes fejezetei, mint alábbi leírásunkban láthatjuk majd, új tudományos szempontokat is felvetnek és a tudományos és műszaki eredményeket könnyen hozzáférhetővé teszik a gyakorlat szakemberei számára. Pasjenkov és Gribanov a tavakról való általános ismeretek összefoglalásával kezdik munkájukat. Tárgyalják a mesterséges tavak létesítésének módjait. Vizsgálják a tavak helyének kiválasztását a gazdaságossági, a hidrológiai, a hidrográfiai, a hidrogeológiai, a hidrotechnikai, az egészségügyi szempontok figyelembevételével. A tavak létesítésének előzetes vizsgálatánál számtalan megfigyelés szemelőttartásával határozzák meg a tavak vízbefogadóképességét. A szükséges vízmennyiséget a kolhozok igényeinek megfelelően állapítják meg, figyelembevéve az emberi, az állati szükségleteket, továbbá az öntözési és tűzoltási igényeket. Figyelembeveszik számításuknál a tavaknak a párolgásból, az elszivárgásból és a feliszapolódásból származó nem hasznosítható térfogatát. Mind a párolgásra, mind a szivárgásra és feliszapolódásra érdekes összefüggéseket és gazdag táblázatokat adnak meg. A párolgást pl. a Lermontov, a Lyuboszlavszkij, a Wild-íéle párolgásmérő adataiból átszámítással határozzák meg. Táblázatot közölnek a párolgásnak hónaponkénti százalékos eloszlásáról földrajzi körzetek szerint. Megadják Davidov képletét, amely szerint az e átlagos napi párolgás mm-ben : e = 0,55. d

08 (1 + 0,12. v), ahol v az átlagos napi szélsebesség m/sec-ban, d az átlagos napi telítettségi hiány mm-ben. A szivárgási veszteségekre a k tényező vizsgálata útján jutnak el. A feliszapolódás mértékére többek közt a neves szovjet hidrológusnak, Poljakovnak összefüggését adják meg, amely szerint az egy év alatt lerakódott hordaléknak térfogata m

3-ben : y a . i . m

0 • Fv-P 10 3.y ahol a a talajelsodrási tényező, amely erősen elsodorható talajnál a=8—6, mérsékelten elsodorható talajnál a=6—4, közepesen elsodorható talajnál a=2—1, gyengén elsodorható talajnál a=<l; *) Orosz és magyar nyelven a Mezőgazdasági Tudományos Központ könyvtárában található, — Az ismertetés az I. sz. Vízépítési Tanszéken készült. i a tóba vezető vízfolyás esése ; mo a fajlagos vízszállítás évi középértéke l/sec/km

2-ben ; F

v a vízgyűjtőterület km

2-ben ; P 31,536.10®; y 1 m

3 hordalék térfogatsúlya. A szerzők útmutatása alapján a helyszíni szemlén a vízigények és a vízveszteségek ismeretében megállapíthatjuk a tavak helyét. A helyszíni szemlén vizsgáljuk a növénytakarót, a talajt, az elmocsarasodási lehetőségeket, a hidrogeológiai és talajmechanikai adottságokat. A részletek közül érdemes kiemelni azt a táblázatot, amelyben a szerzők e talajok összetételét a külső megtekintés és fogás alapján jellemzik. Leír a könyv továbbá a talaj homok- és agyagösszetételének meghatározására egy, a terepen egyszerűen alkalmazható módszert. A tavak létesítésénél a legjelentősebb munka a hidrológiai kutatómunka. A vízgyűjtőterületet a rendelkezésre álló, vagy az általuk készített térkép alapján határozzák meg. A tó megtöltésének lehetőségét a tóba vezető vízfolyás vízhozamváltozásainak ismeretében számítják. A tavakat azonban nemcsak feltölteni, hanem időnként vízteleníteni is kell tisztítás és javítás végett. A vízleeresztőnyílásokat a csapadékos év maximumára méretezzük, melynek bekövetkezési valószínűsége 5%, azaz 20 évben egyszer fordul elő. Maximumot felhőszakadás vagy gyors hóolvadás is előidézhet. Mindkettőt külön-külön kell megvizsgálni és a nagyobb vízmennyiséget adóra méretezni. A következőkben ezeket a vizsgálatokat részletezik a szerzők és a számításokra képleteket közölnek. A hóolvadás-okozta maximumot Szokolovszkij képletéből határozhatjuk meg. 0,28.A.ő.d

1 Qmax = 4 7 m

3/sec-ban, Vf

v + I ahol A a fajlagos vízhozam mm/órában, <5 a tavak és mocsarak tényezője, és az erdőterületek tényezője ; <5-ra a következő összefüggés van : ő = 1,0+0,60 . log K+0,20 . /3+1), ahol a tavak területe a vízgyűjtőterület %-ában, és /8 a mocsarak területe a vízgyűjtőterület %-ában; áj-re a következő összefüggés van : <5, = 1 y ./, ahol y tényező 0,30—0,60 közt változik, a sztyeppék lomblevelű és az észak tűlevelű erdőinek megfelelően, és / az erdők területe a vízgyűjtőterület %-ában. Ha nincsenek meteorológiai és vízmérce-állornási adatok, akkor az olvadási vizek maximális értékét táblázat képleteivel számolhatjuk. A kép.298