Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Pasjenkov I. M.–Gribanov I. P.: Vztározók és felhasználásuk öntözésre (ismertetés)

letek számértékei változnak vidékek és szerzők szerint. Pl. A Don-medencére : Qmax = 3,5 F

v . 0,33 A csapadéfc-okozta maximális vízhozam kiszámítására ugyancsak Szokolovszkij képlete használható : 0,28 . Ht. a

2 . Fv Qn •fi m ; sec :-ban, ahol Ht a csapadék mennyisége a mértékadó eső ideje alatt, ct

2 a lefolyási tényező, t az összegyülekezési idő, f

± a vízgyűjtő karakterisztika alaki tényezője, amely kis folyók és erek esetében 1,2, közepes folyóknál 1,04—0,92 ; V. Ht =S(60.T) mm, ahol S a zápor intenzitása mm/perc-ben, T a mértékadó eső időtartama órákban ; S = A + B . Iog N, ahol A és B klimatikus tényezők, amelyek a meteorológiai állomások adataiból és az irodalomban feltalálható táblázatokból határozhatók meg, N a záporok valószínűsége években kifejezve ; T = ft .t, ahol n a lefolyás késleltetési tényezője, mely megközelítőleg p = (t+1)0'

2

0, • ahol t kis vízgyűjtőterületnél egyenlővé tehető fp-vel, az árvíz mederben való lefolyási idejével: L 1 = *p = rr— ' 3,6 . v ahol L a folyó hossza az eredettől a gátig km-ben, v a víz legnagyobb sebessége m/sec-ban : t? = 17 . i

04 . h°'\ ahol h a víz átlagos mélysége m-ben. Lejtési és mélységi adatok hiányában v táblázatból határozható meg. A maximális árvíz képlettel nyert adatait célszerű ellenőrizni a helyszínen fellelhető nyomokkal. A szerzők ezután a földgátak tervezését és a gáttípusokat tárgyalják. Ismertetik a gátak részeit s azok szerepét. 6 in magasságig minden sztatikai számítás nélkül tervezik a gátakat, egyedül a víznyomást veszik tekintetbe a gát méreteinek felvételénél. A gátak rézsűit táblázatba foglalják össze egynemű anyagból épült gátak esetére. A víznek a gáttesten keresztül vagy a gáttest alatt való átszivárgását a gátba épített ernyőszerű vízzárólapokkal, vízzárómagokkal, a gátakhoz kapcsolódó vízzárónyúlványokkal, továbbá szivárgókkal akadályozzák meg. A tó tisztításának lehetővé tételére vízlebocsátóműtárgyakat : árapasztókat és fenékkiürító'ket építenek. 5 m/sec vízhozam felett elválasztva, ez alatt összeépítve készítik a műtárgyakat. Az árapasztó csatornát egyszerű vagy lépcsőzetes bukóval képezik ki, esetleg surrantót építenek, vagy egyesítve alkalmazzák a kettőt. Az egyes műtárgyelemek és szakaszok hidraulikai méretezésében képleteket, részletes táblázatos és grafikus összeállításokat találunk. Kiemelhető itt az állandó szélességű csatornák Zamarin professzor grafikonja alapján való meghatározása. Az árapasztónál és a surrantónál is gondoskodni kell a szivárgás és így a kimosás meggátlásáról. Ezért megállapítják a műtárgy földalatti kiképzését, és ennek alapján a szivárgás útját. Az L = c . H képlet szerint számítható a szivárgó víz feltételezhető legrövidebb útja a műtárgy alatt, ahol H a víz nyomásának nagysága m-ben a műtárgy küszöbe előtt és c egy a talajok függvényében táblázatból kivehető érték. A szivárgást szádfalakkal gátolják, és a leverési mélységeket úgy veszik fel, hogy a szivárgás útjának legalább 75%-a a szádfalakra essék. Részletes számítási utasításokat, képleteket, táblázatokat ad még a szakmunka a hidraulikai számítások bemutatásánál a csőáteresztők meghatározására is. A könyv második részében a szerzők az élővízfolyásba épített zárógátas és körtöltéses halastavak töltéseinek építését tárgyalják. Részletesen leírják a töltésépítés menetét az anyaggödör kiválasztásától, a töltések kitűzésétől a végső biztosítási munkálatokig. Különösképpen kiemelik az építés alatti víztelenítés fontosságát, melyre több megoldást említenek fel : Fenékkiiirítos keresztgát esetében először a fenékkiürítő kerül megépítésre. Építés alatt már a megépített fenékkiürítőn keresztül vezethető le a víz. Abban az esetben, ha nincs a töltés fenékkiürítővel ellátva, három megoldás között lehet válogatni, az adottságoknak megfelelően : Ha az építkezéshez közel másik vízfolyás is van, akkor ideiglenes csatornán keresztül ebbe vezetik el a vizet. Természetesen az építkezés helye alatt és felett szükséges egy-egy ideiglenes elzárótöltés létesítése. Ha nincs a közelben vízfolyás, akkor a főmeder mellett átvágást kell létesíteni a víz elvezetésére. Alsó és felső zárótöltés ebben az esetben is szükséges. Ha az elzárandó vízfolyás kicsiny, akkor felesleges elvezetőcsatorna, vagy átvágás létesítése, ilyenkor elegendő a zárótöltés alatt és felett szádfalat leverni, s a vizet szivattyúzás segítségével az alsó szádfal mögé elvezetni. A szivárgók építésével kapcsolatban két típust ismertetnek a szerzők : Az ú. n. »prizma szivárgótv. a gáttest feltöltése előtt építik, míg a másik típust, az »oldalszivárgót« akkor kezdik a mentesített oldalon építeni, amikor a feltöltés magassága elérte a szivárgó tervezett felső koronáját. A következőkben az árvizekkel kapcsolatos kérdéseket tárgyalják. Részletesen foglalkoznak a keresztgátakon való árvízlevezetéssel, ami kétféleképpen történik : Első esetben megengedik, hogy az árvíz a korona teljes hosszában bukhasson át. Erős kőgátra van szükség ekkor, amelynek szigetelése a felvíz felé döngölt agyagból készült ernyővel történik. Az alvíz felőli oldalt a nyugodt lefolyás 5' 299