Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - Pécsi Márton dr.: Völgyfejlődéstörténeti és taraszmoforlógiai megfigyelések a Dunavölgy balpartján Budapest és Baja között
'PESTSZEMLÓRINC et BUDAFOKI 109 fvkwmsikv ':<•' jam'mA.c ERCSI, wBFm i * 'OejtiWHO ^ mgimim ^r FeísÚSzúnyog Wjí i m^piwnyo^ üRgpsz 1 *%M ú nyog Mg JslgÖgfi >PE ZERADACS J :WAU52ENfMART0) OUNAPENTELE, A Duna jO pontja 92 7m AJ \ WMAklÓNHAÍVHf O .1Q0 \=_ . J£lg||S5fg== KISAP0ST A#W-'i .SZABADSZÁLLÁS ífiLÖPSZÁLLAS. DUNAPÖLOVAK 122 BÖLCS Bölcskei Duna / .0'pontja 90 J FI A. ICSENGŐD madocsa im / i^LYHALOMJ oHóné/dDu'Ta.O'ponlja 873m A. f. —AUÍMEGW iASZÁRT,ÖLTÉS III Ili ll SEKCSÁNAD NTISTVÁN durva, rétegzettlennek látszó homokban apró vízicsigákat találtam). Sükösdön alul jó feltárást már nem lehet találni a »magaspart« mentén. A morfológiai éles határ is megszűnik, u. i. a lejtők Érsekcsanád után lankásak és normálisak lesznek. Baja felé a »magaspart« fokozatosan lealacsonyodik, vagyis a hirtelen kiemelkedés megszűnik és K felé lassabban emelkedik a térszín. Abban az esetben tehát, ha a Duna a II. sz. terraszának vesszük ezt az említett szintet, akkor egészen fiatal tektonikus mozgásokat kell felelőssé tenni a szintkülönbségek létrehozásában. Vannak is észlelhető tektonikus mozgások, pl. Sükösd előtt is, melyekről a következő közleményben bővebben lesz szó, a Duna fejlődéstörténetével kapcsolatban. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Duna|[balpartján Pesterzsébet és Baja szakaszon is megtalálhatjuk a Duna II. sz. terraszát. A terraszok szakadozottságának, foszlányosságának és nem egyszer lealacsonyítottságának az óholocén-kori Duna erős eróziós tevékenysége az oka. E Dunaszakasz alsó felében még fokozottabban kell a felelősséget a térszín kialakításában az óholocén Duna terhére írni. A Dunának az említett szakaszán a II. sz. terrasz magassága eleinte 10—12 m, majd Soroksártól kezdve 7—8 m magasan van a Duna 0 pontja felett. Ennek magyarázatát abban kereshetjük, hogy amíg a Duna a törmelékkúpján folyt, nagyobb volt az Ny K 115-16 m tszf. 23ni Fig. 5. ábra. Nemesnádudvari - Üjfalutól D-re levő feltárás. Ouverture au Sud de Nádudvari' Újfalu. 1. Sárgásbarna homok. — Sable jaunebrune. 2. Fakó lösz, alul csigákkal. Felfelé sárgásabb. — Loess décoloré avec des cscargots en bas, en haut jaune. 3. Halvány vörös lqsz-zőna. — Zone de loess rouge-pale. 4. Kemény fakószürke lösz. — Loess dur grisálre. 5. Igen vörös kemény agyagos lösz. — Loess limoneux rouge trés dur. 6-Vörös réteges homokzóna. — Zone de sable rouge stratifié. 7. Vörös homok, zóna — Zone de sable rouge. 8. Sárgásszürke homok apró kaviccsal. — Sable gris-jaune avec veines de gravier. 9. Szürke homok, (lefelé folytatódik). — Sable gris, en descendant en bas. 13 rtl 10. Törmelék. — Débris. eleven ereje és így kissé mélyebbre vágódott be, addig a csekélyebb esésű Alföldön, mely gyengén süllyedésben is lehetett, kevésbbé tudott bevágódni. A kecel—bajai magasparton a terraszanyag magassága (a Duna 0 pontja felett) az alsómégyi útnál 11—12 m, Császártöltési tgy-nál 15—16 m, Hildmajoruál 23—24 m, Nemesnádudvarnál É-ra 20 m, D-re 23—24, Sükösdön 19 m. Érsekcsanádtól kezdve 1. Régi folyómedrek iránya. —Direction des liís des riviéres anciennes. 2. II. sz. (új pleistocén) terrasz vékonylösz-és homoktakaróval.— Terrasse neopleistocéne avec couche loess et sable mince. 3. I. sz. óholocén terrasz. —* Terrasse olocéne ancienne. 14. Elrombolt új pleisztocén térszínek jórészt átmosott lösszel takarva. — Terrains néoplistocénes détruits converts en majeure partié de loess dérive. 6. Homokkal fedett ösztérszinek. — Terrains couverts consistant en loess. 7. Kavicsfeltárások. — Ouverure de gravier. .265 /
