Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Pécsi Márton dr.: Völgyfejlődéstörténeti és taraszmoforlógiai megfigyelések a Dunavölgy balpartján Budapest és Baja között

Bajáig lealacsonyodik a terrasz magassága 10—12 m-re. Azt, hogy ezen szakaszon a II. sz. terrasz anyaga 12—24 m magasan van, tektonikus mozgásokkal meg lehet magyarázni. A magaspart futását is az az ÉK-DNy-irányú törésvonal határozza meg, mely a Duna Baja és Mohács közötti futásának is irányt szabott. E mellett a törésvonal mellett emelkedett meg kissé a magaspart. Felmerülhet már most az a kérdés is, hogy valóbanfolyóvízieredetű-e, vagyis a Duna II. sz. terraszanyaga-e a magaspart lösze alatt levő durva homok. A homok anyagából, durva voltából, igen erős rétegzettségéből és a benne levő iszapos rétegekből ítélve teljes biztonsággal folyóvizű eredetűnek vehető. Az egyedüli zavaró körülmény csak az, hogy a homokszint felső határában pár méteres magasságkülönbségek vannak. Ezt azonban megmagyarázza a fiatal, postglaciális tektonika, melyre példát is találunk, Sükösdön pl. a magaspart löszében törés figyelhető meg. Még egy körülmény magyarázhatja a magasságkülönbséget, a magaspart homokjának felső elhelyezkedésben, mégpedig az, hogy előttünk mint a hajdani alsó vagy középszakasz jellegű folyó meder fenekének hosszmetszetén látszik a »magaspart«, de annak nem ugyanazon mélységű pontjai mentén (pl. sodorvonal), hanem amint azt az utólagos oldalozó erózió különböző beöblösödéseivel lefaragta, más és más magasságokat mutat. A morfológiai megfigyelések azt igazolják, hogy ez a körülmény is minden bizonnyal közrejátszott a part mai kis magasságkülönbségeinek létrehozásában. A fentebb leírt feltárásokból a Kecel—Baja közötti »magaspart« kialakulásának korára is következtetni tudunk. Amint láttuk, a »magaspart« mentén a lösz felett levő óholocénban képződött futóhomok is élesen el van vágva, és a part lejtői annyira frissek és meredekek, hogy azt kell mondanunk, ezt a »magaspartot« pedig csak a Duna óholocén-kori mellékága alakíthatta ki, amint ezt már mások is hangsúlyozták. *) Ebből a tényből az következik, hogy az óholocéneleji mogyorókorban is képződő felső futóhomokszint keletkezése után történt ezen Dunapart kialakulása. Ez az eróziós folyamat már a tölgy-kor végén a meleg, félig nedves időben megkezdődött és a bükk-kor II. részében fejeződött be, de még a történelmi időkben is volt meder ezen a szakaszon, amit a nádudvari cölöpépítmény maradványok is igazolnak. Itt valószínűleg hajókikötő, móló vagy védőberendezés lehetett. Különben kutatásaim folyamán ezen szakaszon talált leletek alapján régi emberi települést lehet feltételezni. Amint láttuk tehát, a kecel—bajai »magaspart« kialakulása egészen fiatal. Ennek kialakulása előtt a Dunánk már főágával jóval előbb Ny-on, kb. a mai helyén folyhatott, amit a szekszárd—bátai II. sz. terrasz létezése is megkövetelt. Ebből az következik, hogy a Duna az új pleisztocéntói napjainkig nemcsak Ny felé tért ki, mint azt a Baer-féle törvény feltételezi, hanem igen tekintélyesen K felé is, ») Schilling Gábor : Adalék az Alföld földrajzéhoz, Földr. Közi. 1931. bár csak mellékágával. Ez a kitérés nem volt fokozatos, hanem ugrásszerű, mint ahogy a Ny felé való kitérés sem volt fokozatos, hanem ugrásszerűen mozgott a főág. így lehet csak érthető a mai tőzeges térszínek elhelyezkedése és az ú. n. maradványformák, hátak jelenléte. Ennek okát valószínűleg az alsószakaszjellegű Duna folyásmódjában kell keresnünk, és a már említett tektonikus mozgásokban kell látni. Mindent egybevetve, az említett szakasz kialakulását helyesen csak akkor tudjuk értelmezni, ha feltételezzük azt, hogy a Duna K felé is kitért. Abból a tényből pedig, hogy közvetlenül a lösz alatt a felsőpleisztocén homok erősen vörös és sokhelyen növényi maradványokkal telített (Hild, Nemesnádudvar), arra következtethetünk, hogy ez a réteg dús vegetációs korban, vagyis az utolsó jégkor valamelyik interstadiálisában képződhetett. És mivel a Kecel—Baja közti löszökben nem észlelhető vörösbarna fosszilis talajzóna, nyilvánvaló, hogy az előbb említett interstadiális a Würm második interstadiálisa lehet. így ez alatt a réteg alatt levő homok egyrésze akkor a Würm II-ben képződhetett. A Duna I. sz. terrasza. Az I. sz. terrasz ezen a szakaszon hatalmasan kifejlődött és a szóbanforgó terület nagyrészét elfoglalja. Éppen ezért eddig úgy gondolták, hogy ezen a Duna-szakaszon csak az I. sz. terrasz van képviselve, néhány kis II. sz. terraszmaradvánnyal, így pl. Kalocsa, Baja. Soroksárnál még egészen jelentéktelen, mivel a meredek part a Duna vizéig ér. Dunaharasztinál megszakad a meredek Dunapart futása. Itt valószínűleg még az óholocén végén is sekély Dunaág folyhatott Alsónémedi felé. Az I. sz. terrasz Taksonynál még mindig keskeny sávban kíséri a Dunát. A Dunanagyvarsány és Majosháza közötti szakaszon sem változik sokat a helyzet. Ettől kezdve eltávolodik az I. sz. terrasz a Duna mellől. Áporkánál, Kiskunlacházánál és Peregen jóval alul még e községektől Ny-ra halad az I. sz. terrasz. Itt egyesül azzal az I. sz. terraszszinttel, mely Dunaharasztinál indul ki DK felé, majd D felé fordul és Bugyitól K-re halad hatalmasan kiszélesedve Kunszentmiklós felé. Dömsöd és Tass között széles sávban érintkezik ez a két I. sz. terrasz egymással. Ettől D-re*a Duna balpartját egészen a Duna—Tiszaközi hátság Ny-i pereméig az I. sz. terrasz óriási kiszélesedett területe borítja el Bajáig. Ebből az I. sz. terraszszintből csak szigetekként emelkednek ki délebbre II. sz. terraszoknak elrombolt darabjai, esetleg lösszel megemelt kavicshátjai. Az I. sz. terrasz szintjét és az óholocén Duna folyásirányát jelölik a balparton található nagyszámú holtág maradványok, erek és fokok is, és az ezeket kísérő áradmányos térszínek. Ezek az erek és fokok, melyek kutatásterületünk D-i szakaszán igen nagy számban találhatók, azt mutatják, hogy az óholocénkorú Duna igen sok fattyúágat bocsátott ki és főmedrének futása is változott, miáltal rombolta II. sz. terraszát. ( Folytatjuk.) 266 '