Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Külföldi szemle

összefüggést, illetve az »y« értéket kifejezve az d In y = y

x (22) d In R egyenletet. Hasonlóképpen képezve a (17) egyenlet differenciálját kapjuk, hogy d —^ = 0,87 d In R (23) ahonnan d In R V A 1 v/T 0,87 1 dX X 2 , 3U 0,87 Figyelembe véve, hogy d In V i dA (24) (25) végeredményben az »y« kitevő értéke a (24) és (25) egyenleteket helyettesítve a (22) egyenletbe d In y VT 0,87 V ^ (26) d In R ami bizonyítja, hogy »y« értéke a mederellenállással változik. * Ezt a bizonyítást elvégezve elfogadhatjuk Pavlovszkij akadémikusnak egy régebbi, a Prandtl— Kármán teória eredményeit még fel nem használó, de az elmélet segítségével, mint az előbbiekben láttuk, igazolható empirikus képletét is a gyakorlati tervezés számára. Ez a képlet is a potenciál formulák közé tartozik, általános formája tehát c = ±R

y n ahol azonban »y« Pavlovszki szerint már nem állandó, hanem y = 2,5 V"-—0,13 — 0,75 (\/n — 0,10) (27) tehát az érdességgel, közvetve a teljes mederellenállással változó érték, »n« pedig Kutter—Ganguillet érdességi táblázatából nyerhető. * * * Befejezésül néhány megjegyzést kívánok fűzni az ismertetett elméletekhez. A tervező mérnökök részéről már többször elhangzott az a kívánság a kutatólaboratóriumokkal szemben, hogy adjunk a gyakorlat számára könynyen használható, általános érvényű és megbízható mederellenállási képletet. Agroszkin professzor képletének megbízhatósága mellett szól az a tény, hogy a tudomány mai állása szerint a legelfogadhatóbb elméleti bázison épült fel, azonkívül számos méréssel ellenőrizték pontosságát. Felépítése egyszerű, a »K« értékére is megfelelően finom és az egyes tételeket pontosan meghatározó táblázatot ad. Megbízhatóság tekintetében hasonló a helyzet Kuznyecov és Zjegdzsoj képletével is. Ezek felépítése azonban lényegesen összetettebb és a benne szereplő érdességi tényezők meghatározására még kevés adatunk van. Feladatunk tehát az, hogy megvizsgáljuk, hogy a mi viszonyaink között melyik képlet felel meg legjobban természetes folyóink és nyilt csatornáink tervezésénél, vagy esetleg hasonló elméleti alapon meg kell találnunk a mi körülményeinknek leginkább megfelelő formulát. Meg kell keresnünk ezenkívül a teljesen érdes mederként számítható tartomány határát, azaz a relatív érdesség, vagy a relatív simaság függvényében azt a minimális Reynolds-számot, amely felett a »C« vagy a y tényező függősége a Reynolds-számtól már elhanyagolható. Ezt a feladatot a határréteg elmélet továbbfejlesztésével és nyilt csatornákra va'ó általánosításával, továbbá a sebességeloszlás hatásának tanulmányozásával oldhatjuk meg. A gyakorlati tervezéseken kívül a vízépítési laboratóriumokban érezzük az átfogó, határokhoz nem kötött, pontos me dereilen állási képlet hiányát. A hasonlósági mechanika fejlődésével ugyanis a modellek számításánál egyre nagyobb fontosságú lesz az érdesség megbízható, pontos számításának. Az ismertetett elméletek ezen a vonalon is megadják a további kutatás irányát. Meg kell határoznunk elsősorban a teljesen sima és teljesen érdes medrek értelmezési tartományát, ha nehéz feladatnak látszik is, meg kell találnunk az átmeneti szakaszon az összefüggést a mederellenállás, Reynoldsszám és a relatív érdesség között. Azért nagyjelentőségű számunkra ez a kérdés, hiszen a modellek Reynolds-száma legtöbbször ebbe a tartományba esik. Keresnünk kell továbbá az összefüggést az alak és a mederellenállás között. Remélem, hogy a laboratóriumokban folyó kísérletek rövidesen közelebb fognak juttatni egy-egy részletkérdés megoldásához. KÜLFÖLDI SZEMLE International Association of tüeoretical and Applied Limnology. Proceedings. Vol. X. E. Schveizerbart. Stuttgart. 663 oldali 121 kép, 59 táblázat, 14 képtábla, 4 melléklet. Ez a hatalmas kötet tárgyalja a nemzetközi limnolőgiai egyesületnek 1948 augusztus 18—25-ig Zürichben tartott X. nemzetközi kongresszusát és az azon elhangzott előadások túlnyomó nagy részét. Az egyesület hivatalos közleményeitől eltekintve 84 tudományos értekezés van benne, melyek felölelik a tudományok és gyakorlati limnológia tárgykörének legnagyobb részét. Dr. Hankó Béla 246