Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Bulla Béla dr.: A természeti földrajz új útjai

TERMÉSZETI FÖLDRAJZ — VÍZRAJZ Szerző dolgozata kitűnő felvilágosítással szolgál a természeti földrajznak a tudományok között elfoglalt önálló helyzetére nézve. A felszíni formákat az éghajlat által jelzett exogén erők alakítják ki elsősorban, karöltve a kőzetminőséggel és a romboló-építő folyamatokkal. A természeti földrajz nem szerkezettani, X éghajlattani, hidrológiai és geobotanika\ ismeretek sztatikus mozaikhalmaza, hanem az atmoszféra, a lithoszféra, a hidroszféra és a bioszféra felszínmódosító folvamatainak kölcsönös egymásbaszövődéséből létrejött és a földfelszín folytonos, állandó változf sát jelentő egységes, dinamikus folyamat oknyomozó magyarázata. Szerző eme véleményét Grigorjev kiváló szovjet geográfus »proeesszus« tanával támasztja alá. Grigorjev mutat rá a természeti földrajz önállóságának hangsúlyozása mellett arra, hogy a földfelszíni jelenségeket és a felszínalakító folyamatokat szerepköreik szerint is értelmezni kell. Ez a funkcionális szemléletmód a ma geográfiájának új, dialektikus vonása. A végső cél az egységes természeti földrajzi processzus és a területekhez, tájakhoz kapcsolódó részfolyamatok funkcionális magyarázata. Ennek folyományaként teszik jobban függővé a klíma hatását is a felszíní formák kialakításában. A tanulmány a haladó szovjet természeti földrajz fő eredményeit is ismertetve a helyes irányt jelenti a magyar, természeti földrajzi kutatásokban is. U. D. C. 551.4 A természeti földrajz űj utjai DR BULLA BÉLA Két körülmény látszik indokolni, hogy ez a tanulmány a Hidrológiai Közlöny hasábjain lát napvilágot a folyóirat szerkesztőségének előzékenysége következtében. Az egyik az, hogy a magyar földrajztudománynak népi demokráciánk tudományos életének nem jelentéktelen kárára már két év óta nincs hivatalos folyóirata a Magyar Földrajzi Társaság átszervezésének késedelmessége miatt. A másik pedig az, hogy természeti földrajznak és hidrológiának, a két rokon természettudománynak, igen szoros egymással a kapcsolata, kiterjedt az érintkezési felülete, sok a közös problémája, tehát mondanivalóink talán hidrológusaink körében is érdeklődésre számíthatnak. A természeti földrajz (és nem »fizikai« földrajz ; szerény véleményem szerint ez az elnevezés helytelen és zavartkeltő) és ennek keretén belül a felszínalaktan, a geomorfológia új útjairól és felatairól akarnak a következő sorok szólni. Úgy gondolom, nem történhetik ez meg anélkül, hogy retrospektíve néhány szót magáról a földrajzról és ezen belül a természeti földrajzról ne szólnánk és meg ne emlékeznénk a földrajztudomány szemléletének éppen napjainkban jellegzetes forradalmi vajúdásáról és megújhodásáról. Meg kell erről emlékeznünk már csak azért is, mert a Hitler-imperializmus szekerébe fogott német földrajz rosszemlékű Geopolitik-jának, Wehrgeopolitik-jának, Wehrwissenschaft-jának és Lebensrauinkunde-jának túlzó és téves, a determinista inilicu-teória elveire alapozott »tanai« nyomán, amelyek a hitleri idők német geográfiájában még az emberfajták rangsorolását is a tájtól tették függővé és a nemzetek állítólagos faji, sőt pszichikai különbözőségeit is a földrajzi milieu-ből akarták levezetni, »Herrenvolk«-ról és »Sklavenvolk«-ról, »seetüchtige« és »meeresscheue Völker«-ről írva (1. Pet. Geogr. Mitteilungen 1938. 168 p.), bár ezeket a tudománytalan »tanokat« teljes joggal elítélte és megcáfolta a dialektikus materializmus, mégis az említett »tanok« nyomán hazai, nem geográfus tudományos köreinkben a földrajznak tárgykörét, tartalmát és feladatát, sőt magának a földrajznak önálló tudomány voltát illetően is az utóbbi évekAVw waysof natural geography. By prof dr Béla Bulla. (English text on p 31$.) ben kételyek merültek fel. Exponáljuk világosabban és határozottabban a tényt. Nálunk az utóbbi két év folyamán a földrajz, inkább az emberföldrajz, de a természeti földrajz is, burkolt és burkolatlan, de mindenesetre tudományos színezetű támadásokat kapott historikusok, szociológusok és geológusok írásaiban és kijelentéseiben. A támadó megjegyzések — közülük nem egy a prófétai csalatkozhatatlanságot követelve magának — nemcsak a multszázadvég ú. n. »geográfiai dualizmus«-át élesztgetik, hanem a kétfajta földrajzi ismeretanyagnak, a természeti földrajz és az emberföldrajz ismeretanyagának, illetőleg a két részlettudománynak földrajzi jelleget is kétségbevonják. Ezeknek a soroknak az írója egyáltalán nem tekintheti magát az emberföldrajz jogosult védelmezőjének, ezt a munkát hivatott szakemberre, anthropogeográfusra bízza ; a természeti földrajzot ért támadásokra azonban néhány szóban reflektálni kíván éppen a dolgozat címében megjelölt tartalom miatt is. A természeti földrajzzal kapcsolatban sokszor hangzott és hangzik cl az a vélemény, hogy a természeti földrajz nem más, mint általános geológiai, szerkezettani, éghajlattani, oceanológiai, hidrológiai, növény- és állatföldrajzi ismeretek, vagyis teljesen önálló résztudományok laza, erőszakoltan összefogott halmaza. Hangoznak el olyan szavak is, hogy tudományunk módszerében is, előadásában is az oknyomozó magyarázat helyett túlteng a leíró, narratív jelleg. Geográfus által könnyen cáfolható és elutasítható, mégis megdöbbentő szólamok ezek. Megdöbbentők felelőtlenségük, de egyben nagyfokú tájékozatlanságuk miatt is. Valóban nagyfokú tudománytörténeti és tudományelméleti tájékozatlanság és szakmai egyoldalúságból fakadó türelmetlenség vonhatja csak kétségbe ma nálunk a földrajz külön, önálló tudomány voltát, amikor ez a kérdés már félszázada keleten is, nyugaton is a földrajz javára pozitív döntést nyert s ma már egyáltalán fel sem merülhet. A geográfia önálló tudomány és — fontos tudomány. Tudományunk hazai kritikusainak legyen szabad figyelmébe ajánlanunk Kalesznyik

1) szovjet geográfus dolgozatát. Belőle világo1) S. V. Kalesnik : Die geographische Gesellschaft der UdSSR Wahrend der sowjetischen Jahre. Pet. Georg. Mitteilungen 1948. 247