Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - JÁSZFALUSY LAJOS dr.: Adatok a Duna szentendrei-szigeti szakaszának és mellékpatakjainak halászati biológiai viszonyaihoz

Szerző alábbi tanulmányában többéves halászati biológiai vizsgálatalt mutatja be. Eredményeiből azt a fontos következtetést lehet levonni, hogy folyóink beható limnológiai-potamológiai tanulmányozása s ezzel kapcsolatban új tapasztalatok és megfigyelési eredmények nélkül halgazdálkodásunk és folyami halászatunk nem fejleszthető eléggé. Szerző adatai arra utalnak, hogy dunai halászatunk most nem elég eredményes, még bőségesen akad tennivaló a halászat korszerűsítése terén is. Ezt pedig még sok, hasonló értékes helyszíni tanulmányozásnak kell megelőznie. U. D. C. 639.313:591.5 (282.243.73) Adatok a Duna szentendrei-szigeti szakaszának és mellékpatakjainak halászati biológiai viszonyaihoz*) DR JASZFALUSI LAJOS A magyar Duna és általában a folyóvizeink Iimnológiai tanulmányozása még igen kezdetleges. Bár a második világháború alatt Baján megkezdte működését a Magyar Dunakutató Intézet, de mielőtt első vizsgálatainak eredményeit közzétehette volna, a harci cselekmények során felszerelése elpusztult. A felszabadulás után magyar kutatóink [Dudich (9), Soós (35)7 előadásaikban, szakcikkeikben újból felhívták kutatóink figyelmét a magyar Duna Iimnológiai tanulmányozásának a folytatására, sőt Soós részleteiben is vázolta azokat a fontos Duna-kutatási kérdéseket, amelyek megoldásra várnak. A magyar Duna-szakasz élővilágáról csupán töredékes adatok állnak rendelkezésre. így kutatóink (1. irod. 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 18, 19, 21, 23, 26, 27, 28, 30, 31, 32, 35, 36, 38—42) egyes Duna-részletek vagy öblök planktonjáról, állatvilágáról, vízkémiájáról közölnek értékes adatokat. A több országon átfolyó Duna egyes szakaszai közül a romániai Alsó-Duna a legjobban tanulmányozott — Antipa révén. Számos értekezésében foglalkozott a haltermelés mechanizmusával, hogy ilymódon a halállományt minőség és mennyiség szerint javítani lehessen. Halála után tanítványai (29, 33) ezeket a problémákat még jobban kidolgozták. Szerző ezután a folyóvizek korszerű biológiai tanulmányozásának kérdéseit ismerteti.

1) A folyóvíz-kutatással foglalkozó limnológus, ha eredményes és mindenki számára könnyen értékesíthető munkát kíván kifejteni, akkor ne csak szisztematikai szempontból világítsa meg problémáját, hanem általánosságban vonja vizsgálatainak keretébe a víz- és környéke összes környezettényezőinek hatását és úgy iparkodjék vizsgálatainak eredményeiből a tanulságokat leszűrni. A Duna Kismaros—Alsógöd—Szentendre-melléki szakaszának halászati biológiai tanulmányozása közben talajfaunát a Dunából egyáltalán nem gyűjthettem, mert ahhoz különleges kutatóeszközökre, hajóra vagy csónakra lett volna szükségem, így megfigyeléseim kizárólag a tanulmányozott Közel három éves kutatásaim során Lukács György gimnazista tanuló igen sokoldalú segítséget nyújtott, fogadja ezért e helyről is hálás köszöntemet. *) A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1949. évi november hó 10-én tartott ülésén elhangzott előadás. ') A szerk. Dunaszakasz halfaunájára, a pontyvonulásokra korlátozódnak^ míg a hozzáférhető mellékpatakok és ártéri tavak hidrobiológiái viszonyait már részletesebben tárgyalom. Nem vitás, hogy ezeknek a patakoknak, ártéri tavaknak mások a hidrológiai és hidrobiológiái viszonyai, mint a Dunának és mégis a patakok beömlésénél, az ártéri tavakban találunk olyan élőlényeket, amelyek dunai eredetűek, tehát végeredményben a tanulmányozott Dunaszakasz faunájára és flórájára is engednek következtetni. I. A DUNA KISMAROS—ALSÓGÖD—SZENTENDRE MELLÉKI SZAKASZÁNAK HIDROLÓGIAI VISZONYAI. A Duna Nagymaros és Kismaros között két ágra szakad ; a Váci-ág 36 km hosszú, átlag 400 m széles és a Szentenderi-ág, mely 30 km hosszú és 300 m átlagos szélességű. A két Dunaág a Szentendrei-szigetet fogja közre és csak Békásmegyer alatt egyesül újból. A fenékszerkezet kavicsos, homokos, iszapos, a zátonyok gyakran követik egymást. Mindkét ág ártere szűk, hiszen itt a Duna hegyes-dombos vidéken folyik keresztül. (Pilis, Börzsöny, Cserhát). Ezt harmad- és másodkori üledékek, valamint andezit építik fel. A tanulmányozott Dunaszakasz vidékének évi csapadékeloszlása 600—700% között váltakozik, míg évi átlaghőmérséklete 9—10 C° körül van. Ennek a szakasznak és. általában az egész Dunának két jelentősebb árvize van; a tavaszi (március— április) a hóolvadás idején és a koranyári ú. n. zöldár (június—július) a csapadékmaximum idején, legalább is erről tanúskodik a F. M. Vízrajzi Osztályának évtizedes feljegyzése. A nagymarosi mérce adatai szerint az 1931/40-es évtizedben, mely vízrajzi szakemberek állítása szerint is a legjellemzőbb, kitűnik, hohy a legalacsonyabb vízállás január, február, november és decemberben van, mikor a vízállás »0« fölött 72—106 cm-ig terjed, míg a koratavaszi árvíz idején 575 és 610 cm között ingadozik, a koranyári árvízkor a vízállás pedig 468 és 563 cm között váltakozik. A váci mércén a vízállás télen és ősszel 70 és 96 cm között volt, míg nagyvíz idején márciustól júliusig 506 és 622 cm kötött ingadozott. Természetesen voltak kivételes esztendők, mint például az 1948. év, amikor télen 143