Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - JÁSZFALUSY LAJOS dr.: Adatok a Duna szentendrei-szigeti szakaszának és mellékpatakjainak halászati biológiai viszonyaihoz

volt nagyobb árvíz, tavasszal és koranyáron pedig jóformán elmaradt a nagy vízállás. Mint tudjuk, a Duna koratavaszi árvizei össze szoktak találkozni a mellékfolyók árvizeivel és megnövelik a vízállást, míg a mellékfolyók nyári árvize gyorsabban és előbb vonzul le, mint a Duna árvize, így kiegyenlettebbé teszi a Duna vízjárását. Pl. Pozsonynál a Duna kisvízhozama 550 m

3/sec, míg nagyvízkor 11.000 m

3/sec, tehát 20-szor nagyobb, Nagymarosnál az árvíz márcsak 9200 m

3/sec, szemben a kisvízhozammal, mely 520 m

3/sec. Mint a fenti példából is kitűnik, Nagymarosig a nyári árhullám ellaposodik. Az alábbi táblázat szemlélteti, hogy a vízállás növekedésével milyen mértékben változik a Duna vízmennyisége és vízsebessége. Dunaág és vízmérés helye Vízállásmagasság méterben Vízmennyiség m

s/sec Vízmélység méterben Vízsebesség rri/mp Duna Nagymaros 1 4 7 1100 4160 9200 1 3 4 0-65 107 1-54 Váci Dunaág Kismaros 1 2 3-5 800 1440 2800 1 2 3 0-30 0-40 0-56 SzentendreiDunaág Kisoroszi 1 2 3-5 280 560 1120 110 115 3 0-71 0-80 1-20 A vízmennyiség- és sebességi adatokból következtetve, valamint számontartva a hidrobiológiái eredményeket, a tanulmányozott Dunaszakasz megfelel a folyóvizek márna-régiójának. II. A DUNA VÍZJÁRÁSÁNAK BEFOLYÁSA A HALAK ÉLETÉRE. Azt a halászok, horgászok tudják a legjobban, hogy mennyire befolyásolja a Duna vízjárása a halvándorlást, legyen az ivás, vagy táplálékkeresés. Valóban, ha összehasonlítjuk a vízjárási viszonyokat a havonkénti fogott halmennyiséggel, akkor szoros kapcsolatot találunk. Kisvízkor (téli hónapokban) legkisebb a halfogás. Ez viszont érthető, mert a halak telelnek, rejtekhelyre vonultak. De a tartós tavaszi és nyári árvízkor és utána a legeredményesebb a halfogás. A téli árvizek, mint pl. amilyen 1946 és 1948 telén volt, a halakra nézve igen károsak, mert amellett, hogy téli álmukból a halakat felzavarja, még magával is sodorhatja, úgyhogy szakaszelnéptelenedés is állhat be. Ez egész évben érezteti hatását. A június-júliusi árvíz alkalmával kifogott halfajok számaránya azt mutatja, hogy a fogásban inkább a jövevényhalak (ponty, tokfélék stb.) vannak többségben. A helyi halak, mint pl. a márnák ilyenkor rejtekhelyre vonulnak, kivéve mikor ivás céljából azok is vándorútra kelnek. A jövevényhalak nagyobb számarányának az a magyarázata, hogy a Duna alsóbb szinttájáról fölfelé vonulnak megfelelő ívási vagy táplálkozási helyek felkutatása miatt. A koranyári árvízkor kifogott pontyok profil-indexe 2,60 és 3,40 között mozgott, ez nemesített (keresztezett) jellegre vall. Közülük néhányat fölboncoltam, valamennyien telve voltak ikrával, míg a tejesek már gyenge simogatásra kibocsátották tejüket. A víz hőmérséklete akkor 18—22 C° volt. Az 1947. év májusi árvizekor hasonló pontyvonulást figyeltem meg. Ezeknek profil-indexe 3,50 és 4,00 között váltakozott, javarészt nyurgapontyok voltak. A víz hőmérséklete 16—19 C° volt. Ez a két megfigyelés arra enged következtetni, hogy a nyurgapontyok ívási időszaka sokkal hamarább következik be, mint a keresztezett pontyfajtáké és mint előbbi hőmérsékletfeljegyzés is bizonyítja, a nyurgapontyok 16—20 C°-nál, míg a nemesebb formával rendelkező pontyfajták 18—22 C°-náI ívnak. Érdekes adatként megemlíthetem Antipa(2) ama megfigyelését is, hogy kora tavasszal, mikor a Duna vize nagyon megzavarosodik, a Duna deltái nyurgapontyok a vízfolyással szemben vándorútra kelnek és ilyenkor többszáz kilométert is megtesznek, hogy valamelyik Olteriiai, tisztábbvízű és gazdag táplálékkal rendelkező ártéri tóban vagy holtágban kössenek ki. Máskülönben minden nagyobb nyári árvízkor hasonló kisebb-nagyobb pontyvonulást figyelhetünk meg. Az idén nyáron alkalmam volt mind ezen a szakaszon, mind a soroksári Dunaágban is megfigyelni, hogy az időjárás mennyire befolyásolja a pontyok ívását. Mint tudjuk, ez év nyarán két hűvös időszak volt, ez viszont annyira megzavarta ívásukat, hogy augusztus végén pontyfürdést figyelhettünk meg a parti nádasban. Hogy ugyanazok a pontyanyák a nyár folyamán többször is leívnak, magam is láttam egyik Alsógöd melletti ártéri kopolyában, mivel egy és fél hónap leforgása alatt kétféle nagyságú zsengeivadékot gyűjtöttem. Nem volt módomban megfigyelni, hogy egy és ugyan az a ponty többször is leívik-e vagy sem, mert abban a tavacskában négy ikrás-ponty is volt. Az Országos Halászati Felügyelőség kimutatása szerint Vác és Vidéke Halászati Szövetkezet halzsákmánya az 1947. és 1948. évben a következő: Év Bérelt terület kat. hold Harcsa Süllő Kecsege Ponty' « JA 3 ő Márna Vegyes hal Angolna viza, tok összesen 1947 1948 7932 7932 19 46 70 640 40 50 51 214 120 47 3700 5740 13050 10100 82 17050 kg 16920 . Tehát a fogás mindkét évben holdanként 2,1 kg. A halfogás eredményéből kitűnik, hogy ennek a szakasznak leggyakoribb hala a márna, iniértis jogosan viseli a márna-régió elnevezést, utána a keszegfélék és a süllő következik. Ponty és csuka kevés van. Kétségtelen, hogy az utóbbi csapadékban szegény esztendők a halállomány mennyiségét erősen befolyásolták. Bizonyítják ezt a gyenge fogási eredmények is. Amíg 1926-ban egy halászparti (3 ember) egy kerítéssel kifogott 10 q, 1934-ben Nyergesújfalunál ugyancsak egy kerítéssel kifogtak 12 q halat, addig 1939-ben egy parti már csak hetenkint foghatott 3—4 q-t. Azóta tovább romlottak a halfogási viszonyok. 144