Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - ERŐS PÁL dr.: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei
Szerző munkája célját abban jelöli meg, hogy a tógazdálkodás szolgálatába egészen új módszer beállítását javasolja. Ez a gyakorlati megfigyeléseket elméleti megfontolásokkal támasztja alá. Így számos, matematikai formulával is kifejezhető törvényszerűséget ismer fel. Legfontosabb eredményei, mint a halastó összes hozamának, valamint a takarmányegyütthatónak m:isodfokú parabolikus görbéje, valamint a növekvő, majd csökkenő hozadékképesség sinusgörbéje segítségével lehetséges haltermelési táblázatok összeállítása és általában a halgazdaságok termelésének egészen pontos, tervszerű irányítása. A tanulmány nagyban elősegíti a magyar ötéves terv célkitűzéseit. U. D. C. 639.311.043.13 A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei*) DR ERŐS PÁL (Befejező közlemény.) A takarmányegyüttható (rj) és takarmánygazdaságossági együttható (Q) szerepével a későbbiekben még foglalkozni fogunk. Ez előtt a 3. ábrán feltüntetett idomok területét határozzuk meg. ACG háromszög területe = T 15.c . 6.c „ (18) T = 45 c 2 Számítsuk ki T 2 területét a 11. képlet alapján b )>ae = 30. c T\ = íyAE'dx = — 7\ területe ; 7\ = T—T 2 = 45c 2 4 x 2 + bx + c b . b 90. c x J + 90c 7T x 2 (19) (20) T s területe a 15. képlet alapján számítható. 1 yAH = SYAH 75 . c '. dx = 1 225 . c T 4 terü'ete; T 4= T 2-T 3 = 1 90 . c 225 . c x 3 + (21) .(22) A = y — yÁE = bx J 30c x2 + b x) = Wc x 2 y^H 1 75 . c x 2, tehát T 1 = T 3. ségeit az állandó természetes hozam értékére, ag egyenesre felhordjuk. Az így nyert parabolát jelöljük y^c-vel. Az yAG parabola x = o, y — c pontból kiindulva x = 7-5 c értéknél éri el maximumát, ahol y = 2-5 c, majd x = 15c értéknél y = c pontban a természetes hozam ag egyenesét metszi. Érintői AB és Sa egyenesek. Ez a parabola érdekes törvényszerűséget fejez ki, éspedig a növekvő, majd csökkenő hozadékképesség törvényét, melynek a halgazdaságra való érvényességét UNGER EMIL (8) 1942-ben már kimondotta. E törvény lényege az, hogy egy területegységen a termelést a tőkebefektetés fokozásával egy bizonyos elérhető maximumig növelni lehet, a maximumon felüli további tőkebefektetés azonban a termelés rovására megy, azt csökkenti. Vezessük le ezen törvény egyenletét. Feltételek : 1. x = o, y = c 2. x % = Ha = 0-4 3. x = 7-5 . c, y = 2-5 . c 4. x = 7-5 = o dx 5. x = 15 . c, dy dx x = — tg 180° — a = tga = 0-4 b Ezekkel a képletekkel a közvetlenül kárbavesző táplálék T 1 és a közvetve kárbavesző táplálék T 3, - valamint T 4 területek számíthatók a felhasznált takarmány és a természetes hozam alapján. Vizsgáljuk most aó parabolát. Ezt úgy nyerjük, hogy yAE és )>AH' parabolák ordinátakülönb*) Előadta a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának az 1949. évi május hó 5-én tartott ülésén. Gesetzműssigkeiten der Futterwirtschaft und Planung von Karpfenteichwirlschaften. Von Dipl. Forsting P. Erős. (Deutscher Text p. 158) 2a ' a = — x = — innen b 15. c 7-5 c y ag = 15.c x 2 -f bx + c (23) A kapott egyenlet a növekvő, majd csökkenő hozadékképesség törvényét fejezi ki, a takarmánymennyiség x és a természetes hozam függvényében. Az x értékei itt a tőkebefektetést jelentik. 131
