Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

Daday ].: Adatok Magyarország édesvízi mikroszkópos faunájának ismeretéhez. (Természetrajzi Füzetek 1891. XIV. 1—2.) Daday J.: Fauna Regni Hungáriáé. Budapest 1900. Daday J.: Adatok az alföldi szikes vizek mikrofaunájának ismeretéhez. (Mat. Term. Tud. Értesítő XII. kötet 1. füzet 1893.) F. Dahl: Die Tierwelt Deutschlands und der angrenzenden Meeresteile 9., 34. Teil. Jena 1928. Dudich E.: Az állatok gyűjtése I. Budapest 1948. Dudich E.: Új rákfajok Magyarország faunájában. Archívum Balatonicum. I. 1927. Dudich E.: Faunistikai jegyzetek. (Állattani Közlemények 1926 XXIII. 1—2., 1928.JXXV. 1—2., 1933. XXX. 3—4.) Budapest. Felszeghy Elemér: A szegedi Fehértó növényzete. Debreceni Szemle 1936. 5—6—7. szám. Irmédi-Molndr L.: A szegedi Fehértó. (A szegedi Alföldkutató Bizottság könyvtára 8. sz. Szeged. 1929.) I. Jaczó—H. Manrt: Hydrobiologische Untersuchungen am Belső-tó in Tihany im Jahr 1938—39. Tihahy 1940. I. Jaczó: Beitrage zur Kenntnis der Entomostrakenfauna Ungarns. (Fragmenta FaunisticaJHungarica Tom II. Fasc. 2. 1939.) I. Jaczó: Beitrage zur Kenntnis der Protozoen, Rotatorien, Copepoden und Phyllopoden einiger Fischteiche im Balatongebiet. (Fragmenta Faunistica Hungarica Tom II. Fasc 1. 1939.) Jungmayer M.: Adatok Makó Copepoda-faunájának ismeretéhez. (Állattani Közlemények 1914. XIII. kötet 1. füzet.) Kottász J.: Budapest környékének Cladocerái. (Állattani Közlemények 1913. XII. kötet 2. füzet.) Naumann: Grundlinien der Experimentallen Planktonforschung. Stuttgart 1929. O. Nordquist: Die Calaniden Finland, Helsingfors 1888. Répdssy: Édesvízi halászat és halgazdaság, Budapest 1909. Rylov: Das Zooplankton, Stuttgart—Leningrád 1932. E. Woyndrowich: Forlaufige Mitteilung über die Entomostraken und Rotatorienfauna der im Sommer austrocknenden Gewasser der Umgebung von Mezőcsát. (Kom. Borsod.) KÜLFÖLDI SZEMLE A kisebb vízfolyások műtárgyainak hidrológiai számítása. E. B. IJojihkob : rnflpoflornsecKne pacieTW npu npoeKTHpoBaHHH coopymemiM Ha penax nnajibix óacceÜHOB Prof. B. V. Polyakov Dr. techn. Moszkva, 1948. 303 oldal szöveg, 51 ábra. A közismert hidrológus Polyakov professzor 1937. évben kiadott könyvét teljesen új átdolgozásban bocsátja a vízépítőmérnökök használatára. Annak ellenére, hogy a könyv a kisebb vízfolyások hidrológiai számítását célozza, a benne megtalálható megállapítások és módszerek általános értékűek. Polyakov ismert úttörője annak a tudományos irányzatnak, hogy a folyók életét nem lehet általános értékű törvényekkel jellemezni, mert minden vízgyűjtőterület külön egységet képez, melynek sajátságos viszonyaira a szomszédos vízgyűjtőterületeken szerzett tapasztalatokból legfeljebb következtetni szabad, de végleges eredményeket levonni nem. Ennek megfelelően könyvében erősen kidomborodik a hidrológusnak fizikai-földrajzi irányzata. A könyv nyolc fejezetre oszlik : Bevezetés. A vízhozam fizikai-földrajzi tényezői. A felszíni fajlagos vízszállítás. Az évi vízhozam ingadozása. A vízhozam megoszlása az év folyamán. A legkisebb vízhozam. A legnagyobb vízhozam. A kisebb vízfolyásokon tervezett tárolók számítási módozatai. Könyvében felsorolja a .vízjárási adatok beszerzési lehetőségeit is. A Szovjetunióban a rendszeresen megjelenő vízjárási évkönyveken kívül nagy jelentőségük van az egyes nagyobb vízgyűjtőterületekre vonatkozó, ú. n. Vízrajzi Zsebkönyveknek, melyek az általános vízjárási és egyéb szokásos adatokon kívül tartalmazzák a vonatkozó területre eddig megjelent teljes szakirodalom részletes felsorolását és ennek rövid kivonatát. A számítási módszereknél a szerző ismerteti úgy a grafikus, mint az analitikai eljárásokat, külön kiemelve az utóbbiak előnyét. Több értékes térképet is közöl a könyv: pl. a Szovjetunió vízrajzi egységeiről, a tavaszi árvizek kezdetéről, továbbá a könyvben szereplő különböző képletek paramétereire vonatkozólag. A könyvet áttanulmányozva, megismerhetjük azokat a módszereket, amelyeket a Szovjetunió hidrológusai a vízhozam megállapítására használnak és a kisebb tározók létesítésével kapcsolatban rövid betekintést nyerünk a hordalékmozgás alakulásába és törvényszerűségeibe. Kiértékelve a könyvben foglaltakat, egyetértünk a szerzőnek azzal a megállapításával, hogy minden mérnöki számítás pontosságának a rendelkezésre álló anyag értékével összhangban kell lennie, és ezért nem szabad abba a hibába esni, hogy a számítások elején bizonyos általános feltételezést elfogadva, a számítások alapján nyert értékeknek túlzott pontosságot tulajdonítsunk. A vízhozam megállapításához a jelenségek fizikai összefüggéseit és okait minden esetben ki kell vizsgálni, mert csupán a képletekre támaszkodni nem szabad. 130