Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

caudata 0. F. Müller jöhetnek számításba állandó és lömeges előfordulásuk következtében. Az, hogy a különböző tenyésző helyeken ezek a fajok egyformán megtalálhatók, nagyfokú ellenálló és alkalmazkodó képességükkel magyarázható. A Daphnia fajok nagyfokú alkalmazkodó- és ellenállóképességét két megfigyeléssel támaszthatom alá. 1. 1949 augusztus 31-én a 7. sz. medence vízzel el nem árasztott és^fokozatosan kiszáradó területén találtam egy kis kiterjedésű (3—5 m

2) igen sekély (10—15 cm mély) pocsolyát. A víz Jlcjocyppis bradgi go.s ars.Cj) Fig. 6. ábra. * Term. nagys. 1 mm. Ilyocypris bradyi G. O. Sars. — Grosseur naturelle 1 mm. pH-ja 10, a hőmérséklete : 25 C° Ebben a vízben a Daphnia tnagna Straus és Daphnia pulex De Geer még igen nagy tömegben tenyészett. Ugyanakkor már semmiféle más rákfajt nem találtam benne. Candona ttnprooisa 9 Fig. 7. ábra. Term. nagys. 1.1 mm. Candona improvisa E. Ostermeyer. — Grosseur naturelle 1.1 mm. 2. 1949 július 10-én a »reservatum« területéről hazahozott és augusztus 25-ig száraz helyen tartott talajból (pH 9'5) állítottam be tenyészetet. Szeptember 10-re a kis tenyészőkád vizéoen Daphnia pulex-ek jelentek meg. A tenyészetet állandóan napos helyen tartottam. A víz fokozatosan elpárolgott. Szeptember 10-én már 10-2 volt a víz pH-ja, ezzel szemben a Daphniák száma fokozatosan növekedett. A Daphnia-ia\ok alkalmazkodóképességét támasztja alá az irodalom számos adata is. fgy Passowicz (1938) megfigyelte a Daphnia pulex elterjedését olyan tócsákban, amelyek állandóan erősen savas pH-t mutattak (5i—5'9). A. Paucaud adatai szerint az Aumar fennsíkon a magas Pireneusokban előfordul a Daphnia pulex olyan környezetben, ahol a pH 4-9 és 5*5 között váltakozik. K. Berg (1931) tőzeges vízben gyűjtötte a Daphnia pulexet. A kiskunhalasi tőzeglápba ásott árok vörösbarna színű erősen savas (pH 5-2) vizéoen magam is nagy tömegben találtam Daphnia pulex-tt (1949 szeptember 12). Ugyanitt egyetlen Daphnia magna sem volt. Ami viszont megerősíti az irodalom adatait (Naumann 1925, Harnisch 1929, Paucaud 1939), amelyek szerint szintén elég nagy pH variációt tud elviselni, de csak alkalikus reakciójú közegben (pH 6—8 Naumann, illetve pH 7-3—8-2Paucaud). A rezervátumra érdekes faunisztikai adat a Streptocephalus auritus Koch (torvicornis Waga) és a Bunops serricaudata Daday előfordulása. Mindkét faj meglehetősen ritka a magyar fauna területén. A Streptocephalust eddig csak Budapest, Kecskemét, Tokaj (Daday : Fauna Regni Hungáriáé) és Nagysalló (dr Dudich Endre) lelőhelyekről jegyezték fel. A Bunops serricaudata Daday-t dr Daday Jenő Macrothrix serricaudata néven írta le »A magyarországi Cladocerák magánrajza« (1888. Bp.) c. munkájában. Azonban az itt jelzett gyűjtőhelyek is kívül esnek a magyar Alföld területén, mert az Olt mentén, Besimbák község határában és Liptómegyében, Szielmicz határában találta, fgy a Bunops serricaudata Daday új faj a magyar Alföldön eddig előforduló Cladocerák között. Az irodalom alapos átvizsgálása alapján ugyancsak új előfordulási hely a Fehértó a Candona improvisa S. Ostermeyer, Ilyocypris bradyi G. 0. Sars, Cypridopsis parva 0. F. Müller és a Potamocypris thinemanni Klie Ostracoda fajokra nézve is. Összegezés. A szegedi Fehértó ma nem egységes biotop. A tógazdaság nagyobb víztömegű halastavai és csatornái számos e területre nézve idegen faj meghonosodását tettéi lehetővé. E területről ma 40 faj jelenlétéről győződhetünk meg, amiből csupán 28 esik a »rezervátum«-ra, mint az eredeti biotopállományra. A talált fajok közül egy Cladocera és négy Ostracoda faj az Alföldre nézve új. További kutatási feladatomnak tekintem a minőségi feltárás után a mennyiségi számbavételt. A pontos számadatok értékes adatok lesznek nemcsak biológiai és faunisztikai szempontból, hanem a tervszerű haltenyésztés munkájához is. IRODALOM G. S., Brady: A revision of the Britsch species of freshwater Cyclopidae and Calanidae. London 1891. A. Brauer: Die Süsswasserfauna Deutschland, Heft : 10—11, Jena 1909. P. Brohmer: Fauna von Deutschland, Leipzig 1914. Daday J.: A magyarországi kagylósrákok magánrajza, Budapest 1900. Daday J.: A Magyarországban eddig talált szabadon élő evezőlábú rákok magánrajza. Budapest 1892. Daday J.: A magyarországi Cladocerák magánrajza. Budapest 1888. Dadav J.: A magyarországi tavak halainak természetes tápláléka. Budapest 1897. Daday J.: A magyarországi Diaptomus fajok átnézete. (Természettudományi Füzetek 1890. XIII. 4.) Daday J.: Újabb adatoka Balaton mikrofaunájának ismeretéhez. (Mat. és Természettud. Értesítő XII. 4—5.) » 129