Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - MUSZAKALY LÁSZLÓ: Felszíni vizek lassú és gyors szűrése

A felszíni vizeik lassú és gyora szűrésének legújabb fejlődésével foglalkozik az 1948. évi Bruxelles-i nemzetközi kongresszus beszámolóinak lapján alábbi ismertetésében a Szerző. Igen nagy figyelmet érdeme,nek ebben az összefoglalásiban a lassú szűrők biológiai hártyájának tudományos kérdései, a tisztító baktériumok mesterséges tenyésztésének és a bakterioI'ágolk telepítésének feladatai, a gyersszűrők koagu ációs és mosási eljárásainak legkorszerűbb megoldásai. A tanulmány eredményei az ötéves terv ivóvízellátási feladatainál hasznosíthatók, l

T. D. C. 628.16:081.3. Bruxelles Felszíni vizek lassú és gyors szűrése* MUSZKALAY LÁSZLÓ A Közületi Higiénikusok és Technikusok Szövetségének 1948. évi Bruxellesi Kongresszusán a szövetségbe tömörült belga, francia, hol and és svájci szakemberek megvitatták a korszerű ivóvízellátás megvalósítása érdekében a felszíni vizek lassú és gyors szűrésének minden elméleti ós gyakorlati kérdését. Foglalkoztak a síűrésli módszerek kialakulásával, a lassú és gyors szűrők kritikai összehasonlításával, a szűrés elméletével, a szűrőanyagok vizsgálatával, a szűrőtelepek létesítésének műszaki kérdéseivel, a szűrők ellenőrzésével, azok megújításával és az elért jelentősebb szűrési eredményekkel. A következő rövid összefoglalás a fontosabb kérdésekre vonatkozó érdekesebb részleteket emeli ki. A kongresszus bevezető előadásában Buydens rámutatott a lassú és a gyors szűrök közti különbségekre. A Lassú szűrők a fejlődésben megelőzték a gyors szűrőket. A lassú szűrőknél elsősorban —mint a későbbiekben vázoljuk - az élő szervezetek játszanak fontos szerepet a szűrés tökéletes végrehajtásában, szemben a gyorsszűrőkkel, melyekben főként kémiai anyagok érik el kellő tisztítást. A lassú szűrés nagyrészt elavult, mert nem gazdaságos: felépítési és fenntartási költsége igen nagy, továbbá a hideg évszakokban nem működik kielégítően, amikor a biológiai hatás gyengébb. A gyors szűrő ezzel szemben korszerű és gazdaságos. Talán egyetlen hibája, hogy nem ad mindig kifogástalan vizet. A szűrők alapanyaga a homok, vagy esetleg más, nagyobb adszorbeáló képességű anyag, mint pl. az antracit. A szűrőknél felhasznált anyagoknál három jellemző értéket határoznak meg: a hatásos szemnagyságot, az egyformasági együtthatót és a szűrőanyag térfogatára, vagy felületére vonatkoztatott összes szemcsefelületet. Az előbbi két értéket Allén Hazen 1892-ben, az utóbbi értéket Wichers ós Jacobs 1939-ben vezették be. Lassú szűrőknél és gyors szűrőknél egyaránt a homok hatásos szemnagyságát),4—0 5 mm. Az egyformasági együttható pedig 2,6— 2.9 között változik. Amikor a homok szemcseöszszetétele megfelel ezeknek az értékeknek, akkor a leghatásosabb a szűrés. Tisztán homokból készített szűrőágyaknál vagy alulról felfelé fokozatosan csökkenő szemnagysággal helyezik el a homokot, vagy egynemű anyagból készítik ol az eg 'sz szűrőréteget. Az előbbi esetben a mosáskor fellépő keveredés * A Magyar Hidrológiai Társasáé: 1049 június hó 22-i ülésén e jyangzott előadás. elkerülésére a rőten szemcsenagyságának fokozatos csökkentését jól meghatározható, egymástól erősen eltérő szemnagyságú anyagoknak réteges egymásfölé való helyezésével érik el. Az utóbbi esetben az egész homogén réteg igen finom homokból áll, amelyet csak alul vált fel esetleg az alsó vízelvezetés szempontjából szükséges 10—15 cm vastag durvább homokrétegA durvább réteget általában porózus lapokkal helyettesítik. Jelenleg elsősorban ezt az utóbbi, porózus lapokkal alátámasztott ós egynemű, finom homokból álló szűrőréteget alkalmazzák. A homok helyett használják néha a szögletesebb szemcséjű, tehát viszonylag nagyobb felületű és kisebb fajsúlyú antracitot. Az antracit hatásos szemnagysága 0.45 helyett 0,75 mm. Alkalmazása növeli a szűrősebességet anélkül, hogv a súrlódási veszteségek legyőzéséhez szükséges nyomómaffasság nagyobb mértékben változnék. Gyorsszűrőknél néha vegyesen használják a homokot és az antracitot. Ilyenkor 15—20 cm vastag antracitréteget helyeznek a homok fölé. Ennél a megoldásnál iszapréteg keletkezik az antracit és a homok között, ami azonban a később ismertetendő Baylis és Palmer rendszerű mosókkal eltávolítható. Az antracit kiterjedtebb alkalmazását akadálvozza nagy beszerzési ára és rövidebb élettartama. A kongresszus következő előadói: H. J. Lafferiére ós P. Blanchar részletesen foglalko-taVa lassú szűrők feladataival,—annak ellenére, hogy ezek már nem korszerűek. — .•észben azért, mert jelenleg is számos világvárosban (pl. Párisban) üzemben vannak, részben mert az itt nyert évtizedes tapasztalatok nagy része a gyors szűrőknél is hasznosítható. Foglalkozzunk először a lassú szűrők elméleti kérdéseivel. Diénert vizsgálatai szerint, ha zavaros vizet magára hagyunk, az igen lassan kitisztul, a benne lévő anyagok lassan leülepednek. Ha ezt a vizet ülepedés előtt sterilizáljuk, akkor zavaros m^rad. Hatástalanítva a sterilizálás után a fertőtlenítő anyagot, pl. klórral való s'erlizálás ut 'n ná'riumthioszulfáttal kö've le a klórt, még mindig nem indul meg az ülepedés. Baktériumokat helyezve azonban ebbe a vízbe, a zavarosság megszűnik. Ez a jelenség azt mutatja, hogy a víz tisztulása elsősorban biológiai jelenség, szemben azzal a felfogással, amely a homokszemcsék a^szorbeiós ereiének, vagy a homokszemcsék felületének, mint ülepítőfelületnek tulajdonít nagyobb befolyást. Filtratiou len'.e ct rapidé deit «j«.r dr superficip. Par L. Muszkalay. (Résuiné i>. 75.) 11