Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
11-12. szám - Értekezések. - LÁNG SÁNDOR dr: Terraszképződés
A megkettőződött 1. sz„ II. sz., sőt még a III. sz. terraszra is számos példát találtam a Gömöri medence környékén is. Különösen a II. sz. terrasz gyakori ilyen formában. Mivel a Felső-Marosvölgyben gyakori a II. sz. terrasz megkettőződése, Bulla lehetségesnek tartja, hogy két egymástól független új pleisztocén terrasz alakult ki (10. p. 637). Kérdés ezután, vájjon a. helyi tektonika oka-e a terrasrnnegkettőzödéseknek vagy pedig klimatikus okokkal is lehet-e ezeket magyarázni? A II. sz. terrasz utolsó jégkori völgyfenék (W s). Ha ez a terrasz megkettőzötten látszik, a helyi tektonikán kívül arra is lehet gondolni, hogy a magasabbik lépcsője valamelyik idősebb würmkori glaciálisban ka.vicsolódott fel. (Már Bulla is kifejezi azonos véleményét marosvölgyi tanulmánya alapján, 1. 10.) Ugyanezt lehet elmondani a III. sz. torraszról is, bár ennek megkettőzését a gyérebb előfordulás, nagyobb magasság és többnyire hatalmasabb lösz- ós vályogfedü miatt nehezebben lehet látni. Elképzelhető szerintem az is, hogy a felfelé emelkedő, vályogtakaróval jól megemelt, és elsimított II—III. sz. terrasznak is lehet oly megkettőződése, amelyet a vastag lösz, vagy vályogtakaró már befedett. Végeredményben tehát, beleszámítva a kettős I. ós II. sz. terraszjokat is, a Kárpátmedencében, mint pseudoperiglaciális területen nem lehet, ugyanannyi terraszt megkülönböztetni, mint pl. Németországban, ahol minden jégkorszaknak (a dublettes ós triplettes tagoknak is külön-külön) megfelelhet egy-egy folyóterraszfelkavicsolódás. Nálunk a túlerős klimatikus hatás, — amely a jégtakaró közelében levő területeken mindenképpen felelős egy-egy pleisztocénkori völgyfenék kialakításáért, — már jóval elmosódottabban ós összevontabban jelentkezik és amint fejtegetéseinkből látszik, sokszor kombinálódik tektonikus hatásokkal is. Lehet, hogy nálunk is megvolt a három különálló Würm völgyfenék, ámde, mint túlnyomóan pseudoperiglaciális területen számolni kell azzal, hogy az aránylag rövid ideig tartó würm interstadiálisok folyamán (itt is csak .a 20.000 évig tartó an ti glaciális ós szubtrópusi időszakban) nem volt annyira erős az eróziós tevékenység, hogy a Wi, W» és Ws-nak megfelelő három terraszlópcső nagyon elkülönüljön egymástól, ellenben, a riss-würm interglaciálisban már kétszerannyi idő (40.000 óv) állt rendelkezésre ah'hoz, hogy tekintélyes magasságú terraszlópcső vésődhessék . be a III. terrasz szintjébe. Fel lehet tételezni, hogy eredetileg a III. sz. terrasz kifejlődése is kettős volt, a Rissj ós Riss n jégkornak megfelelően, de a két lépcső között a rövid Riss[— Ris? i r interstadiálisnak megfelelően csak pár m-es volt a magasságkülönbség. Ellenhon a mindel-riss nagy interglaciális folyamán négyszerannyi idő (80.000 évnyi antiglaciális és subtrópusi idő) állott rendelkezésre a bevágódásihoz, ezért lehet 20—30 m magasságkülönbség a III. és IV. sz. terrasz szintje között. Ezt támogatja Bulla ama elgondolása, amely szerint a IV. és III. sz. terrasznak tanulmányozott folyóvölgyeinkben észlelhető nagy magasságkülönbsége a „mindel-riss" nagy interglaciális hatását látszik tükrözni (11, p. 40.). A IV. és V. sz. terraszok közti állandó és nagy magasságkülönbségben pedig a hasonló hosszúságú pregünz interglaciális 'hatását látom. Ezek szerint, a IV. sz. terrasz felkavicsolódása a Günz és Mindéi folyamán történt, az V- sz. terraszé pedig a pregünz eljegesedésekkel eshet inkább egybe. Az emlőspaleontológ'ai kutatásdk (32, 33) szerint, a IV. sz. terrasz valóban ópleisztocénnak bizonyul és ezek szerint a Mindéi jégkorba tehető e terraszok felkavicsolódása. De abban már nem lehetünk egészen biztosak, hogy vájjon a günz-eljegiesedések is közreműködtek-e egyes IV. sz. terraszköteghez tartozó völgyfemékrászletek felkavicsolódásában? Valószínűleg igen. Ugyanis, ha klimatikus tényezőktől is függőnek tételezve fel a IV. sz. terrasz keletkezését, az eddigi ősmaradványok alapján azt kell feltételezni, hogy Giinznek, sőt a Mindelnek is még elég gyenge hatása lehetett a Kárpátmedence éghajlatára, vagyis gyengébb volt a felkavicsolódás is, még rövidebb Günz-Mindel interglaciálisban, valamint a még kisebb lélek zetű interstadiúlisokban a völgybevágódás is. Ennek folytán az az 5—10 m-es magasságkülönbség, ami a legtöbb nagy folyóvölgy egyegy rövidebb szakaszán az egyes IV. sz. t?rraszkaviesok felszíne között van, többek között a Günz-Mindel éghajlatváltozások rovására is írható. Ügy, hogy nem vétünk talán sokat az igazság ellen, ha a IV. sz. terraszköteg felkavicsolódását a Günz-Mindel, , a Kárpátmedence szempontjából talán kevéssé aktív jégkorszakok idejére tesszük. így jutunk el oda, hogy a IV. és V. sz. terrasz színtje közti nagy ugrást a pregünz interglaciálisba tesszük, az V. és V.I. sz. terrasz felkavicsolódását pedig az ópleisztocén-pleisztoeéneleji eljegesedéseik idejére helyezzük. Azonban, mind e régi terraszolknak a nyrwna. mind pedig a régi eljegesedéseknek az emléke, már a nehezebbén tanulmányozható kérdések közé tartozik, úgy, hogy ebben az irányban még jelentősen ki kell terjeszteni a részletvizsgálatokat, mielőtt végleges állásfoglalásra kerülne a sor. Ha az egyes pleisztocónikori völgyfenékmjaradványok és a mai értér felkavicsolódásának a mértékét vesszük alapul, általában azt látjuk, hogy a II—V. sz. terraszfelszíneken aránylag sokkal több durva kavicsanyag fekszik, mint a mai ártereken. Ez klimatikus hatásokkal, éspedig azzal magyarázható, hogy a glaciális időkben a magasabb 'hegységekben nem volt már erdő (hiszen a hóhatár 1000—1200 m-rel is szállhatott mélyebbre, mint ahol ma van), ennek folytán sokkal több volt a kopasz sziklafelszín és semmi sem állott a nagyobb fokú felszíni letárolás útjában. Ezzel azután gyorsabb üteművé vált a fő-, sőt a mellékvölgyek felkavicsolódása is. Csak a középpliocén kori lepelkavicsok eredetét magyarázzuk meg tisztán tektonikus okokkal, a Kárpátok nagv fokú kiemelkedésével. Az egyes ikárpátmedenceheli terraszok ki fejlődésére és eredetére vonatkozólag a kutatók véleménye általában a következő: Az 1. sz. (óholocén) terrasz felkavicsoló dása a posztglaciálisban (az óholocénbau) volt, bevágódása pedig az óholocént lezáró hűvösebb nedvesebb bükk-korban, amikor regionális értelemben véve is jelentékenyen megnövekc- . dett a Duna és a kárpátimedencebeti mellék .363
