Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - LÁNG SÁNDOR dr: Terraszképződés

folyóinak eróziós tevékenysége. Ennek folytán, a terrasz jelenléte mindenütt gyakori, nemcsak a Duna ós a Tisza hegy- és dombvidéki szakaszán, hanem a ímellékvölgyekben is, ahol a terraszképződés lépést tartott a fő völgy terraszképződésével. A terrasz egyetemleges elterjedése ós egyforma, nagyjából azonos magasságú kifejlődése következtében fel lehet tételezni, hogy a terrasz éghajlati eredetű. Helyi tektonikus mozgások azonban okozhatnak rajta kettőződést, pí. a Nagyság, a. Talabor (1. 8.) és pl. a Sajó-völgyben Bánréve felett, lösz nem fecíi sehol sem. A II. sz (újpleisztocén) terrasz (utolsó würm jégkori völgyfenók) kialakulásának kér dése tisztázottnak mondható. Bulla (9) a fiatalabb (würm) lösz lerakódását és a II. sz. terrasz felkavicsolódását egyidejűnek vette, következtetve arra, hogy ez a terrasz klimatikus eredetű. Kivésése a W

3 jégkorszak után (fenyő-nyírkorszak ós mogyorókor 'határa) rögtön lezajlott. A terraszkavicsanyagban fiatal jégkori faunát talált. A terraszkavicsban az Elephas primigeniussa.1 jellemzett glaciális fauna maradványai találhatók (27 a). A felkavicsol ódás ezek alapján glaciális korú (Würm jégkor). Ha a terrasz megkettőződése regionálisnak bizonyul. II. sz. terraszkötegről beszélhetünk. A III. sz. (középpleisztocén) terr ászból korjelző ősmaradványként a forrói feltárásból (Abaúj-Torna vm.) általam leírt Equus Woldricliin (30) kíviil Bison priscus és a Szádeezkytöi emlegetett melegebb éghajlatot kedvelő csigák kerültek elő. Szádeczky a terraszok eredetét tektonikusnak tartva, a III. ós a IV. sz. terrasz! még nem választja -széjjel. Bulla szerint a III. sz. terrasz Riss-kori völgyfenék. I\'éz is hasonlóan vélekedik. A IV. sz. (ópleisztocén) terrasz Kéz sz. szintén klimatikus Okok miatt jött létre. (22.) Felkavicsolódását valamelyik idősebb jégkorba teszi, ki,vésését pedig a Mindéi után interglaciálisba. Bulla szerint, a IV. sz. terrasz korát is tisztázottnak vehetjük, de hogy a felkavicsolódása melyik ópleisztocén jégkorszakkal azonos, azt határozottan állítani nem lehet. (9. p. 226.) A terrasz felkavicsolódása szerinte, __ az erdélyi folyóvölgyekben, látottak alapján*— feltételezhetően mindéikor! völgyfeltöltés eredmenye. (8, p. 298. ós 11, p. 12.) A IV. sz. terraszkavics korát az irodalom szerint (32—33) a budai Várhegy terraszkavicsában talált Fauna alapján mosibachieuiiek adja meg (Elephas trogontheri-szint), amely valószínűleg a Mindéi I. jégkornak vehető (33 pp. 2.). A fauna hideg és meleg csoportokra való osztásához a tudomány ínég nem rendelkezik elegendő bizonyító anyaggal (32), illetve nálunk a pleisztocénben a hideg glaciális faunacsoportoknak meleg interglaciális faunákkal való többszöri változása mindeddig nem volt kimutatható (33). Pusztán a hézagos közép- ós ópleisztocén faunalista alapján viszont még nem lehet rögzíteni a terraszok felkaviesolódásának kérdését. A terraszkaviosok nem nagyon alkalmasak arra, hogy bennük sok kövület megmaradhasson. Az V. sz. (pleisztocéneleji-levantei) terraszt korábban még pliocén korúnak gondolták a hazai terraszmorfológiai kutatók. Bulla szerint ez. a terrasz pliocénvégi-ópleisztocén völgy feltöltés és ópleisztocén ki vésés eredménye. (11, p. .364 13.) Hogy a VI. és VII. sz. pliocén) terraszokkai együtt milyen erőhatás formálta ki, szerinte még nyílt kérdés (11). Az V. sz. terraszkavics faunája az Elephas meridáonalis csontjait tartalmazta, tehát a pleisztocén legelejére osztható be (33). A pliocén terraszok közül a Gömöri medence szélein talán pliocén VI. sz. terrasz gyanánt lehet felfogni ós sűrűbben ki is lehet jelölni egyes 100—120 m viszonylagos magas-' ságkörüli pliocén kaviccsal fedett felszíni részleteket, amelyek jobban fennmaradtak az oligoeón lapoka suvadásaitól nem háborgatott teriileteken. Befelé kissé emelkedve már az alsó, új pliocén ugyanolyan (kaviccsal fedett tönkfelületbe mennék át. Valószínűleg ide tartozik a Schréter által ismertetett legmagasabb pleisztocén terrasz is (39, p. 186). Ezeknek a régi v ö Lgy fen ók d araboknak már nincs terraszképük: részben az utólagos tektonikus mozgások miatt darabolódtak fel és kerültek különböző magasságra, részben a korróziós oldalvölgyek sűrű hálózata tagolta meg, vagy pedig a suvadások, csuszamlások ós glaciális szoliflukció végzett velük. Máshol viszont a. glaciális vályog vastag burka fedi el az épen maradi terraszikavicsos csonkokat Y»s fedi el a kutató szeme elől. A pliocénkorú, VI. és VII. sz. terraszkavicsból a kárpátmedencei területén ősmaradvány nem került elő. Keletkezésükre nézve sem rendelkezünk még megfelelő támpontokkal. IRODALOM: 1. Acker V.: Osetnek és Pelsőc környékének földtani viszonyai. — Földtani Int: évi jel. 1905. p. 156. (Csak magyarul) 2. Acker V.: A gömömiegyei Csermosnyapatak környékének geológiai viszonyai. — Földtani Int. évi jel. 1904. p. 165. (Csak magyarul.) 3. Bacsók Gy.

: Az interglaciális korszakok értelme zése. — Időjárás. XVI. 1940. p. 8—l(i, 62—69, 105—108. (Zur Erklarung der Interglacialzeiten. — Időjárás. XVI. 1940. p. 43., 98., 143.) 4. Balogh A'..- Adatok Pelsőcardó környékének földtani ismeretéül,ez. — Tisla. 4. k. Debrecen, 1940. (Daten zur geologisehen Kenntnis der Umgebung von Pelsőcardó. — Tisin. Bd. 4. Debrecen. 1940. p. 152.) 5. Balogh K.: Sailice környékének földtani viszonyai. — Földtani Int:, évi jiel. 1941—42. p. 269. (Die geologisehen Verhaltnisse der Umgebimg von Szilice. — .lahresberichte der ITng. Cíeoi. Anst. iiher die Jaihre 1941—42. p. 289.) (>. Böckh ÍJ.: A gömörmegyei Vashegy és ilradek geológiai v,iszonyai. — Földtani Int. évkönyve. XIV. 1905. p. 57. (Csak magyarul.) 7. Bulla B.: A magyarországi löszök és l'olyóterraszok problémái. — Földrajzi Köziem. LXII. 1934. p. 136—149. (Zum Problem der ungarliindisohen Lösse und Flussterrassen. — Földrajzi Közlem. LXII. 1934. p. 166-168.) 8. Bulla B.: A Xagyág. Talabor és a Tisza terraszai. — Földrajzi Köziem. LXVIIT. 1940. p. 270. (Csak magyarul.) 9. Bulla B.: A magyar medence pliocén és pleisztocén terraszai. — Földrajzi Közlem. LX1X. .1941. p. 199. (Dia pli'ozánen und pLeistoZánen Flussterrassen des tíng. (leogr. Gesellschaft, Budapest, 1942.) 10. Bulla B.: A Gyergyói-medence és a Felső-Marosvölgy kialakulása. — Földtani Közlöny. LXXIII. 1943. 1). 633. (Morphologische S'.udien im Tal der Oberen Maros und im Gyergyóer Becken in Transsyivanien. — Földtani Közlöny LXXIII. 194;!. p. 652.) 11. Bulla B.—Láng S.: Geomorfológiai tanulmányok a Lápos-vidéken. — Földrajzi Közlem. LXXTI. 1944. p. 3. (Csak magyarul.) 12. B. Bulla: Der pleistozane Löss im Karpatenbecken. — Földtani Közlöny (Geologische Mitteilungen) LXVII—LXVTII. 1937—38.