Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - SIK KÁROLY dr.: A rizs barnulásos megbetegedésének oka és megelőzése

Az alábbi II. sz. táblázatban foglaltam össze az egyéb talajvizsgálati eredményeket. II. Táblázat. — Table'Il. Talajminta nzáiua: No. of soil: 1. sz. No. 1. 2. sz. No. 2. 3. sz. No. 3. 4. sz. No. 4. 5. sz. No. 5. 6. sz. No, e. Kötöttség Stiekine&s 48 42 69 74 52 42 l>H-vízben pH in water 6.70 6.85 7.45 7.40 7.40 7.40 pH-káliinikfloridbaii. pH in n 1 KCl 5.70 ' 5.70 <>.00 6.50 6.00 5.90 Kaleiumkarboná.t % Carbonate of calcinm per cent összes víziben oldható só % Totál water soluble rnlts per cent 0.03 0.03 0.08 0.09 . 0.05 0.03 I/égszáraz talaj nedvessége % Moisture content of air-dry soil per cent 3.1) 4.1 6.6 6.8 4.0 4.5 Humusz % Organic matter per cent 4.9 4.8 4.3 4.5 4.6 4.8 összes nitrogén % Tótat nitrogén per cent 0.14 0.23 0.10 0.13 0.13 0.13 Oldható P2O5 Egnér szerint % PtOs soluble with the method Egnér per cent. Foszforsav megkötés Adsorption of phosphoric acid per cent 0.0243 49.3 0.0248 54.8 0.0205 35.5 0.0355 48.0 0.0107 78.0 0.0153 80.5 Okllható kálium (KjO) % Soluble potassium (K2O) per cent 0.216 0.197 0.202 0.189 0.165 0.177 Az eredményekből kitűnik, hogy a leginkább kötött a templomzugi terület, valamivel kevésbbé a turtői 5. sz. gyeptörés, még kevésbbé a turtői 6. ez. szántóterület, ehhez hasonló a tiszaszentimrei 2. sz- talaj, míg az 1. sz. ennél valamivel kötöttebb. Itt említem meg, hogy kötöttebb talajban aránylap kevesebb ferro-só, vagyis kisebb redukciós folyamat is olyan káros lehet, mint kevésbbé kötött talajban a ferro-só nagyobb mennyisége, ami nagyobb redukciós állapotot is jelez. Mindhárom terület mészigényes. A vízben oldható sótartalom jelentéktelen még a 3. és 4. sz. mintában is. A humusztartalomban nagy különbség nincsen, összes nitrogéntartalomban is hasonlók a talajok, kivéve a 2. sz. jó területről származó mintát, amelyben lényegesen több a nitrogén a többihez viszonyítva- A módosított Egnér szerint 4 pH végsavanyúságnál oldható foszforsav mennyisége általában közepes, az 5. és 6. sz. mintákban kevés. A foszforsav megkötése igen nagy érték, különösen az 5. és 6. sz- mintákban. A könnyen oldható kálium mindenütt sok, kálihiány söhol sincsen. Arról, hogy a vizsgálataim eredményéből levont következtetéseim a betegség okára vonatkozóan tényleg helyesek, úgy győződtem meg, hogy vízkultúrában az általain nevelt kéthetes rizsnövényeken igyekeztem létrehozni a ibetegség tüneteit, olyan körülményeket, teremtve a vízkultúrában. amelyek vizsgálataim szerint a szabadföldön fennállottak. A tápoldatokban nevelt rizsnövények közül afcokon, amelyeknek tápoldatában a növényre mérgező ferro-, mangano-ióuok, valamint kénhidrogén is volt, sikerült a barnulásos megbetegedést előidézni. A rizsnövényekkel a következő kísérleteket állítottam be: 1. Közönséges tápoldat + ferro-ién 200 mg Normál nutrient solution + 200 mg ferrous ion 2. Közönséges tápoldat. + ferro-ién 200 mg + mangano-ión 3 mg Normál nutrient solution + 200 mg ferrous ion -(- 3 mg mangano ion 3. Közönséges tápoldat + ferro-ión 100 má + mangano-ión 3 mg+ 5 ccm kénhidrogénes víz Normál nutrient solution +100 mg ferrous ion 3 mg mangano ion + 5 ccm water saturated with H?S 4. Közönséges tápoldat + ferro ión 200 mg+mangano-ion 9 mg + 5 ccm kénhidrogénes víz Normál nutrient solution + 200 mg ferrous ion + 9 mg mangano ion + 5 ccm water saturated with H

2S 5. Csak közönséges tápoldat Only normál nutrient solution A növények a tápoldatokba helyezéskor üdék és salátazöld színűek voltak. Megfigyeléseim 24 óra múlva a következők: Az 1. sz. kísérleti növény sötétzöld színű és a levél alatti szárrész kismértékben megbarnult. A növény észrevehetően lassabban fejlődött. A 2. sz. kísérleti növény sötétzöld színű. A levél hegyén barnulás kezdődött és a levél alatti szárrészen hosszan vörösesbarna elszíneződés látszott. A növény fejlődése szemmel láthatóan csökkent, A 3. ez. kísérleti növény sötétzöld színű és a levél alatti szárrész hosszasan megbarnult. A növény fejlődése igen meglassult. A 4. sz. kísérleti növény levelének hegye és a levél alsó része, valamint a levélbütyök erősen barnult volt. A zöld részeken általános, foltonként nagyobbmérvű barnulás jelentkezett.. Egyéb részén a növény sötétzöld színű lett és fejlődósében megállt. Nagy adag ferro-ión, mangano-ión és a kénhidrogén leghamarabb és legnagyobb mértékben váltották ki a betegséget. Az 5. sz. ellenőrző növény salátazöld színű maradt és változatlanul szépen fejlődött. Megfigyeléseim 42 óra múlva: Az 1. sz. még kismértékben életképes; a 2. sz. csaknem életképtelen; a 3. sz. növény már elpusztultnak tekinthető; a 4. sz. hasonlóan; az 5. sz. növény változatlanul szépen fejlődött tovább. A négy kísérleti növényen a barnulásos megbetegedés egyes fázisai kétséget kizáróan jól láthatók voltak egészen az utolsó fokozatig. Megfigyeléseim 5 nap múlva: A 3. és 4. sz. kísérleti növény gyökerei nagymértékben, az 1. és 2. sz. növényeké kisebb mértékben vörösbarna ferri-hidroxid csapadékkal voltak bevonva, úgyanúgy, mint a szabadföldön a beteg növényeké. Az összehasonlító növény gyökere (5. sz. kísérlet) változatlan maradt. E kísérletekkel gyakorlatilag is sikerült bebizonyítanom, hogy a barnulásos rizsbetegséget redukciós talajkörülmények között keletkező ferroés mangano-iónok okozzák, amint azt a talajvizsgálati eredmények alapján kimutattam. Ha a mangano-ión mennyisége nő, a kísérletek szerint a betegség lefolyása gyorsul és kénhidrogén a betegség kifejlődését még siettetiItt említem meg, hogy a Sarkad melletti nyéki és sitkai telepeken 1929-ben végzett rizstermesztési kísérletekről Kilényi

1) közleménye tájékoz109