Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - SIK KÁROLY dr.: A rizs barnulásos megbetegedésének oka és megelőzése
tat- E kísérletek jó eredménnyel zárultak ós barnulásos betegség nem lépett fel. Ennek okát vizsgálataim alapján abban látom, hogy jó volt a talajelőkészítés és friss, jól átszellőzött öntözővízzel árasztották el a táblákat, a vizet lassan áramoltatták is a telepeken és amikor a víz mégis posványosodni kezdett a nagy melegben, leengedték a vizet, 3 napon át szellőztették a talajt, majd friss vízzel újból elárasztották a telepet. Ilyen körülmények között a talajban a káros redukciós folyamatok nagyobb arányú kialakulásának elejét vették, barnulásos megbetegedés nem is lépett fel, mert hiányzott a betegséget kiváltó ok: az árasztó víz levegőtlensége és a talaj szellőzetlen redukciós állapota. A BETEGSÉG MEGELŐZÉSE. Az elmondottakból következik, hogy a barnulásos megbetegedés megelőzhető, de ha már fellépett a baj, megakadályozása késő, a növényi elváltozások súlyossága miatt. Megítélésem szerint a betegség fellépését az, alábbiak szerint lehet megakadályozni: 1. A talajban a savanyúságot, ha a vizsgálatok szerint szükséges, meszezéssel annyira le kell tompítani, hogy káros lesavanyodás a termelési időszakban ne következzék be, mert ez a reduköiós folyamlatoknak kedvez. Meszezés céljára különösen alkalmas a finom eloszlású eukorgyári mésziszap, amelyben foszforsav is van, ami a jelen körülmények mellett igen előnyös. A kiszórandó ímésfz mennyiségét előzetes talajvizsgálattal meg kell állapítani. 2. A talajt ne szántsuk mélyen, (le 40—50 cm mélységig altalajlazítással forgatás nélkül alaposan szellőzzük át. 3. A megibatározoitt femo-vas mennyiséghez mérten szórjunk ki több-kevesebb foszforsav műtrágyát. Ha előzetesen meszeztiink, úgy szuperfoszfátot, ha nem végeztünk meszezést, úgy előny ösébibntek látszik mószfoszfátot kiszórni, amely lassabban hat ugyan, de előinye, hogy gipszet nem viszünk a savanyú talajba. A gipsz nemcsak növelné a savanyúságot, hanem redukció folytán a szulfátból szulfidok keletkezéséneik is kedvezne. 4. Az öntözővizet jól át kell szellőzni, hogy oxigénben minél dúsabb legyen. Ezt egyszerű módon úgy lehet elérni, hogy a szivattyú kiömlő nyílásait a csatorna felett elég magasra emeljük és a kiömlő vizet keresztben hullámos, széles, elég lioszszú, két oldalán peremezett bádoglemezen, vagy egymás alatt alkalmazott leimezrendszerekein vékony rétegben vezetjük hosszabb úton, amikor a víz a levegővel alaposan átszellőződik, oldott oxigéntartalma megnő, mielőtt a csatornába jut. A esaitornából lassan, de állandóan áramoltassunk át a telepek tábláin oxigéndús vizet. 5. Tekintve, hogy e tevékenység ellenére is bekövetkezhet a termelés idején a talaj levegőtlensége és a betegség felléphet, a termelési időszak alatt a telepek talaját célszerűen hetenként ferriés ferro-vasra meg kell vizsgálni. Ehhez megfelelően képzett ós gyakorlott szakember vezetésével olyan szolgálatot kellene megszervezni, amely mozgékony és rövid idő alatt tudja elvégezni a szükséges, előreláthatóan nagyszámú talajvizsgálatot. Erre a oélra betanított talajteöhnikusok lennének alkalmasak, akik a vezető szakember irányítása mellett végeznék a helyszíni minta,gyűjtést és a laboratóriumi Vizsgálatokat. Az előző hét második felében gyűjtött mintákat időrendi sorban a következő hét elején okvetlen meg kell vizsgálni és az eredményeket a minden betegségre gyanús telep minden táblájáról vezetett kartotékba be kell jegyezni. A vezető szakember a kartotékok adatait hetenként ellenőrizné és, ha a ferro-vas, vagy szulfid mennyisége emelkednék, azonnal intézkedik, esetleg táviratilag, hogy az egész telepről, vagy csak egyes levegőtlenebb táblákról azonnal engedjék le a vizet és 3 napon áti szellőzzék át a talajt, majd friss vízzel árasszák újból el. Ez a szervezett szolgálat vizsgálná időnkint az öntözővíz oldott oxigéntartalmát is. Ha helyenkint igen rohamosan fokozódnék a baj a talajban, úgy meg lehetne kísérelni eseileg oxiként lead'ó hidrogénhiperoxid adagolását is az öntözőcsatornák vizéhez- de ennek mennyiségét előzetesen ki kellene kísérletezni, hogy mennyiben alkalmazható eredményesen és gazdaságosan. * * # A betegség kártétele jelentékeny területre terjed, amelynek csak egy részét volt alkalmam a kiküldetés alkalmával bejárni és megállapításaimat csak abban az esetben lehet a töibíbi területre általánosítani, ha azokon is teljesen hasonló a betegség tünete és lefolyása. Szándékosan kerültem a közleményben aiz olasz eredetű „bruzone" szó használatát, helyette barnulásos megbetegedés kifejezést alkalmaztam, mert csak leírásból, de tapasztalatból nem ismerem, hogy Olaszországban pontosan milyen rizsbetegségre vonatkoztatják e szót és az a betegség hasonló-e a nálunk fellépett betegséghez. Az kétségtelen, hogyha másutt is, Olaszországban is, hasonló tüneteikkel fellépő rizsbetegséget neveznek bruzionónak, mint amelyet a megvizsgált telepeken láttam, úgy a betegséget nálunk is brazónénOk nevezhetem ás oka mindenütt ugyanaz a redukciós kóros talajállapot, minit amelyet a tisZaszentimrei, túrtői, templomzugi telepek talajvizsgálataiból sikerült kimutatnom. A terméskiesés folytán a károsodás a beteg területeken igen nagy és úgy vélem, hogy a megelőzésére javasolt teendőik költségei elenyésző hányadát jelentik annak a kánnak, amit a betegség okozhat. További vízkultúra ós talaj tenyé'szedénykísérletekkel igyekszem kivizsgálni a betegséget okozó feriro-iónnak, mangano-iónnak és szulfidnak azt a legkisebb mennyiségét, amely már károsan hat, hogy támpontokat nyerjek a 'tekintetben, milyen mennyiségeik azok, amelyek mellett a betegség már felléphet. SZAKIRODALOM: 1. H. Winkler: Der Tropenpflanzer. — 74. 109. 146. 1941. 2. Gyiilay—Kállay: A rizstermesztés gyakorlati kézikönyve. — Szerzők kiadása Egyetemi nyomda. 1948. 3. Kapp, P. C.: Arkansas Sta. Bul. 335. 33. 1936. 4. Sturgls M. B. és Reed I. F.: JOUT. Amer. Soc. Agron. 29. 360. 1937. 5 Sturgis M, B.: Louisiana Sta. Bul. 2F71U 97. 1936. 6. Krenner J. A.: Magyar Gombászati Lapok, 1945. 1—2—3—4. 7. Sajó—Trummer: Ujabb tanulmányok az öntözésről. — 67. o. 1933. Földm. Min. kiadása. 110