Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - PÁKOZDY VERONIKA, UNGÁR TIBOR és VÁRADI F. PÉTER: A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. (Szeged.)

10 mm Fig. R. ábra. A) Nehézásványok. B) Sötétásványok. C) Fajsúly. A) Heav.i/ mineraU. B) Dark minemls. C) Specific gravity. vial megcseppentettük. A keletkező pezsgés a kar­bonát szemcséket azonnal elárulta. Melegítésre pezsegni kezdenek a nehezebben oldódó karbonát féleségek is. Ilyet alig találtunk. A fent említett módszerekkel a Maros homok­jának sötétásivány részletéből a következő ásvá­nyokat határoztok meg: Amfibóh Lényeges mennyiségben szerepel, viszonylagos mennyisége a közepes szemcsenagy­ságnál a legnagyobb. Oszlopos kifejilődésű, ter­íminális lapjai szabálytalanul letöredtezettelk, színe barnás-sZiüi'kés. Hasadozott, de láthatunk harántelválási vonalakat is. Gyakori a barna, vörösbarna, baaaltos amifiból. Nagyon sok szem mutat erős vegyi elváltozást, a keletkező klorit sokszor betölti az ásványszem egy részét, sőt a helyét w elfoglalhatja Kettőstörése közepes, a baaaltos amfibolaknál lényegesen magasabb. A kloritosodott példányiaknál ez nem észlelhető. Erősen pleokroos. Előfordul egy kékes, szürkés, iboJyaikék változat (alkáliamfibol). Apatit. Kevés, kicsiny, legömbölyödött sze­mek, néha zömök oszloptöredékek. Zárványként gyakoriak, ekkor hosszú, vékony tűket alkatnak. Általában színtelenek. Arany (1). Ráeső fényben vizsgálva, erősen fémfényű, zlöldessárga szálacska, elég nagy, a 0.2 —0.1 mm-es frakció ásványai közt ezerepei. Biotit. Barna, feketésbarna, a mállott barnás­zöld, néha szürkés. Tompa fényű, néha egészen sajátos ezüstös színnel, esetleg bronzos csillogás­sal. Kerekre koptatott szabálytalan pikkely. Pleo­kroizmu&a igen erős. Csiszolatban, keresztezett nikolok közt nagyon erősek interferencia színei. Igen gyakoriak benne a zárványok: ércszemek, finom rutil tűk, apiró cirkon kristálykák, melyek körül a jellegzetes pleokroos udvart találjuk. Disztén. Igen vékony, megnyúlt, léc alakú oszlopocskák. Színük halványkék, fénytörésük igen magas. Ellentállóak, az oszlopok élei élesen megmaradtak, letompulást, legömbölyödést alig mutatnak. Nem pleakroosak. A hossztengely irá­nyában a hasadás megfigyelhető. Epidot. Apró szieimelk 0.2 mm-ig. Legömbölyí­tettek. Gyakran szerepelnek zárványként. Hasa­dásuk erős. Pleakiraizmiusiuk jól megfigyelhető. Csiszolatban erős interferencia színak lépnek fel. Gránátok. Rózsaszín, kevéssé kopott, izomet­rikns szemcsék, rideg, kagylós törésű felületek­kel. Igen gyakran felismerhető az eredeti kris­tályforma rombdodekaeder és deltoiddodekaeder. Gyakori a zónás felépítés. Színük igen változó: rózsaszín piros, lilás, sőt -néha sárgás, barnás. Csiszolatban izotropok, így keresztezett nikolok között teljes a kioltás. Zárványok igen gyakoriak: Folyadék- és gázzárványok, sötét ércszemek, finom tűs apatitok sok gránátszemben megfigyelhetők. A gránát a Maros homokjának minden részleté­ben megtalálható, de különösen sokat szerepel a 0.1—0-2 mm-es részben. Hipersztén. Szintén lényeges alkatrész, mint az amfibol. Oszlopos alakját általában megtar­totta, bán- a terminális lapolk letöredeztek. A prizma szerint kitűnő a hasadása, de észlelhető a jellemző harántrepedés is. Színe barnás, szür­készöld, az amfibolokénál kevésfbbé intenzív, pleo­kroizmuisa mindig jól észlelhető. Gyakran mállik és ilyenkor vasérc, klorit jelenik meg az ásvány­szemben. Kassziterit. Kávébarnán áttetsző, majdnem fekete, igen erős, szinte gyémántfényű, hibátlan négyzetes oszlop, vége letöredezett. Ritkábban jelenik meg a közepes szemcsemagyságú frak­cióban. Magnetit. Mágmesrúddal kivonva különítettük el a többi, hasonló megjelenésű, opak ércszemtől. Eléggé legömbölyödött, aránylag kis szemcsék­ben jelenik meg, erős, kékes fémfénnyel. Néha a, mállás folytán vöröses barna vashidroxid réteg vonja be. A kezdődő mállást gylakran ész­leljük az ói-szemcséken, ilyenkor erős fémfénye letompul. Olivin. Rövid prizmás, de szélein erősen leko­pott. Rossz hasadási vonalak, harántelválás jel­lemzi. Szine halványzöld, gyakran barnás vörö­ses árnyalattal. Igen gyakoriak belsejében a vas­ércszemcsék. Nem pleokroos. Keresztezett nikolok köpött igen élénk interferencia színek jelennek meg. A legtöbb szemcse igen erősen szerpentine­sedett. Menyisége a Maros homokban közepes­Rutil. Apró, 0.2—-0.05 mlm-es oszloptöredékek. Törési felületük éles. Igen gyakori a biotitban és kvarcban zárványként. Színe vöröses, néha lilás árnyalatú gesztenyebarna. Kis töredékek az igen magas fénytörés miatt feketék. Pleokroizlmusa kicsiny átlagszemcse nagysága miatt nem észlel­hető. Viszonylag tekintélyes mennyisége nehezen bomló voltáéval magyarázható. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom