Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - PÁKOZDY VERONIKA, UNGÁR TIBOR és VÁRADI F. PÉTER: A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. (Szeged.)

és változatai, az aritoklász és a plsgioklászak, 5—5 percig hároimíziben 3000 fordulat/porc centrifugáltuk. Az eljárásnál több hibaforrással kell számolnunk: A csillámok elkülönítése, mivel fajsúlyuk éppen az elválasztás határán áll. nem tökéletes. Igen nagyfokú tapadókészségüket az erőteljes kavarás sem gátolhatja meg. Bomlástermékek, zárványok is eltéréseket okozhatnak a fajsúlyban. De hibát okozhat az eltérő szemcsenagyság is. A kicsiny ásványszemek nagyobb tömöttség mellett iis a viszonylag sokkal nagyobb súrlódófelület miatt lassabban süllyednek le a folyadékba. Ennek elkerülésére végeztük az elválasztást a már szemcsenagyság szerint elkülönített frakciókból. A bromoformos elválasztás útján nyert eredményeket grafikusan az 5- ábra tünteti fel. Láthatjuk, hogy ismét a 0.2—0-1 mm-es frakció az, mely a legtöbb nehézásványt tartalmazza. imág a könnyebben elboimlókniak rendszerint elváltozásnak indult példányai szerepelnek itt. A homok egyes ásványainak vizsgálata a szokott kőzettani vizsgálati eljárásokkal történt a REICHERT-féle közönséges polarizációé ás0.05 mm Fig. 4. ábra. Világos és sötét ásványok megoszlása a marosi homokban. Distribution of liaht and dark minerals in the Maros sand. 0.05 irrrm Fig. 5. ábra. Könnyű és nehéz ásványok megoszlása a marosi homokiban. Distribution of light and heavy minerals in the Maros sand. Eredményeink ellenőrzésére megmértük piknométeres el járással az egyes, saitálással nyert frakciók eredeti fajsúlyút is. A 0.2—0.1 mm-es frakaió fajsúlya a legnagyobb. Lásd a 6. ábra c) grafikonját. Tehát e szerint a Vizsgálati mód szarint is ez a részlet tartalmazza a legtöbb nehéz ásványt. Az integrálással, tömöttség szerinti elválasztással és fiajsúlyméréssel nyerít grafikonokat öszszehasonlítrva (6. ábra), általános érvényű megállapításként kimondhatjuk, hogy — ellentétben az amerikai szerzők m egál Lapításaiival — a sötét ásványok %-os mennyisége nem növekszik következetesen a csökkenő szemcsenagyságigal, hanem egy bizonyos nagyságrendnél maximális értéket ér el. A kisebb frakciókban több a sötét szemcse, nemcsak azért, mert ezek sokkal könnyebben szenvednek kémiai és fizikai elváltozásokat, hanem azért is, mert a sötét kőzetalkotók — főleg a járulékosok — nagy része már eredetileg is jóval kisebb szemcseniagyságban szerepel a kőzetben, mint a világosak pl.: földpátok, csillámok, stbA maximum megjelenése tehát bonyolult öszszefüggések eredménye: Egyrészt a jobban ellentálló sötét ásványok egy bizonyos megjelenési nagyságrenden túl csak igen nehezen kopnak, másrészt a könnyebben bomlóak kémliai és fizikai elváltozása egy bizonyos küszöbértéket átlépve olyan intenzív lesz, hogy az ennél kisebb szemcsenagyságú fraikcióklban a sötétásványok százalékos airánya ismét lecsökken. Ezt a feltevést igazolja iaz is, hogy az egyes ásványok vizsgálata szerint a kisebb szemcsenagyságú frakciókban több ellentálló sötét ásványt találtunk, ványtani mikroszkóppal, párhuzamos és keresztezett nilkolok között, áteső, ill. ráeső fényben, aszerint, amint a vizsgálat szükségessé tette. A vizsgálat eredményei sokban különböznek az egyszerű kőzettani csiszol atok vizsgálataitól, ezeknél ugyanis nem észlelhető az ásványszemeknek a csiszoliatolkban mindig jellemzőiem jelentkező alakja. Míg csiszolatban a kioltás mindig mérhető valamely jellemző hosszirányhoz, a homoknál csiak esetleges hasadási vonalakhoz, vagy egyáltalán nem mérhető. A osiszolatokban igen jellemző az egyes ásványok megszokott interferencia színe, a homokszemeknél nagyobb vastagságúik miatt mindig magasabbrendű színeket észlelünk. Az egyes ásványok meghatározására általános módszert adni nem lehet. Így ezt nem is részletezzük. Vizsgálataink megkönnyítésére kajniadabalzsamba ágyazott csiszolatokat is készítettünk. Az egyes frakciókból így sok jellegzetes ásványszeimet határozhattunk meg. A magnetit szemcséket, meilyek viszonylag elég nagy mennyiségben szerepeinek, erős mágnesrúd segítségéivel választottuk ki. A kisebb szemosemigysiágú frakció sötétásványai közt a miagnetit viszonylag sakkal nagyobb szerepet játszik. Ez érthető is, nettn osiak azért, mert a magnetit külső behatásoknak eléggé ellentálló, hanem azért is, mert a magmatii.kus kőzetekben, mint járulékos kőzetalkotó, illetőleg mint a fómikus ásványok bomlásából keletkező másodlagos termék, eredetileg is viszonylag kicsiny szemekben jelenik meg. A karbonát viszonylagos mennyiségét is igen egyszerűen állapítottuk meg a LENGYEL E. által ajánlott módon. A tárgylemezre helyezett szemcséket benedvesítettük, majd sósav87