Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - PÁKOZDY VERONIKA, UNGÁR TIBOR és VÁRADI F. PÉTER: A Maros homokjának ásvány-kőzettani vizsgálata. (Szeged.)

sebb lesz, imint a lebegve szállított h-ordlalók szemcséié, mert egymással és a fenékkel állandóan súrlódinak. Az érintkezés a niederfenékkel — ha valamiilyen akadályon gördül vagy ugrik át a szemcse — egy időre megsziakacLhat. Azonos áramlási sebesség 'mellett a nagyobb szemcsékre vonatkozóan a görgetve szállítás tartama hoszszabb, s így ezelk jelentősebb koptatottságot mutatnak. A Maros homokja általáJban durvaszemű, szürkésbarna. A mintáikat a felszínről vettük. Messzebbmenő származástani következtetések levonásához sokkal .nagyobb területnek, mint földtani egységnetk vizsgálatára is szüikség lenne. Vizsgálatainkkal általános kőzettani összefüggéseik felismerésére törekedtünk, hogy mlenmyit sikerült ebből megvalósítanunk, az nagymértékben függött a rendelkezésünkre álló anyagoktól és eszközöktől. A homok mechanikai összetételénél sóikkal jelentősebb ásványkőzettani vizsgálata, hiszen a meghatározott ásványokból vonhatunk le egyedül biztos következtetéseket a vizsgált homok eredetére, afiyiakőzetére s így származási helyére vonatkozólag és következtethetünk viszontagságos útja alatt elszenvedett változásokra is. Miniket ebből a szempontból kizárólag a homoknak a túlnyomó mennyiségben uralkodó világos alkatrészek mellett fellépő rí. n. sötét alkatrészei érdekelnék. Az ásványok sötét színét legtöbbször a vastartalom adja, így kézenfekvő, hogy a sötétebb színű ásványok, vastartalmú szilikátok, Vasércek, magasabb fajsúlyúaik, hiszen a vas fajsúlya magasan felette áll a világos kőzetalkotókban szereplő alkáli és al kálifö 1 dfémeík, alumínium fajsúlyának. Az ásványfajtáik szétválasztását részint külső, fizikai tulajdonságaik, elsősorban színük, másrészt tömöttségük szerint végeztük. A világoskönnyű, sötét-inehéz ásvány tulajdonság megegyezés általában elfogadható, bár természetesen ez nem törvényszerűség. Az eltérésekkel magyarázható, hogy az integrálással és a tömiöfctség szerinti elválasztással nyert ásványmegoszlási grafikonok nem adnalk teljesen megegyező értékeket a hasonló és jellemző görbelefutás mellett. A sötét-világos alkatrészek arányát térfogatszázalékában az ERNST LEITZ által szabadul 0 1a Ib 2a 2b 3a 3b 4a Koptatottsági fokozat' Finr. 3. ábra. A marosi homok koptatottsági foka. The rate of Wear of the Maros sand. mázott integrációs asztal segítségével végeztük. A világos frakcióba tartozik az uralkodó kvarc a muszkovit, a kalöit és a többi világos kőzetalkotó. A sötét frakcióba ikerülwelk (az összas többi ásványok: piroxének, amüibolok, epidot, oliv:in, apatit, tunmalin, spin-ellek, gránátok, rutil, az ércek: magnetit, ilm-enit, kassziterit, pirit, hematit, stb. Az elválasztási a már szemesemagysúg szerint osztályozott homiOkfrakciókból történt. A legnagyobb frakció ásványos elegyrésze tisztán csak csillám. Az üde átlátszó muszkovit szemeik túlnyomó tömegében 5—6 szem biotitot találtunlk. Eaeik már nem üdék, színük megfakult, zöldes, barnás, szürke, néha ezüstösek, fényük toimpa. A biotit szemcsék sóikkal inkább alá vannak vetve a fizikai és kémiiai változás-aknák, így a csölkkenő szemcsenagysággal százalékos mennyiségük növekszik a muszkovittal szemben. Ezt láthatjuk a 0.5—1.0 mm-es frakcióban is, melyben már nagyobb mennyiségben, fele-fele arányban megjelennek a kvarc és kevés földpát. Sötét rósz a biotiton kívül nincsen, sok a vasas, iszapos konkréció, törmelékek, stb. 0.05 mm alatt az integrálási módszer -nem alkalmazható, a kicsiny szemcsenagyság és az ebből származó fénytöirésviszouyok ugyanis teljesen bizonytalanná tennék a világos és sötét részek elkülönítését. Itt kell megjegyeznünk azt, hogy míg a nagyobb sziemosenagyságú frakciók sötétásvány tartalma inkább amfiból, piroxének és biotit, mely utóbbi lemezessége folytam nehezen aprózódik fel és bizonyos idő után úgyis elváltozást szienved, addig a kisebb szemcseniagysággal megszaporodnak az ércek, főleg a maginetit, amit később mágnessel különítettünk el. Itt jelenlik meg a cirkon, a kaszsziterit és a rutil. A gránát legkülönfélébb színű (változatai minden frakcióban lényeges szerepet játszanak. Az integrálási eredményeik szerint a sötét és világos alkatrészek megoszlását a 4. ábra tünteti fel. Természetesen ez a módszer kizárólag összehasonlításra vagy egyéb módszerek ellenőrzésére alkalmas, mivel csak statisztikai képet ad. Az egyes mintáknál eltérőelk az eredmények, de grafikusan ábrázolva a nyert értékeket, hasonló lefutású görbéket kapunk, melyeknek maximuma minden esetben a 0.1—0.2 mim-es frakciónál van. Kivéve a 4. sz. -mintát, mely különösen gazdaggá vált sötét alkatrészeikbon és így nem vehető átlagmintának. Ennél kettős sötétásvány-maximum van. A mintavételnél említett módon összegyűl emlő sötétásványokon kívül a vett részletbe kerül az átlagösszetételnek megfelelő homok is, saját jellemző sötétásvány maximumával. A kétféle homok tulajdonságai összegeződnek. A hullámzás okozta elválasztódja törvényeit nem állapíthattuk meg kielégítően. A tömöttség, ill. a fajsúly az ásványokra jellemző érték. A kőzetalkotó ásványok, így a homokásványok fajsúlya is 2.2—6.8 között változik, ROSENBUSCH—WÜLFING tömöttségi táblázata szerint. Nekünk vizsgálatainkhoz bromoform (pro auaL Merck) állt rendelkezésünkre, fs.: 2.91. Hátránya, hogy tenziója igen nagy. Ezzel a homokásványokat igen alkalmasan választhatjuk szét két részletre s ezen két részlet éppen a kívánt megoszlásban tartalmazza a világos, ill. sötét ásványokat. Az elválasztás centrifugálással történt. A broimo-fonmíha öntött ásváinyszem-eket 86