Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - RICHTER ANDRÁS dr: Adatok a balneoterápia immunitástani vonatkozásaihoz

10 polyarthritises beteget is megvizsgáltunk. Valamennyien a progresszív, syinmetrikus, ehronicus formát mutatták idült lefolyással, láz nélkül. Vérsejtsüllyedés 30—70 mm között volt. Azért vizsgáltunk ilyen keveset, mert a rendelkezésre álló beteganyagból nem tudtunk több egymáshoz némileg hasonló állapotban levő beteget összeszedni. Jellemző rájuk, hogy eomplement titerük átlagban alacsonyabb, de teljes eltűnést csak két esetben észleltem. Viselkedésük a fürdőre nem egyöntetű. 6 esetben emelkedett a titer, egy betegnél változatlan, 3 betegnél csökkent, éspedig olyan mértékben, melyet más vizsgálatnál sohasem láttam. 39°-os víz a betegeknél túl melegnek bizonyult, a csökkenő litert mutató betegek a fürdést általában rosszul tűrték. A normál haemolysinek viselkedésének megítélése nehezebb feladat. Mind a csökkenő, mind az emelkedő titert mutató betegeknél előfordult többször, hogy a fürdő utáni savó felfelé és lefelé is több csövön keresztül részleges haemolysist mutatott. Fokozottnak, vagy csökkentnek vettem azt a csőszámot, ahol az oldás felső határa biztosan két kereszt erősségű volt. A 30 utókezeltnél fijrdő után fokozódást észleltem 24-nél. 7 betegnél a növekedés mértéke két cső ós a harmadikban részleges oldás, 1 betegnél két cső, 5 vizsgálatnál 1 cső, a többi esetben részleges oldás. Mindegyik vizsgálatnál, tehát a kevesbbedést mutató hatnál is feltűnő, hogy az oldás a fürdő után vett savóban időbelileg sokkal gyorsabban zajlik le. A 10 polyarthritises betegnél fokozódás nem volt kimutatható, hét vizsgálatnál változatlan, három esetben megfogyott a lnemolysin menynyisége, de a reakció gyorsabb lefolyása itt is észlelhető. A eomplement és a liaemolysin titer változása között nincs korreláció. Egyöntetűbb a viselkedése a vérsavó opsoiiikus indexéneik. (Meghatározás Wright sz.) Staphyloeoccus pyogeweis aiureussal végeztük a kísérleteket. Baleseti sérültek és poilyarthritises betegek a fürdő után egyöntetűen fokozott opsonikus képességet mutattak. Az előkisérletekbő] az eljárás valószínű hibája 17.3%-nak adódott, A fokozódás átlaga 88.23%, valószínű hibájának 5.1-szerese. Különösen magas volt az emelkedés ott, ahol nem az első, hanem a harmadik, negyedik fürdő után végeztük a vizsgálatot. A vérsavó bactericid hatásának változását 12 baleseti sérültnél néztem, három részletben, egyszerre négy-négy betegnél, ugyanazzal a staphylococcus törzzsel. Eredményeink (I. táblázat) : l Táblázat. Sorszám Beoltott csíraszám Talált csíraszám fürdő előtt | fürdő után Különbség •Vu 1. 17220 4310 3681 14.6 2, 17220 8900 6094 20.3 3. 17220 114110 8247 27.4 4. 17220 4900 4792 2.2 • 5. 18C50 6700 4368 34 8 fi. 18650 3100 2750 11.3 118650 14 00 7042 51.1 8. 18650 950 716 24.7 9. 22300 7700 6337 17.7 10. 22300 104(10 9995 3.9 11. 22300 8100 7323 9.6 12. 22300 5400 4098 29.1 A vizsgálatok azt mutatják tehát, hogy a 20 perces 39°-os gyógyvíznek van hatása a szervezet proformaiban jelenlevő immunanyagjaira. Kérdés, hogy hogyan értékeljük az eredményeket, létrejöhetnek-e ezek ilyen rövid idő alatt? Ludány, Goreczky és társai légritkításos kamrában hasonló idő alatt, még jellemzőbb elváltozásokat tudtak kimutatni állaton ós emberen egyaránt, ök az immunanyagok megszaporodását a vegetatív idegrendszerben létrejött változásoknak tulajdonítják. Ez a felfogás általánosságban elfogadott, azonban a balneológus szemében az első percben nehezen értékesíthető, inert a megvizsgált természetesen jelen levő anyagok mozgósítása a szervezetben sympathicotonia útján jön létre, a fürdőhatást pedig elfogadottan cholinergiás túlsúlynak tekintik. Ez a merev szembehelyezés ina már nemi állja meg a helyét. Parasympathicus túlsúly tényleg fennáll a periplierian, de a DastreMorat-törvény és a vérkeringésről va ilott nézeteinkből következik, hogy a splanchnicus árterület szűkülete nélkül a periplierian értágulás nem jöhet létre. Ez pedig a zsigerekre sympathicotoniát jelent. Az elváltozások magyarázhatók úgy, hogy a haemodynamikai összetevők megváltozása maga után vonja a vérdepot-ok kiürítését, Goreczky és társai vizsgálatából pedig tudjuk, hogy a raktárvér immunanyagokban sokkal gazdagabb a keringő vérnél. A fürdőhatást tehát nem szabad egyoldalúan vagustúlsúlynak elképzelnünk, ugyanakkor mozgósítás történik a sy m pathico-adrenal i s rendszer területén is, ez hozza létre a raktárszervek kiürítését, ezzel együtt a preformált immunanyagok megszaporodását a keringő vérben. E felfogással azonban nem tudunk mindent megmagyarázni, különösen a haemolysinek viselkedését nem. Tudjuk, hogy a fürdőkkel kapcsolatosan nagy változások jönnek létre a peripheriás vér összetételében. A vér kezdetben felhígul, majd besűrűsödik, változnak a szérumfehérje frakciók. Legismertebb bizonyítéka ennek vérsejtsüllyedés változása fürdetés kapcsán. Választ igyekeztünk adni arra a kérdésre vájjon nem marad-e változatlan az immunanyagok mennyisége, de a vér összetételének megváltozása kedvezőbbé teszi a feltételeket ugyanolyan imm un anyagmennyiség hatásának fokozottabb kifejtésére. A szérumfehérjék összetételét többen vizsgálták. Goreczky szerint a fibrinogen megszaporodik, a gíobulinok inkább csökkennek, Kiihnau-Schlütz szerint a pseudoglobulinok megszaporodnak a fürdetés folyamán. A vizsgálók arra a következtetésre jutottak, hogy inkább a minőségi, mint a menynyiségi változások felderítése adná meg a választ a kérdésekre. Erre vonatkozólagt is puhatolództunk. A diszperz!tás változására felderítést adna a szériimfehérjélk molékulasnlyá.iiiaik meghatározása, ez azonban nem állt módunkban. Tájékozódást nyújt minden esetre a Jirpensons- féle aeetontitrálás. Minél nagyobb egy fehérjemolekula súlya, annál kevesebb aceton szükséges a kicsapásához. 14 betegnél határoztuk meg fürdő előtt és után a titráláshoz szükséges acetonmeimylséget. Eredményeink a következők (II. táblázat): .367