Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Magyar Szemle - HORTOBÁGYI TIBOR dr: Biocoenoticai tanulmányok a Balaton somogyi nyiltvizén, tekintettel a halak táplálkozására

t II. Táblázat. Sorszám Diagrnosis ffc, Fogyott aceton a H Sorszám Diagrnosis mm. fiirdfí el itt fürrt 1 után Kiilii ség 1. Polyarthritis chron. 28 0.72 0.51 'o.ott 2.4 2 Polyarthr.tis chron. 39 0.64 0.51 0.13 3.5 :i. Polyarthritis chron. 36 0.81 0.70 0,11 2.9 4. Polyarthritis chron, 45 0.74 0.71 0.03 0.8 5. Polyarthritis chron. 81 0.96 9.82 0,14 3.8 6.. Polyarthritis chorii. 14 0.81 0.51 0.21 5,4 7, Polyarthritis cliorn. 6)! 0.79 ' 0.66 0,13 3.5 8. Arthrosisok 7 0.63 0.61 0.02 0.5 9, Arthrosisok 2 0.79 0.58 0,21 5.6 10. Arthrosisok 13 0.61 0.56 0.08 2,1 11. Arthros'sok 8 0,73 0 64 0.09 2.9 12. Lumbago 6 o.6:i 0.56 0.10 2.7 13. Lumbago 11 0.78 0.57 0.21 5.6 14. Lumbago 14 0.75 0.60 0.15 0.4 A különbség és a valószínű hiba hányadosa át'agiban 3.3. Az eredmények 3 parallel középértékei. A titrálást kékfényű neoncsőlámpánál mindig azonos megvilágításnál végeztem. A számok a 2 ccm higítatlan vérsavóra fogyott mennyiségeket jelentik. Már a kiindulási értékeiknek is nagy a szóródása, e:ért hypertoniás betegtől vénapunctióval nyert savóban határoztam meg az eljárás valószínű hibáját £0 tiitrálás ailapján. A fogyott aceton középértéke 0.67, P • E = ± 0.037. Az utolsó oszlop jelzi, hogy akülönbség hányszorosa ennek a valószínű hibának. A tájékoztató vizsgálatok azt mutatják, hogy a szérumfehérjék összetételében van minőségi változás, amennviben a fehérjék fürdő után polyinerizálódnak, feltehető tehát, hogy ez a változás az immunanyagok hatásának módosulásában is szerepet játszik. E vizsgálati eredményekből nein akarunk messzemenő következtetéseket levonni, csak felhívni a figyelmet arra, hogy a gyógyvizeknek van befolyásuk az immunanyagok mennyiségére. Szükséges, a methodika tökéletesítése és a végzett vizsgálatoknak a betegeken tett klinikai megfigyelések eredményeivel való összehangolása. €EHS0BQ[aiBB0EI[!0* HORTOBÁGYI TIBOR DR.: Biocoenoticai tanulmányok a Balaton somogyi nyiltvizén, tekintettel a halak táplálkozására. (Kézirat.) A munka 89 gépelt olelal terjedelmű} melyhez még 7 grafikon és egy térkép járul. A számos táblázat a szöveg között található. A fenti munka a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet Igazgatóságának még 1942-ben kiadott megbízásából fakadt. A munka 13 fejezetre oszlik: Elsőben a Balaton általános képéről szól röviden. A másodikban Balatonboglárt, a gyűjtőhelyet írja le földrajzi és hidrológiai vonatkozásban. A harmadik fejezetben a gyűjtési és vizsgálati eljárásait ismerteti. A negyedik fejezetben részletesen taglalja az egyes hónapok növénytársulásait. Minden hónapban ismerteti az általános meteorológiai és hidrológiai adatokat, ezek után bioszociológ'ai taglalás alá veszi a Cyanophyeeae, Flagellatae, Dinoflagellatae, ChloroTphyceae, Conjugatae, Heteroeontae, BaciUariaceae és a Fungi növénycsoportokat. Minden csoportnál kitér a qualitatív és a quantitatív eredményekre. Az egyes hónapok végén összegezi a mennyiségi és minőségi vizsgálatok adatait, megállapítja a növénytársulás 10 leggyakoribb szervezetét és részletesen analizálja a halivadék táplálkozásában jelentős csoportokat. Az ötödik fejezetben szemléletes quantitatív ábrázolásban tárjatelénk a biocoenosist alkotó 402-féle mikroszervezetet, azok hónapokszerinti előfordulási viszonyait. A hatodik fejezet az egyes évszakok növényeit ismerteti. Meghatározza a szűk- és tághatárú, hideg-, meleg- és hűvösvízkedvelő stenotherm szervezeteket. A hetedik fejezetben megállapítja az eurytherm fajokat, valamint a pseudoeurytherm algákat. Csoportosítja a steno- és eurytherm moszatokat. A 8. fejezet a biotop 56 leggyakoribb növényét és azok pontos havi %-os tömegadatát adja. A 9. fejezet a biocoenosis 402-féle szervezetét biocoenotikailag csoportosítja. Kitér a coenopliil, coenobiont és coenoxen algákra s azokra a törvényszerűségekre, amelyek e szervezetek és a biotop között mutatkoznak. A 10. fejezet az egyes algacsoportok qualitatív és quantitatív tulajdonságait összefoglalásszerűen ismerteti s egybeveti a megvizsgált algacsoportokat szociológiai viselkeelésiik szerint. A 11. fejezetben sorraveszi a fajszámgörbékből és a tömeggörbékből kiolvasható törvényszerűségeket. A 12. fejezet elsősorban a növénycsoportok fajszámait tünteti fel az egyes hónapokban, májd ezek hónapokszerinti %-os adatait, utána a csoportok hónapok szerinti quantitatív %-os aelatai kerülnek sorra, majd az évszakokként! tömegadatok és az évi quant'tatív %-os adatok. Halgazdaságiam vonatkozásban kiértékeli^az egves moszatcsoportok évszakonkénti rangsorát. A szervezetek méretének figyelembevételével megállapítja a haltáplálkozásban legfontosabb moszatcsoportokat. A növényeket besorolja a Nauinann-féle csoportokba. Kiemeli a törpenövésre hajlamos tagokat, a vizsgálatokkor előkerült Balatonra és a tudományra új fajokat, A fejezet végén egybeveti a Balaton zalai és soinogvi oldalán lévő biotopokat és biocoenosisokat. A 13. fejezet a munka megírásakor használt legfontosabb irodalom jegy zékét tünteti fel. Hortobágyi munkája mind tudományos, mind . gyakorlati szempontból nagyjelentőségű. Tudományos vonatkozásban mondhatni az első munka, amely egy roppant gazdag biocoenosis valamennyi szervezetét egy egész éven keresztül a legpontosabb mennyiségi és minőségi vizsgálatnak veti alá, hogy megállapíthassa a vízi mikroszervezetek közösségi életének törvényszerűségeit. Gyakorlatilag a halgazdaságtan szempontjából alapvető, mert segítségével kielemezhetők azok a kapcsolatok, amelyek a halak és a moszatok elszaporodása között megnyilvánulnak. .368