Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - RICHTER ANDRÁS dr: Adatok a balneoterápia immunitástani vonatkozásaihoz

/ s\/A C"7 A T A magyar hidrológusok egyik nagy csoportjának tagjai, a balneoló ^ 1 Y ") Y Aj/ A | gusok (orvosok, geológusok, kémikusji, fizikusok, mérnökök) hasznos munkát kezdtek el, akkor amikor gyógyfürdőink tudományosm megalapozott, nagymértékű fejlesztését határozták el. Az ötéves terv befektetései vialóhan hasznothajtóak kell, hogy legyenek ezen a téren is, és dolgozó népünk valóban meg kell, hogy találja gyógyulását a továbbfejlesztett régi, valamint a megfelelően telepített új fürdőinkben. Ebből a célból nem elegendő a gyógyvíz fizikai, kémiai és geológiai adottságainak részletekbo menő feltárása, hanem szükségessé válik a legteljesebb bio ógiai vizsgálat is. A vázolt nagy távlatú kutató tevékenység ezen — eddig talán világviszonylatban is elmaradt — részének szeretnénk az alábbi tanulmánnyal új lendületet adni. A balneoterápia immunitástami kérdéseinek hasábjainkon való vizsgálata tehát nemcsak a gyógyfürdőknek az immunanyag képzésre való — eddig még kavéseé felderített — hatásá' nak megismerését akarja előbbi-e segíteni, hanem bevezetője akar lenni egy új. nagy lendületű kutató munkának, amelynek eredményeit miud gyakrabban kell majd megtalálnunk az Orvosok Lapja és a Hidrológiai Közlöny hasábjain. Ebben a tanulmányban a szerző rámutat arra, hogy a gyógyvizeknek hatásuk van az immunanyag mennyiségére, és felhívja a figyelmet a metodika tökéletesítésének, valamint a betegeken tett klinikai megfigyelésiek megfelelő értékeléséinek szükségességeire. 11. 1). C. 615.838:612.017. Adatok a balneoterápia immunitástani vonatkozásaihoz* KICHTEK ANDRÁS l) K. A gyógyfürdőknek az immunanyag képzésre való hatását keveset vizsgálták, találunk ugyan elszórt adatokat az agglutininek, bacteriotropinek megszaporodására (Berlin), de távolról sincs annyira rendszeresen kidolgozva, mint pl a vérkeringésre való hatás. Annál feltűnőbb ez, mert a gyakorlati balneológia . régen rögzítette a gyógyvizek,, iszapborogatások, gyulladáscsökkentő hatását (nálunk Rajka ós Schulhof), de ha ennek magyarázatát keresi a klinikus, a „protoplasma activálás, nem specificus áthangolás" kevéssé körülhatárolt kifejezéseivel kell megelégednie. Meg kell még említeni a magyar bakteológiai irodalomban Kunszt, Sárfy, Szép dolgozatát, mely szerint fürdőkúrára a wassermann positív savó negatívvá válik átmenetileg. Egyes fürdők hatását nem vizsgálták. Kísérleteinkhez baleseti utókezelt és polyarthritises betegek vérsavóját használtuk. Vízhőmérséklet: 39" C, idő 20 perc. A vizsgálatok a Gellért- és Lukács-fürdőkben történtek. Meghatároztuk ia normál haemolysint az inaktivált savóval, a complement mennyiségét (a haemolysint 0 fokon birka-vörösvérsejttel kimerítettük), a savó opsonicus és bactaricid képességét, fürdő előtt és után közvetlen. Nagyfokú elváltozásokat ily rövid idő alatt nem várhatunk, mert az általános felfogás szerint, az immunanyag képzéshez idő kell. A metodikára tehát nagy gondot fordítottunk. A használt birka-vörösvérsejt kb. 3%-os volt. A végleges hígítást vörösvérsejt számolás és koloriméterrel történt alcali liaematin mérés kontrollia mellett standardizáltuk. (Wu szerint.) Nehézségekkel küzdöttünk a higítási sorozat megállapításánál. A szerológiáhan általában használatos hígítás túl durvának bizonyult. Ha a higítási hányadost nagyon alacsonynak vettük a nem teljes oldások a leolvasást nehezítették meg. Normál haemolysin mé* Az Országos Balneológiai Kutató Intézőt (igazgató: Schulhof Ödön dr) és a Gellért Gyógyfürdő (igazgatófőorvos: De Chate! Andor dr) közleménye. .366 nésliez a savó hígítása 20—30 stb. 100-ig- történt összesen 9 csőben. 1 ccm hígított savót alkalmaztunk 2.5 ccm össztérfogat mellett. A complement titrálás metodikája a szokásos volt. 1:10 alaphigítás, ebből 0.1 ccm-től 0.7 ccm-ig mértünk, 0.05 ccm-el emelkedve. • Gondot fordítottunk a savók azonos kezelésére, gyors feldolgozására. 20 baleseti utókezelt, reuma szempontjából egészséges egyénnél csiak vérvételt végeztünk 30 perces időközben a vérvétel hatásának tisztázására, 25 hasonló beteget az első vérvétel után a fürdőkabinba fektettünk 30 percig, a második vérvételig, a környezethatás tanulmányozására. Ismeretes ugyanis, hogy elektromosan unipolarizált, főleg pozitív ionizációjú levegőben való 30—50 perces tartóztatása a tengerimalacoknak, azok savójának complement titerét fokozza. A vizsgálatok eredményei: 14 esetben a titer változatlan, 4 esetben csökkent, 2 esetben növekedett egy csővel a mérhető complement mennyiség. A különbségek százalékszámaira alkalmazva a valószínű hiba számításának szabályait, igen kedvező eredményt kaphatnánk, de ezt irreálisnak tartjuk, mert a kész hígítással a szóródás korlátait is bizonyos fokig megszabjuk. Megelégszünk tehát azzal a megállapítással, bogy az esetek 30%-ában van szóródás .okozta változás. 10%-ban növekedés, 20%-ban csökkenés a valószínű. A fürdőben fektetett egyéneknél más a helyzet. 25 betegből 2 mutatott csökkenést (0.8%), 8 betegnél emelkedést találtunk (32%). A környezet tehát önmagában növeli a valószínűségét annak,' hogy masasahb complement titert kapjunk. A legnagyobb különbség 1 oső. Fürdetéssel kapcsolatban a következő eredményeket kaptuk: 1. 30 baleseti utókezeltnél: Változatlan a complement titer 5 betegnél (16.6%). csökkent 4 esetben (13 3%). Növekedést találtunk 21 vizsgálatnál (70%). A növekedés 'maximálisan 2 eső különbséget tesz ki. On the Relationship betiveen the Science of Immunity and Balneotheraveutics. By A. Richter, M. I). (English text p. 384.)