Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - CZIRÁKY JÓZSEF: Korreláció számítások a Duna vízállása és a Szent Imre gyógyfürdő forrásainak vízhozama között

Hosszmetszet Coupe longitudinale. í A — A ^ V-> mum 1 Fig. 2. ábra. A Szt. Imre gyógyfürdő Mátyás-forrás 'barlangija. Grotte de la source „Mátyás" des batns St. Imre. szakasz között a forrás régii végpontján vájt kút található. A hasadéknak ez a része komor, egyhangú, csak egy halk moraj figyelmeztet a változásra :a lejárattól 9 m távol és 1,20 m mélyen levő 70 om széles márgalap alatt ott csillog, áramlik a patak bőségével vetekedő forrásvíz. Ezen túl újabb 1,5 m-es küszöb alatt egy természetes barlanghasadékba lehet bejutni, amelyben sűrű iszap (elbontott márga anyaga) észlelhető, Az ÉK-i falon a 15—16 m-es szakaszon, ahol a barlang kiöblösödik, régi forrás kibukkanási helye található. A forrás szája a barlanghasadék feneke felett 1,40 m-re van, ahol 8 om széles, 15 cm magas, egészen lágy agyagos tapintású kőzöl fogja közre. A forrásban két ágat lehet megkülönböztetni: egy felülről leömlő és egy jobbról (ÉNy-ról) kikanyarodó, kis esésű ágat, A jelenlegi forráskibukkanás nem az eredeti forrásifeltörési hely, ugyanis alulról felfelé kellene buzogni a víznek. A Mátyás-forrás • vízhozamának évi átlagai a következők: Év J/sec l/min 1942. 0,83 = 49,8 1943. 0,64 = 38,4 1944. 0,66 39.6 2,13 0,71 l/sec, = 42,6 l/min. Kőrössy László dr. 1940—41-ben végzett hét mérésének számtani átlagául 0 63 liter/see. adódott, amii a fenti eredménytől kevéssé tér el: 0,08 liter/sec. = 4.8 liter/min. a három év átlagától való eltérés. Jelenleg a Mátyás-forrás barlangja víz alatt áll. vízhozammérése technikai nehézségek miatt szünetel. A Szent Imre gyógyfürdő harmadik, fürdésre felhasznált forrása, a Kénes-forrás, a tabáni fúrt kutak közé tartozik. A kutató fúrásokat Vendl Aladár dr. és Pávai Vajna Ferenc dr. javaslata alapján eredményesen végezték. A Kénes-forrás kútja a Szen't Imre gyógyfürdő épülete előtt létesült, mérése az egyik kádfürdőben történt. A mérések eredményei: Idő l/sec l/min 1942. 1,01 = 60,6 1943. 0,49 = 29,4 1944. 0,57 = 34.2 2,07 Át = = 0,69 l/sec = 41,4 l/min. O A fenti adatokból látható, liogy a Kénes-forrás vízhozama 1942-ről 1943-ra — valamilyen oknál fogva — a felére csökkent csaknem és ez az állapot megmaradt 1944-ben is. Jelenleg a forrást jelentéktelen hozama miatt nem mérjük. A háború után a fürdő üzeme a Kénes-forrás vizével indult meg, de csakhamar rohamosan csökkent a vízhozama A háború alatt bomibatalálat érte a forrásfejet és valószínű, hogy elfolyás miatt csökkent le egészen a vízhozam. A források vízhozamának mérése köibözóssel történt. Papp Ferenc dr „Budapest meleg gyógyforrásai" című könyvében a források hozamára ható tényezőként a következőket sorolja fel: 1. az eredet, 2. a kőzetek vízvezető képessége, 3. a csapadék, 4. a Duna-vízállás, 5. a forrá^medencékbon a vízállás, 6. az észlelési mód és 7. a gázok szerepe. Jelenleg bennünket a Duma vízállásának hatása érdekel. A fenti munka erre a pontra vonatkozóan a következőket írja: „A Duna vízállásának hatását a források vízhozamára már Linczbauer Ferenc felismerte, Molnár János mérésekkel igazolja, Pálfy Móric és Ferenczi István is elismeri. Híven tanúsítja ezt a legtöbb melegforrásunk. A Dunától való távolsággal egyenes arányban áll a hozam, csak utalnunk kell a vízhozamot ós Dunavízállást ábrázoló görbékre." A fenti iműben az egyik ábra a Szt. Imre-fürdő Nagy- és Mátyás- (Kis-) forrásának hozamát (havi egy-két adatot 1936-ból) ós a Duna ' vízállásának megfelelő értékeit tünteti fel, érzékeltetve ezzel a tárgyalt összefüggéseket. Vigli Gyula dr: „Adatok a Rudas- ós Szent Imre-fürdő forrásai összefüggésének kérdéséhez" című, 1932-ben megjelent tanulmányában ezeket írja: .„Megállapított tény ugyanis, hogy a források vízmennyisége a Duna magasabb vízállásával kapcsolatban — ihia niem is teljes következetes'éggel — gyarapodik. Ez nem arra vezetendő vissza hogy a víztöbblet talán a Duna vizéből ered, hanem mint azt már Molnár János 'is bebizonyította (Molnár: A budai meleg gyógyforrások phys. és vegyt. visz. — Terim. tud. Társ. Évik. III. Bp. 1851—56), arra, hogy a magas vízállásnál a Duna nagyobb hidrosztatika; nyomásával visszaszorítja, felduzzasztja a kisebb nyomással kifolyó hévizet a forrás medencéjébe." Különösen áll ez a Dunához közel fákadó forrásokra. Pálfy Móric dr kimutatja, hogy „a Duna vízállásának emelkedésével majdnem minden alkalommal együttjár a fürdő vízmennyiségének emelkedése, süllyedésével pedig csökkenése. A forráook vízmennyiségének emelkedése rendszerint 1—2 nap múlva, néha azonban már aznap is követi a Duna vízszínemelkedését." Megállapíthatta azonban azt is, hogy- a Duna vízállása és a források vízmennyiségének változása között szoros arány nincsen", továbbá, hogy „a források vízmennyiségére nemcsak a Duna vízálláoa van hatással, hanem valami más tényezőnek is közre kell játszania" (Láttuk, hogy Papp Ferenc drjiét tényezőt sorol fel.) Vigh Gyula dr. szerint a „más tényezők között a csapadék különböző mennyiségére, azonkívül a Budapest környéki — a dorogin kívül elsősorban a. piLisszentiváni éj a pilisvörösvári szénbányákban állandóan történő nagymennyiségű vízkiemelés által előidézett kansztvízszint-siillyedésre, esetleg még 355