Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Ifj. SZABÓ ZOLTÁN dr.: A vízi szervezetek (átlagos test-)sűrűsége. (Összefüggés a víz és a vízi szervezetek sűrűsége között)

egyedszámmal, azaz esetünkben n

t = 0 és így a két sűrűség érték: II. M

t — M

t Vp.n M — M[ •Sf XfMíg az utolsó módszer szerint állandó egyedszám mellett csak az M

2 és Mi tömegeket állapítom meg, mert Mj illetőleg M

t értéke eleve minden folyadékra meghatározható és azonos piknométer használata esetén állandó, jellemző érték, azaz M

x = T.sf illetőleg M'^2

1.^. Ezek szerint: III. Mj — T.Sf v

v.n •Sf M'

s — Ts'

f Ha a vízi szervezetek átlagsűrűségének meghatározására kapott hat képletet összevetjük egymással, azt látjuk, hogy e meghatározás állandó hőmérséklet mellett különleges nehézséget nem jelent, mert mint az I., II. és III. képletekből kiviláglik, a képlet jobb oldalán levő összeg egyik tagja a meghatározás közegének, a használt mérőfolyadéknak mindenkori sűrűsége (ff illetőleg s'

t), a másik tagja pedig egy az illető folyadékra jellemző állandó értéknek (F) és a vizsgált vízi szervezet átlagtérfogatának hányadosa, tehát általában írható, hogy ' sp= — + sf. Ujp illetve egyszerűbben, mert v

p is állandó lévén az F/vp érték is állandó, legyen: k, így Sp = fc 4- Sf. A bizonyítások során rámutattam arra, hogy a vízi szerveztetek és a közeg (médium, vizsgálati folyadék) sűrűsége csak pozitív szám lehet abszolút értékre nézve. (Ez egyébként magátólértetődő is.)* A kapott általános képlet alapján arra kívánok csupán rámutatni, hogy a vízi szervezetek sűrűsége és a közeg közötti szoros kapcsolat az összeadó „k" állandó értékétől függ, mely állandó a hőmérséklettől függően az illető környezet minden egyes vízi szervezetére külön-külön jellemző érték. A leírt módszereket nagy egyedszámú, egy biotópon begyűjtött vízi bolhával (Daphnia magna STRAUS) próbáltam ki és ellenőriztem. A sűrűségre a következő értékeket találtam: *A t számszerű ismerete mind az I. II. és III. meghatározási módszerhea szükséges. Ez a két ismeretlenes egyenletből adódik, azaz ¥• — F Ha ismerjük v^-t és s1, a szervezet súlya is meghatározható, ez Hőmérséklet Température C° Átlagos sűrűség Densité moijenne 17,8 21,2 23,4 24,4 24,7 1,05246 (még nem közölt) 1,04874 1,04762 1,04668 1,04651 (még nem közölt) Desztillált vlz sűrűsége Densité de l'ean distillée 0,998671 0,997975 0,997469 0,997223 0,997148 Valamennyi meghatározásom középértékeként a Daphnia magna STRAUS átlagos sűrűségének értéke: 22,76 C°-ra vonatkoztatva 1,04824 (mely értéket kb. 100.000 Daphnia lemérése alapján kaptam, méréseim középértékének középhibája: 5,76% volt, a megengedett tudományos kísérleti hiba 10%-ával szemben). A fent közölt adatok alapján megállapítható: 1. A vízi szervezetek (átlagos) sűrűsége és a hőmérséklet között — hasonlóan minden egyéb, általánosan ismert adathoz — szoros összefüggés van. A hőmérséklettel arányosan változik a vízi ezervezetek sűrűsége is. 2. Vizsgálati eredményteim arra mutatnak rá, hogy a vízi szervezetek sűrűségének értékét a szervezet constitutiója (felépítése) szabja meg. A sűrűség értéke hatással van a vízi szervezetek lebegésére. JACOBS vizsgálata szerint a protoplasma sűrűsége kb. 1,05. KATT még nem. közölt és így ismeretlen meghatározásból származó adatai szerint egyes kocsonyás állatok fajsúlya 1,0260 körül van. 3. A meghatározások folytatására szükség van, mert. fényt kell derítenünk még számos felmerülő kérdésre. Vizsgálataim legfeljebb úttörő jellegűek, a továbbhaladást biztosítják, de valamennyi kérdésre nem adhatnak választ. 4. Az elméleti megfontolások alapján a vízi szervezetek sűrűségére kapott képlet szerint f>

v = k -f- .if, hol a szervezetek és a közeg sűrűsége közötti szoros kapcsolat legjobb kifejezője a „k" értéke, mely minden közegben (folyadékban), adott hőmérsékleten állandó. Irodalom. 1. Jacobs : Das Problem des spezifisohen Gewichtes bei Wassertieren. — Arch. f. Hydrob. Bd. XXXIX. 1943. p. 433. Stnttgart. 2. Juday: The Prodnotivity of Green Laké Wisoosin. Verh. d. Intern. Verein. f. theoretisohe und alig. L'mnologie. 1924. p. 357. 3. Kohlrausch : Lehrbuch der praktlschen Physik. — 1910. Leipzig u. Berlin. 4. Maucha: Das Gleichgewieht des limnischen Lebensraumes. — Arch. f. Hydrob. Bd. XXXIX. 1942. p. 24. Stuttgart. 5. Ostwald — Luther: Hand- und Hilfsbuch zur Ausffihrung physikochemischer Messungen. — 1902. Leipzig. 6. Proszt — Hrdey Oruz: Fizikai-kémiai praktikum, — 1943. Sopron. 7. Schell: Dic>ite und spez. Gewieht. — Handwb. d. Naturwiss. II . Bd. 1913. 8. Schell: Massen- und Pichtemessung. — Handwb. d. Naturwiss. IV. Bd. 1932, 9. Steuer: Planktonkunde. — 1910. Leipzig n. Berlin. 10. Szabó ifjt: A planktonlények méreteinek meghatározása. — Math. és term. tud. Ért. LXII. köt. 1943. Budapest. 11. T/Uenemann: Die Binnengewásser Miiteleuropas. — Die Binnengewílsser, Bd. I. 1926. Stnttgart. 3 33