Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - FINÁLY LAJOS: A budapest-angyalföldi szennyvízderítő telep tervezésével kapcsolatban felmerülő kérdésekről

Conpantmn of Typical Acthxmted Slrnl/re Mixed Lir/uár with an Initial Suspended Solids Cönteni of about 2000 ppm. alatt szomszédjával. Az ülepedés hatásfoka tehát jobb, Ina az iszaprósztik sebessége különböző. Ezt a különbözőséget függőleges irányiban az iszaprészek fajsúlylkiilÖTiIbsége biztosítja, amit neim befolyásolhatunk. Vízszintes, vagyis a víz áramlásának az irányában az áramlási sebességek különbsége idézi elő. Ismerjük a medencében áramló víz sebességeioszlási ábráját, amely szerint a. legkisebb a sebesség a fenék és a falak mentén. A medencében a medence alakjától és az áramlás sebességétől függő sebesség-gradienst (sec1) állapíthatunk meg, amit természetesen befolyásol még a medence alakjától, a víz be- ós kivezetésének módjától és a víz sebességétől függő belső áramlás is. Általában azt mondhatjuk, hogy a medencében keletkező pelyhesedés arányos a F

1'

5, y^— és -p értékekkel, ahol V a sebességet, R a hidraulikai sugarat és H a vízmélységet jelenti. Az első azt mondja, hogy miinél nagyobb sebességre törekediiink. Ennek azonban határt szab az, hogy a sebesség a fenéken, illetve helyesebben a már leülepedett és sűrűsödő iszapréteg felszínéin nem léphet túl egy határértékét. Ez a határérték annalk felel meg, hoigy az ülepítéssel még eltávolítani kívánt legkisebb iszaprószecskét a víz sodrása ismét lebegő állapotba ne hozza. A határrétegben az ülepedő és a lebegő állapotba sodort iszaprészecsikék számia éppen egyensúlyban vam. Erre a határsebességre vonatkozólag természetesen elég eltérőek a Vélemények, mert hiszen különbözők az iszapok is. Általában ez a határsebesség 50 mm/sec alatt van. Régebben általában az ülepítő medence átfolyási sebességének felső határát a tervezésnél 15 mim/sec-re vették fel. Újabban kiváló eredményeiket értek el 35—10 mm terv szerinti sebességekkel. A sebesség-gradiens optimális értéke még nemi tekinthető tisztázottnaik. Az eddigi adatok szerint bizonyosan 0.3 sec1 fölött van. Egyes berendezéseknél 2, sőt 3 értékkel is jó eredményeket tapasztaltok. Ami a medencében tapasztalható áramlásokat illeti, ezek főképpen a szennyvíz be- ós kivezetésének megoldásától függenek ós mai szemmel nézve sokkal kevésbé tekinthetőik hátrányosaknak, mint azt régebben gondolták, éppen a pelyihesedésre gyakorolt előnyös hatásuknál fogva. Minthogy a medenoe felsőbb rétegében elhelyezkedő ülepített víz fajsúlya kisebb, mint a bevezetett nyers szennyvízé, a medencében ú. n. sűrűségi áramlatok, is keletkeznek. Kedvezőtlen medenoealaknál a sűrűségi áraimlat igen kedvezőtlenül befolyásolhatja az ülepedést, mert a víz •nagyobb része túlságosan rövid idő alatt haladhat át a medencén, mintegy rövidzárlatot képezve. Eleveniszapos berendezések utóülepítőinél a bevezetett víz-iszap elegy fajsúlya 1-0005-re vehető fel, míg a víz fajsúlya ugyanakkor 1.0000. E fajsúlykülönbség következtében — a belső súrlódásokat elhanyagolva —. a 3 m mély medenoe felszínére bevezetett víz-iszap elegy sűrűségi áramlata mintegy 0.173 m/sec igen jelentős sebességgel éri el a feneket. Az-r?=-és —V azt mondja, hogy előnyös, ha a ' l{ n medenoe minél kisebb mélységű. Általában a modern szennyvíztisztítási technika az ülepítő medenoe űrtartalmán kívül figyelemmel van a felület helyes méretezésiéire is. Ezt a felületi terhe'és m

3/m-/nap értékével fejezik ki. Ennelk a gyakorlatnak a jogosult voltát az előbbi fejtegetések igazolják. Elméletileg kellően alátámasztott méretezési módszerünk azonban ma még nincs. Tapasztalatok szerint 25—40 m

3/m

2/nap felületi terhelésű ülepítő medencével jó ülepítő hatás érfiető el, ha az átfolyási idő a szárazidei egyórás csúcslefolyásra vonatkoztatva 1-5 óra körül van. Ebben az esetben a medenoe mélysége 3 m körül lesz ós a szárazidei csúcslefolyás kétszeresének megfelelő záporlefolyás ülepítésére még mindig 45 perc áll rendelkezésre. Ez a medencemélység mintegy kétszerese annalk, ami valószínűleg optimál isnaik tekinthető. Az angyalföldi derítő tervezésénél azonban a rendelkezésre álló terület korlátozott volta nagyobb felületű medencék alkalmazását nem tette lehetővé. A fentebbi fejtegetések folyományaképpen « legkedvezőbb medence/alakhoz akkor jutunk, ha az átfolyási irányban mintegy 40 m hosszúira választott ós kiadódó szélességű medencét válaszfalakkal minél több keskeny elemre bontjuk. Ezeknek a szélesség-hosszúság arányla az általános gyakorlat szerint 1:4. 1:6 körül szokott lenni. Legújabban a mélység-bosszúság arány fogalmát is bevezették. Az ilyen négyszögletes medencék az elméletileg támasztott igényeket jobban kielégítik, mint a köralakú medencék. Ez utóbbiakban különösen a rövidre zárt átáramlás veszélye nagy. Ezenkívül a nagy medencefelület következtében érezhető hatása van a szélnyomásmalk, ami szélnek kitett vidékeken folytonos féloldali túlterhelést és így igen kedvezőtlen kihasználást eredményez. Ezzel szemben előnye a köralakú medencéknek az üledék jobb eloszlása. Az áramlás ugyanis ezekben középről a perem felé irányul, az áramlási sebesség tehát fokozatosan csökken. Különböző sebességű belső áramlatok alakulnak ki, ami talán .313