Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

egyenletes, 290—320 m-es magassága, kijelölvén az I. sz., D-en még pliocénkviecsal is fedett tönkfelszínt, melyből esak itt-ott emelkednek magasabbra egyes mészkőrögök (m. pl. a Gubatető 321 m és a Naigythegy 333 m, mindkettő Lioétől DK-re). A tönk lenyesett felszínén, lapos hátain Ny és ÉNy felé egyre gyakoribb a triászkorú meszes-palás kőzetek megjelenése. Az alacsonyabb térszínen a 260—270 im körüli felszíni darabokat lehet kijelölni, mint az esetleges mélyebb fekvésű tönkfelületi részeket, így ide sorolható az özörényi-medence felszíne, a községtől Ny-ra, a nagy víznyelő vízgyűjtőterületén, vagy a Jolsva és Turóc között több helyen, továbbá Sajótiiba felett a mellékgerincek előreugró foka. Alig magasabb az V. sz. terrasz szintjénél. A 270 m-es szint Lévárttól Ny-ra még nagyobb elterjedésű, pl. szkárosi karsztnál Drénó völgy környékén. Periász, Deresk és Felfalu vonalától ÉNy-ra, egy lépcsővel magasaid II. sz. tönkfelszín következik, 370—400, majd 500 m fölé emelkedve. Végül, nem egészen illenek be a felsorolt s tönkfelületnek képzelt denudácáós szintek sorába az élénk reliefű, meredek lejtőjű mészkőrögök a Jolsva—Gicei medence átjárójánál ós az innen DNy-ra fekvők, Nandrás —Rákos vidékéig. Ezek aima harmad korvég i (miocén?) mészkőtönkfelüiet részei lehettek, amely a Szepea-Gömöri érchegység D-i lejtőjét többé-kevésbé összefüggően takarta ba s utólagosan (középpliocén? kavicsleplek lerakodását megelőzően) összetorlódva, darabokra törött. A ratkói Turóc és Balog közötti domvidéket É felé a felsőoligocén agyagos alapra támaszkodó andezitplató szegélyezi, magassága 4—500 m, K-i szélén, a rási szakadéknál a vízszintes rétegzésű tufa 280 m magasságban kezdődik. A vízszintes település alapján, ezen a területen jelentősebb vetődések már nem keletkezhettek, ezzel szemben, a délibb 280—300 m magasságú dombvidék felszíni formái kialakításában vetődések is szerepelnek. Ugyanezen a területen pl. az oligocén apoltába mélyült völgyek ÉNy-i lejtője egészen meredek, 30—35°-os, a DK-i pjdig menedékesebb. A Zsór és Mihályfaiva közű Szeles-puszta táján szintén látszanak az ÉNy-i oldalakon hasonló meredekségű részletek. Alsóvály és Mihályfalva között is a lejtő Ny-i oldala meredekebb, de a dombvonulat főgerince is élénkebben tagolt ós több különálló kúpra bomlik. Szépen látszik ez Bátkától ÉK-re is. E dombvidék egyetlen tönkfelüle', melynek lealaosonyodó részei a folyóvölgyek II—V. sz. terraszaiihoz csatlakoznak. Felszíni formái közül legfeltűnőbbek a rövid, lapos, s:éles, korróziós vö gyek, aljukon a vastag," alluviális feltöltéssel. Oldalaikon a vékony humusz alól előbukkanhat az apóka. A hosszabb ós elég mélyre bevágódott nagyobb völgyek, viszont már, az előbbiekkel szemben, tektonikus irányokat is követhetnek: ÉNy—DK. vagy ÉK— DNy felé. Az említett kúpos térszíni formák többféle erőhatás eredményeképpen jöhettek létre. Elsőd egesen, vetődésekkel járó rögképződés emelhette ki ezeket, másrészt a térszínen meginduló vízmosások eróziója, a folyóvíz alámosása, csuszamlások, suvadások és a pleisztocén szolifukció segíthetett a meredek lejtő kialakításában. A Turóc és a Balog közti, sőt, a Balog és a Rima közötti, oligocén apokából álló dombvidék élénkebb reliefjének oka még az is, hogy ezt a területet nem fedi pliocén kavicsból és agyagból álló takaró. Kvarckavicsot legfeljebb csak 1—2 szemet találunk a dombok tetején. így az előbb említett lepusztító folyamatok itt erősebben működhettek közre, minit ott, aliol vastag védőtakaró fedte az Oligocén agyagot.\Az egykori lepusztulás miatt a hu'lánios, agyagos felszínen glaciális vályog ós löszféle üledék sem halmozódhatott fel. A Gömöri medence Ny-i, D-i ós K-i peremén egy jobban széjjeltagolt, 360—380 ni a'osz. magasságú, idősebb pliocénkorú tönkfelszín szerte,bomló lépcsője is megfigyelhető. Kvarckavicstakaró lehet rajta, m. pl. a Sajó—Szuha közti vízválasztónál, ahol részbén az Aggte'ek körüli mészkőfennsíkhoz csatlakozik. Másrészt, a bazalthegységek alapzataként jelenhetik meg, így Ajnácskő és Serke között, a medencétől DNy-ra. Ez a tankfelület alsó ós középpliocén eróziós tevékenység ós tönkké való lepusztítás eredménye. Energikusabb felszíne oly módon keletkezhetett, hogy >a vidék kiemelkedett, ami által az erózió még erősebben darabolta fel, mint a hozzá csatlakozó alacsonyabb és fiatalabb tönkreliefet. Utóbbin ugyanis- az előző, magasabb tönkfelszín kiemelkedése után a pliocén kaviccsal való feltöltés jobban érvényesülhetett s így alakú

11 ki az újabb, alacsonyabb tönklépcső. Ama részein, ahol a kavicscsal való feltöltés nem volt meg, egyensúlyi felület jött létre, vagyis, itt a kiemelkedés ós a lepusztulás még egyensúlyban vannak. A magasabb tönklépcsó'-sziintbe kerül bele úgy látszik az ajnácskői bazalthegységek alapzata is, míg az itteni emlőscsontos feisöpliocén úgy látszik, az alacsonyabb tönkfelület része lenne, csakhogy ezen a területen, amit e leletek helyzete is igazol, nagyon jelentős kiemelkedés és lepusztulás volt a felsőpannon óta, még a bazaittakarók is feldarabolódtak kissé. A kiemelkedés DNy felé erősebb volt; a bazalt alsó határa itt 500—520 m-es pliocén szintet jelöl ki, míg ÉK-re 100 m-rel alacsonyabbat (43., p. 1032. és 19.. p. 428.). A miocén végéig kialakult mészkőtönkfelszín, mely a Szepes—Gömöri Érceshegységet Dfelol szegélyezi, kisebb-nagyobb fennsíkrészekre különülve, az előzőkben tárgyalt két nem karsztos tönkfelületnél idősebb. Valószínűleg, a pliocén közepéig terjedő időben, törések darabolták fel kijelölve egyben a Sajó és Csetnek folyók Pelsőc körüli szakaszának útját is. A mészkőtönkök zöme követi a D-i általános lejtősödési irányt. A sekély karszthoz tartozó mészkőtáblák magassága északon 8—900, délen pedig csak 4—500 m a t. sz. f., a hegység centrális felboltozódásának megfelelően. Meredek szegéllyel különülnek el a mélyebben fekvő, 350—380 m-es idősebb pliocónkavicsos térszíntől. É felé a mészkőtönkfelület tört-gyűrt, áttolódott karsztosodé kőzetei vékonyan fekiisznek rá a kristályospalás Szepes—Gömöri érceshegység 8—900 m-es egyenletes csúcsmagasságú. idősebb tönkfelszínére. A LEGFIATALABB FELSZÍNALAKÍTÓ KŐZETEK. A Sajó, Csermosnya és Csetnek mészkőszorosainak oldalain még a pleisztocén előtt, majd ennek egyes szakaszaiban vörösföld, gla.287