Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

ciális vályog, s végül löszféle üledék rakódtak le. de a ^túlmeredek mészkőlejtők alján tis ta, szennyezésmentes állapotban nem halmozód­hattak fel. Anyaguk tehát félig-meddig vörös agyag-', vagy löszjellegű. Gombaszö nél, a Szi­licére felvezető völgy egyik lankás lejtőjű rész­letén pl. egészen tisztán maradt meg egy ki­sebb. lösznemű foltocska. Az ősmaradványok közül dr. Rotaridesz Mihály 1 meghatározása sze­rint Rithynella austriaca, Vitrea diaphana, Retinella nitidula s Clausiliida töredék szere­pel benne. A két középső pleisztocén-kori csiga. A kőzet valószínűleg in situ, vagy c Qak keveset vándorolt átmosott lösz, kevés lejttörme'ékkel. Az innen nem messze északabbra, Berzéte állomástól K-re lévő meredek lejtő tövén az előbbihez hasonló üledéket lehet találni. A durva mészkőtörmelék között elég sok laza, sár­gás, barnás, kissé porlós anyag van. A benne lévő Vallonia costata, Daudebardia rufa, Clausiliida'?, Vitrea inopinata?, Vitrea dia­phana, Retinella púra pleisztocén és recens csi­gák, míg a Helicella obvia preglaciális és recens s egyúttal vízicsiga. A csigák, mint rész­ben az előbbi feltárásban is, itt erősen össze vannak törve. Magasabb szintről mosódtak le, de csak nagyon keskeny sávról, mert 300 m-rel feljebb már a Szilicei fennsík platóját érjük el. Egy harmadik helyről is sikerült ilyen löszszerű kőzetet gyűjteni: Barka községtől K-re, a Vinkely völgyből. Ez az anyag is na­gyon messze van a valamirevaló lösztől, mert sok közte a goromba törmelék. Az itt talált Vitrea diaphana és Retinella pura pleisztocén­holoeén, a Goniodiscus rotundatus pliocén­pleisztooén, míg a Sadleriana pannonica holo­cénben élő csiga. Valami kevés pleisztocénkori porhullás ezen a vidéken is volt. Nyomait azon­ban hamarosan eltakarította az idő. Ami hely­ben maradt belőle, nagyrészt átalakult, s agya­gos, kevéssé "porló kőzetté alakult. Az elszállí­tás még most is folyik, ezért lehetett pl. még a Csermosnya-patak jelenkori hordalékában is Pupilla mnscorum Müll.-t és Vallonia costata Müll.-t találni. S tovább nyomozva a lehordás útvonalát, a Rozsnyói medence pliocén-pleisz­tocén agyagos-kavicsos-homokos üledékei kö­zött is sikerült e csigákat megtalálni (Succinea oblonga Drap., Cochlicopa lubrica Müll., Pu­pilla muscorum Müll., Jaminia tridens Mull., Helicella obvia Hartm.), de már a vizicsigák is megjelennek, amint a felsorolás egyik pJdája is jelzi. I < Rotarides szerint, a csigafajok összességük­ben nem annyira a löszre, mint inkább a Bükk és a Mátra mai faunájára jellemzőek. A talált fajok, mint mondja, „akár mint löszcsigák, akár mint recensek is nagyrészt messze el vannak terjedve, akad azonban néhány kivé­tel". A területre jellemző löszcsigának egyedül a Vitrea inopinata Ulicny-t mondja. Szerinte az említett néhány lelőhely kőzete átforgatott, vagy metamorf lösz, de mindenesetre hasonló lehet a dunántúli lejtői löszökhöz, melyek egyik­másikába édesvízi réteg települt bele. „Figye­lembe kell venni, hogy a kőzetbe utólag is bele­kerülhettek fajok. Ilyen a Helicella obvia, mely 1 Az ősmaradványok maghatározásáért ezen a helyein mondok hálás köszönetet. recens csiga, míg a többi nyilván jó pleisztocén lelet." Tekintve a megbeszélt kőzetek habitusát, eléggé elválaszthatók a glaciális vályogtól. Nem hígulhattak fel. mert nem agyagos, ha­nem mészköves az alaphegység. K'sőbb azután, utólagos átalakulással, átmosással még jobban a jégkori vályoghoz (nyirok?) hasonultak. A mésztufa és karsztbreccsa képződmé ­nyeinek aránylag kisebb a térszínalakító jelen­tősége. Mésztufa úgyszólván mindenféle szint­ben előfordul, az aUuviá'is térszíntől (pl. Sajó­királyi; a Sajó, Csetnek ós Jrlsva ártere köze­lében felfakadó karsztos források) kezdve, a f oly ó-ter raszok szinten (Oldalfalva, Tornaija) át, a magasabban fekvő hegylejtőki'g és hegy­lábi törmeléklejtőkig (Gombaszög—szilicei út, Szalóc, Berzéte, stb.). Az alluviumnál maga­sabban fekvők valószínűleg pleisztocén-korúak. A barlangi képződmények közül a Ludmilla ­barlangot kitöltő agyag alsópleisztocén-kori faunája ismeretes (32, 32a). Jelentős lehetett a pleisztocén hegylábi törmeléklejtők és kőfolyá­sok fejlődése is. Ezek lábát viszont, pl. a Sajó Pelsőc feletti szurdokvölgyében már a pleisz­tocénvégi vörösagyag és glaciális vályog is be­temette. A glaciális vályog minden különösebb szer­kezet nélkül lepi el a Gömöri medence északi peremének laposabb térszínű területeit, na­gyobb vastagságban (5—10 m) halmozódva fel. A benne levő sok, apró kavicsmorzsa jelzi azt, hogy a legnagyobb részében, régibb agyagos kőzetből, nem azon a helyen keletkezett, ahol ma találjuk, hanem, rövidebb-hosszabb vándor­lás (lemosás, talajfolyás) útján került oda a magasabb fekvésű helyekről és útjában kavics­csal, főként azonban kavicsmorzsával kevered­hetett. Faunája nincs. ÖSSZEFOGLALÁS. 1. A Gömöri medence nincs kitöltve vasta­gon pliocénvégi-pleisztocén üledékekkel. Fel­színe terraszos völgyekből s a közbeékelt ha­lomvidékek lealacsonyodó lankáiból áll. 2. Bár erősebb süllyedése korábban befeje­ződött mint a pleisztocén közepe, — a felszín genezise szempontjából szembeállítandó a tőle É, ÉK és K felé levő, pliocén-kori kaviccsal vastagon fedett területtel. A medence a kör­nyezetéhez képest utólag süllyedt meg, de aránylag nem sokat. Süllyedése azonban a pleisztocén közepe és vége felé már olyan kis mérvű lehetett, hogy az időközben megismét­lődő terraszkivésést, vagyis a folyók völgyének bevágódását csak kis mértékben ellensúlyozta. Ezért, bár valamennyi folyóterrasz meg van, — mégis, a terraszok viszonylagos magassága aránylag kisebb. Hogy a legfelső (V. sz.) ter­rasz aránylag a legalacsonyabb (80 m helyett 45—60 m), ez annak a bizonyítéka, hogy akkor volt a legnagyobb a medence süllyedése és ab­ban az időben ellensúlyozta a legjobban ez a még mindig csekély epirogenetikus süllyedés a terraszképződést. 3. A Sajó és nagyobb mellékfolyóinak ter­raszrendszere azonos a Duna terraszrendszeré­vel: a II. sz. terrasz, mely néhol, bizonyára .288

Next

/
Oldalképek
Tartalom