Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Kivonatok

Sinnesorgane der Fische. Von Dr. A. Szabadon. (1" Il ^-ari-rht'1- Tcx't. .Vbbi'Miuoíffeii S. 222.) IJ. D. V. 507 :591.J7.48 Wie überwáltigt der Fisoh den Widerstand des strömeüden Wassers, wie reguliert er den inneren Druck der Schwimmblase genau auf den Grad notwendig zuni Ausgleich des Unterschiedes zwischeii dem ep. Gewicbt des Körper,s und dem \Y"asserdruek in der jeweiligen Tiefe, wie wahrnimmt er die geringste Bewegung, die Strömung, die Strömungsriehtung des Wassers, was ermögliclít dem Fiseh da<s Schwimmen? Der Aufsatz hefasst sich mit all dieseii Fragen. Die genaue Kenntuis der Sinnesorgane des Fiseh es, deren Funktionierung, ist unbeding: notwendig zur planmassigen Fisehzucht; und die wunderbare Harinonie der chemischen, physisohen und biologisehen Vorgange kann zuglieidh beraten den Chemiker bei se inén Wasseruntersucliungen (der Fiseh wahrnimmt Verunreinigungen auch in düunsten Lösungen), den Physiiker in der Űrkén ntn is der physisohen Eigenschaften des Wassers (auf Grund der Funktionierung der wármeenipfindlichen Körperehen der Fische), in •o eine 11 hydraulischeu Versuchen (durcih Erforschung der Bewegungsgeáetze der Fisohe),den Biologen in der Erkenntnis der Gese.zuiás.sigkeiten des Lebens. A lefolyás évi egyensúlyának földrajzi tényezői. Purdé M. (Franoia- sziüveg, táblázat <V úibrák ia ilttu. és 327. oldalou. ÍJCS facteurm géographiqites du bilan annuel de récouleiueiit flueial. Par M. Pardé, protesseur a l'Uuiversitc et á l'Ecole Na'lion alle Su perien re d'Electrotochniiqwö et d'Hydraulique de (IrenoMe. — Texite franiQaiis, tableaiu et figtures p. 100 et 227.) U. D. C. 551.482.215 Pardé professzor bevezető soraiban — amelyekből az alábbiakban magyar nyelven közlünk részletet — Láselóffy Wotdemár dr.-nak és e sorok írójának ajánlja tanulmányát. Méltatja továbbá a magyar kutatókat és eredményeiket: „Mindig igen nagyra tartottam a magyar hidrolóigusokat és hidraulikusokat, akik munkás szorgalmukkal és szellemi erejükkel a legélénkebb és legszebb tanúbizonyságát adták a magyar hidrológiai kutatások előrehaladott voltának. Slegállapíthatom, hogy Magyarországon az értékes és tudós szakemberek sora foglalkozott és foglalkozik lelkes tudomány-szomjjal és ugyanakkor nagy gyakorla.i érzékkel a folyók tanulmányozásával. Felsorolhatom közü'iik Vásárhelyi Pált, aki a Tisza-szabályozás nagy munkáját indította meg, vagy Kvassay Jenőt, Bogdánffy Ödönt, Sajó Elemért, Benedek Józsefet, és a ma élő kutatókat, akik mind nagy lépésekkel vitték előbbre a múltban és viszik előre ma is a vízi feladatok megoldását. Tanulmányaik, amelyekben kutatási eredményeiket, vízgazdálkodási terveiket és ezek megvalósítását mutatták be, messze kiemelkednek. További nagy fejlődést kívánok a magyar hidrológusoknak." Az alábbiakban összefoglaljuk Pardé profesa<zor tanulmányának megállapításaitA. század eleje óta mind erő.sebb az a törekvés a hidrológiai kutatásokkal foglalkozók körében, hogy meghatározzák és lehetőleg matematikailag is kifejezzék a vízgazdálkodási egyensúly egyes tényezőinek szerepét. így elsősorban a lefolyási tényezővel (P'IP) és a lefolyási hiánnyal (D = P — P') foglalkoznak. Pardé professzor munkájában elsősorban a sokévi átlagos lefo gási hiányt vizsgálja a csapadék, a hőmérséklet, az esőintenzitás, a száraasági index, a levegő relatív nedvességtartalma, a talaj milyensége, a térszín alakulása, a növényzet, a vízfelületeknek a teljes vízgyűjtőterülethez való aránya, a hófelii'e eik é<s végül az emberi beavatkozás függvényében. Az átlagos évi csapadék mennyiség növekedésével a lefolyási hiány általában növekszik egy bizonyos mértékig, ahol maximumot ér el, majd a későbbiekben ismertetendő okok (a levegő relatív páratartalmaraa,k növekedése) miatt csökkenAz évi átlagos csapadékmennyiség és a lefolyási hiány közti összefüggést kifejező különböző egyenletek (1—7. egyenlet, 1. ábra), főként az elsőfokú egyenletek nem fejezik ki eléggé ezt a törvény szerűséget. Az átlagos évi hőmérséklet hatása sokkal tisztábban ismerhető fel. A hőmérséklet növekedésével erősen növekszik a lefolyási hiány (8—.15 egyenlet, 3. ábra). Az átlagos évi hőmérséklet és az átlagos évi csapadékmennyiség együttes hatását Wundt és Coutagne fejezték ki grafikonjaikban (4. és <i. ábra), Közép-Európára vonatkoztatva. Az átlagos évi hőmérséklet nagysága és az átlagos évi csapadékmennyiség mellett igen nagy jelentősége van a hőmérséklet és a csapadék havi eloszlásának. így pl. igen kis lefolyási hiány adódik a magas hőmérséklet ellenére Algériában, mert a csapadék úagy része kishőmérsókletű téli hónapokra esik. Hatással van a térszín magassága is. A párolgás és ezzel a lefolyási hiány ,a magasabb térszín alacsonyabb hőmérsékleténél igen kis értékű (16. egyenlet, I. táblázat). Általában 7 mm-rel csök ken a hiány 1110 m-kénti inagasságnövekedjéssel. Az eső intenzitásának is szerepe van a veszteségek alakulásánál. Az eső intenzitásának növekedése, ami a levegő relatív páratartalmának nö vekedésével jár, csökkenti a veszteségeiket, mindazokban az esetekben, amikor a topográfiai es geológiai adottságok nem teszik lehetővé az eső után is megmaradó nagyobb felszínű vízfelületek kialakulását, és amikor nincsenek az esős időszakon kívül túlságosan száraz időszakok. Sok rövid tartamú és kisintenzitású eső mellett kicsi a mélyre szivárgó víz mennyisége, amivel nagy párolgás, nagy veszteség lép fel. A klimatikus viszonyokat jól jellemző De Mar tónne és Abd-el-Al-féle szárazsági indexek (17—21. egyenlet) és a lefolyási hiány között nem állapíthatók meg eléggé szabatos összefüggések. A levegő relatív nedvessége nagy hatással van a veszteségre. A veszteség a kontinentális klímájú vidékeken — ahol a levegő szárazabb és melegebb — általában nagyobb, mint a tengeri klímájú vidékeken, ahol gyakori a nagy nedvességtartalom^ A veszteséget tehát nem egyedül a csapadékmennyiség, hanem a relatív nedvességtartalom is nagy mértékben befolyásolja más tényezők mellett. Coutagne és Hénin e'mélete szerint a veszteség a csapadék növekedésével a harang ábrának megfelelően, először növekszik, majd csökken. Az évi csapadék növekedésével növekedik a relatív nedvesség, és ha a relatív nedvesség a 10()%-ot közelítené meg az egész évben, akkor a páro'gá-s lehetetlenné válna és a veszteség 0-ra esne. Ilyen szélsőséges eset természetesen nem fordul elő, de lehetséges az, hogy az esőmennyiség növekedése leszorítja a veszteséget a maximum alá. .254