Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Kivonatok

A veszteség függvénye még továbbá a talaj, minőségének és a térszín alakulásának is. Általában mindazokban az esetekben, amikor a térszínen belvízfoltok keletkeznek, vagy amikor íúlmagasan van a talajvízszint, akkor a veszteség' nagy. A szabad vízfelületek közvetlen párolgása és a talaj felszínéhez közellovő talajvíznek a kapilláris vízemeJkedése következtében beálló párolgása idézi elő ezt a nagy veszteséget. így például sík. át nem eresztő talajon megáll a csapadékvíz és nagy lesz a párolgás. Hepe-hupás, át nem eresztő talajon a víz gyorsan lefolyik, a párolgási veszteség kevés lesz. Hepe-liupás, vékony áteresztő rétegű talajon, ahol a 'talajvízszint közel van a felszínhez, ott a kapilláris emelkedés következtében nagy a veszteség az áteresztő talajba nagyobb mennyiségben beszivárgó .csapadékvízből. Áteresztő talajnál és mély talajvízszintnél természetesen már nem érvényesül a kapilláris hallás: a párolgás elenyésző. A növényzet ellentétes hatást fejt ki: részben vizet fogyaszt, és így párologtat, részben visszatartja árnyékával a hőt és ezzel csökkenti a párolgást. Különösen jelentős az erdők hatása. A veszteséget általában az erdők sűrűsége, a fák vízigénye, a csapadék intenzitása és a csapadék járás befolyásosa. Lehet, hogy egy erős fásítás csökkenti a veszteséget, az ellenkező eset azonban gyakoribb. Friedrich érdekes vizsgálatai rámutattak arra, hogy fenyőfák alatt nagyobb a párolgás, mint fű alatt. A szabad vízfelületek párolgása sokkal erős ebben változik a hőmérséklet és a szelek változására, mint a talajban levő nedvességé. Minél nagyobb tehát egy terület vízfelülete a többi területhez viszonyítva, annál nagyobb a párolgás is. A nagy kőfelületek ugyan párolognak, mégse jelentenek különösebb veszteséget, mert a lecsapódások általában kiegyenlítik a hó- és a jégfelületek párolgását. Sőt a lecsapódások igen nagy értékeket is érhetnek el. Végül hatással van a veszteségre az ember is. Tározókat létesítve, mocsarakat lecsapolva, más növényzetet telepítve, stb. csökkentheti, vagy növelheti a veszteségeket. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a lefolyási hiányt meghatározó tényezők hatása annyira összetett, hogy nem állapi: hatunk meg az egész földre érvényes összé|fü«géseket. Felismerve azonban a hőmérséklet és a csapadék elsődleges hatásátigen .ló közelítő képletek állíthatók fel a helyi viszonyok jellemzésére. A lefolyási tényező változása éppen ellentettje a lefolyási hiányénak. Pardé professzor tanulmányának eredméxnényeit harminc év kutatómunkájából szűri le és megállapításait az egész földre kiterjedő (2. és 5. ábra) példákkal igazolja. Értekezését összefoglaló irodalmi kimutatással egészíti ki. Salamin Pál Durée et fréquence des ondes de crue sur le Danube et la Tisza. (Suite et fin.) Par W. Lászlóffy, d<'>'r és sc. techn.. (Teste honisrrolis, fabteaux et ffiignires p. 332.) U. I). C. 519.24 : 627.512 : 551.482.215.3 Sur le Danube ce sont les crues estivales de mai et de juin qui earactórisent le mieux cette riviére, crues suivies fréquemment d'un second l'lot se produisant aux mois de juillet et d'aoűt. Les hautes eaux printaniéres, conséqueuce de l'écoulement des glaces ot de la fonté des neiges, recouvrant les möntagnes d'altitude ínoyenne sonl également earacteristiques pour le fleuve. Les conditions hydrologiques de l'hiver sont trés divergentes, suivant l'allure de la température. On cherohedonc á caractériser le régime des hautes eaux du Danube, par les hautes eaux printaniéres de mars et d'avril, par les crues estivales d'une periode de 4 mois et par les hautes eaux se prcisentant au couiis des 3 mois de l^hiver et de l'automne. Sur la Tisza, en raison des conditions spéciales orographiques et climatiques du bassin versant, les crues printaniéres provenaiit do la fonté des neigcs se présentent aux mois de mars á mai. Aprés une pérí&de estivale de 4 mois les crues d'au.omne apparaissant aux mois el'octobre á uovontbre. La saisou d'hiver dure lá, comnie dans le cas du Danube pendant 3 mois. Les données, indiquées par mois du relévé „A" de l'Annexe sont groupées sur la fig. 3, suivant les saisons ainsi déterminées. Les figures á gauche démontrent le nombre des crues dépassant un certain niveau ca culées pour 100 années, chiffre qu'en divisant par 100 on 0>b tient, le nombre des crues sur lesquelles ou peut tabler on moyenne au cours d'une année (saisou). Les figures á elroitc rnontrent le maximum de nombre de.s crues enregistré jusqu'á l'heure actuel'e au cours d'une année. Le relevé ,,B" fait ressortir que bien des années accusent des flots donc le niveau resté inférieur á la moyenne. Cas données fournissant des indications utiles pour évaluer le risque que l'on court si l'on ne tient pas sous les yeux, au cours de 1'exécution des travaux hydrauliques le maximum des crues observée jusqu'alors. Si, au lieu d'exprimer la hauteur des niveaux d'eau par rapport au ,,zéro" des é.helles, on indique l'altitűde en % de l'intervalle existant entre le maximum ot minimum des hauteurs d'eau sóit par rapport á la pléuiíude du lit, les données calculées pour les profil* des éehelles permetteni leur application pour ceux des éehelles voisines voire mérne pour des troii?ons entiers ele riviéreC'est pour ce but que nous avons clressé le Relevé No II. 7. En se basant sur les données de 50 années, nous avons. par saisons, le maximum de durée des niveaux atteignant ou dépassant une certaine hauteur dans le Relevé „C" et sur la figure 4. I)ans le cas oú deux ou plusieurs ondes se suivent l'une á l'autre pendant quelques jours, et en un court lapse de temps, le niveau relativement plus bas se présentant entre les deux ondes. ne peut étre utilisé au point dévuedes travaux hydrauliques et da la navigation. De oe fait, nous avons representé, par 1 raits háchés, les maxima des elurós des niveaux eulculás sans tenir compte iles arréts inférieurs á 14 jours. Le relevé 111. fait ressortir en % les hauteurs d'eau par rapport á la plénitude du lit, de sorté que les données peuvent étre adoptées pour le.s profils voisiris. 8. La figure 5 illustrant la répartition des durées des hauteurs d'eau atteignant ou . dé passant certains niveaux, permet de foriner une idée du risque que l'on court si l'on ne tient pas compte, lors ele la rédaction des projeets, du maximum de durée des niveaux. En raison du nombre restreint des données il n'était pas possible do déduire des corrélations rúathémaaques, pourtant les graphiques facilitent d'en tirer certaines conclusions. 9. En terminant son étude, l'auteur elémontre, sur exemples, l'emploi praíiqup de.s relevés et des graphiques.