Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - SZABADOS ANTAL dr.: A halak érzékszervei

mivel a viszonylagos elmozdulások érzéke'öi, — kinaesthetikus érzékszerveknek is. Ilyen érzék­szerv a mély-érzékelés, az erő-értékelés, az egyensúly érzékelés, az egyes szerv és testrész­helyeződés és elmozdulás, valamint az izom­tonus érzékelés. A mélyérzékelés szolgálatában állanak az izmokban, izületekben, szalagokban és inakban elszórt RUFFINI-féle vógfestek, és lemezes idegvégződések. Ezeknek az ingerületei tájé­koztatnak az állatot e szerveik helyzetéről, anél­kül, hogy arról szemmel kellene meggyőződ­nie. Ez teszi lehetővé az összerendezett mozdu­Fig. 11. ábrí^ Ponty o'dalszerve. Seitenorgan des Karpfens. (CORI.) a pikkely, Scliuppe, b nyílás, öffnung, c csatorna, Kantai, d ol d a linzer v, Seitenorgan, e Idog X, Nerv X. o-i Fig. 13. ábra. A mia feji végérző lapjai az ideírj áratokkal. Kopf-Endge/iihlsblatter von Amia mit Nervengangen. (AIiLIS-BÜTTSCHLI.) a véglapok, EndbUdter, b Orbita, e c;iatornák, Kanale, d Rain. lat. X. latokat, az úszást, a járást, de a szemmozgást, embernél pl. a zongorázást a billentyűsorra való nézés nélkül sf.b. Mint ezekből is kitűnik, ezeknek az érzékszerveknek az ingerei főként a reflexes pályákon haladnak és értesüléseik kölcsönösen attevőanek egymásnak és más szer­veknek' is a refiex-íveire és pályáira. A súly és ellenállás-becsülést és érzékelést szintén az egyik proprioceptiv érzékszerv, az cró-érzékelés végzi. Mi ezzel az érzékeléssel tud­juk beesülni a könnyebb vagy nehezebb súlyt és a hal ezzel győzi le a mozgó, áramló víz ellenállását, mert a megfelelő erőt alkalmazza a legyőzésére. Ide tartozik a balak különleges belső-tapintó szerve, az ú. n. vestibularis appa­rátus, amely a belső fülnek megfelelő he­lyen, az egyensúlyérző szervvel a félkö­rös ívjáratokkal szoros összefüggésben van. Ez az apparatus érzékeli az úszóhólyag­nak a gerinccsatorna, és a. félkörös ívjá­ratok, tehát az egyensúlyozó-szerv folyadékára áttevődő nyomást és ingadozását. Ennek az érzékszervnek segítségével állítja be a 'hal úszó­hólyagjának a bel. ő nyomását pontosan olyan fokúra, amilyen abban a vízmélységben szük­séges a testfajsúly és a víznyomás különb­ségének a kiegyenlítésére, de egyben ezzel az érzékszervvel érzi is meg a hal a víz mélysé­gét a víznyomás, a tes'ét és úsgóhőlyagját ösz­szenyomni igyekvő nyomóerő nagyságából. Ez az apparátus teszi át reflektorosan az izomtónus .226 és a mozgásszervek beállításához szükséges érzéseket és értesüléseket a mozgató pályákra is. A statikus vagy egyensúlyérző szerv nem az állat szerveinek egymáshoz való viszonyáról, hanem az egész testnek a térben való viszo­nyáról, helyeződósérői értesí'i az állatot. Ez az egyensúlyérző szerv a belsőfülnek a statikai részében foglal helyet. Részei a három síkban elhelyeződő félkörös ívjáratok, a tömlőeske, utri­culus és az ívjáratok tágulataiban, ampullái­ban. valamint a tömlőcskében és zsákocskában egyes idegcsomópontokon, a maculán tömörült, k'emelkedő neuroephithel sejtcsoportok, ame­lyeknek finom érzékszőröcskéin az említeti, mészrögöcskéik, az otho-, ill. statolithok feksze­nek. Míg az ívjáratok tágulataiban az illető ív­járat síkjában történő elmozduláskor megmoz­duló belső folyadék a tágulat tetejéig érő kocso­nyaszerű, ívalakú képletet, a kupulát mozdítja ki helyzetéből és így kelti az elmozdulásnak megfelelő érzést a hozzá vezető idegszálon át, addig az említett neuroephithel-foltok idegsejt­jeire fekvő statolithek rezdülése és finom elmoz­dulása kelti az ideágazó nervus acusticus útján a rezgés és elmozdulással arányos ingert. Ennek az igen finom érzékszervnek az adaequát ingere tulajdonképpen tehát a földi nehézkedési erő. (4. ábra.) Mint láhatjuk, a halnál ez utóbbi, éspedig a bőr- és szerv-érzőszervek rendkívül fejlettek, a szárazföldi állatokóval szemben imég bővültek is az oldal-szervvel, valamint a hólyagnyomást érző szervvel, ós összefüggésük, együttműködé­sük egészen bonyolult, automatikus és reflektó­rikns mechanizmusuk az egész szervezetre ki­ható, rendkívüli fontosságú. Ezekkel az érzék­szervekkel érzékeli a harcsa már a farkától fél­méterre is a közeledő másik halat, mire villám­gyors fordulattal és tátott szájjal tör rá, hogy zsákmányul ejtse. Ezzel tapintja ki a pisztráng ós sok más vándorló rokona a 6—8 méter magasból alárohanó vízesések sebességét, ere­jét, sodrását, hogy rendkívüli erőkifejtéssel, farokúszójának igen szapora mozgásával le­győzze azt és tovább hatoljon ikrázó helyére, a forrás közelébe. Hasonlóképpen ezeknek az érzékszerveknek a harmonikus együttműkö­dése teszi lehetővé a halnak a három kiterje­désű vizi térség különböző mélységeibe való leereszkedést, helyzetváltoztatást, biztos, gyors, fordulatos mozgást és még a sö'ét mélységek­ben is a pontos tájékozódást. Minthogy a hal a vizi életében főként ezekre az érzékszervekre támaszkodik, ezekkel a szervekkel szerzi be elsősorban a külvilágról értesüléseit, míg a többi érzékszerve vagy alacsonyabb fejlettségű, hatásfokú vagy kisebb jelentőségű, ezért a ha­lat nem sorolhatjuk egészen sem a DOFLEIN által felállított „szagló-állatok", még kevésbbé a „látó-állatok" csoportjába, hanem célszerűnek látszik részükre egy új csoport, éspedig a ,.t a p i n t ó - á 11 a t o k" csoportjának a felvétele. Az érzékszerveknek a halak életében elfog­lalt szerepéről és jelentőségéről már sokat írtak és vitáztak. A még nem ismert működések kide­rítése még sok emberöltő elmélyedő kutatását és gondos megfigyeléseit fogja igénybevenni. Ezek a kutatások és gondos megfigyelések bizo­nyára mind fényesebb világot fognak vetni a hal-világ titokzatos életére. (Irodalmi összefoglalás a 231. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom