Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - VENKOVITS ISTVÁN: Adatok a dorogi mezozoós alaphegység szerkezetével kapcsolatos üregekhez és vízjáratokhoz

A dorogi szénbánya táróhálózatát haráutoló barlangok térképezési eredményeit mutatja be az alábbi tanulmány. A szerző mind a hasadék-, mind a rétegrés- és mind az agresszív oldószer hatására kialakult, a tektonikai irányoktól csak alárendelten függő barlangok keletkezését termáiis vizek hatására vezeti vissza. A tanulmány eredményei új terinészieti kincsekkel gazdagították hazánkat és hozzájárulnak a vizek eredetének felismeréséhez és ezzel a szénbányászat fejlődéséhez. Az ékszerkészítő ipar is hasznát láthatja a kutatásoknak. I . I). C. 551.491.5/8 1439.115 Dorog |:551 44 Adatok a dorogi mezozoós alaphegység szerkezetével kapcsolatos üregekhez és vízjáratokhoz* V E NKOVITS ISTVÁN A Magyar Állami Szénbányák Bányaföldtani Kutató Osztályának megbízásából alkalmam v.olt az 1947. év;be,n az esztergomi (dorogi) barnakőszénmedeneében a mezozoós /kőzetekben a bányászat által feltárt üregeket, barlangokat, vízjáratokat részletesen tanailmányoznom és pontosan térképeznem. Ezideig országunkban csakis a felszínen tanulmányozható és hozzáférhető karsztjelenségeket (barlangokat, vízjáratokat) ismertük, míg most lehetővé vált, hogy a bányászat által feltárt mélykarszt jelenségeket (barlangokat, vízijáratokat) megism erihessük. Az esztergomi (dorogi) barniakiőszéiiimedencében a mezozoós (felső triász korú) kőzetekben a bányászat által feltárt üregek, járatok helyszínrajzát az 1. ábrán tüntettem fel. A dorogi kőszénbányászat szétszórt aknáinak termelését 20.5 km hosszú földalatti alagúthálózat (ailtáró) útján szállítják a dorogti (Reiimiann) altárún át "Dorogra a kőszénosztályozókhoz. A dorogi altáró alag'úthálózata több helyen harántolja a triász korú mészkősasbérceket és feltárja a régebbi geológiai időkben képződött mélykarteizit üregeket, vízjáriatokat. Az alagúthálózat a következő üregeket, járatokat tárta fel: 1. X. akna XI. bányamezői hasadékibarlang. (2. ábra.) 2. Dorogi altáró 3136 méterénél lévő kaverna. (3. ábra.) 3. I. akna ivóvízeneszkei barlang. (4. ábra.) 4. Tokodaltáró I. vizesereszkei barlang- (5. ábra.) 5. Öregaltárói barlang. (6. ábra.) 6. Tokodaltáró kompresszorház melletti barlang. (7. ábra.) 7. Tokodaltáró „Á" aknai barlang. (8. ábra.) 8. Tokodaltáró V. ereszlkei barlang. (9. ábra.) 9. Tokodaltáró Ágnes kő siklói barlang. (10. ábra.) 10. Tokodaltáró IV/b ereszke melletti vízmérői barlang. (10. ábra.) (Az egyes barlangok helyei az 1. ábrán ugyanezen sorszámok alatt vannak feltüntetve.) Az alábbiakban részletesen ismertetem a térképezett barlangokat, vízjáratokat és az azokban végzett földtani, stb. megfigyeléseimet. 1. A dorogi kőszénbányászat által feltárt kansztüregek közül kiterjedés szempontjából a legnagyobb méretű a X. akna Xl-ett bányamezői hasadékbarlang. (2. ábra.) Ha A ima völgy felé haladunk az alagútban, a 4600 méteres .160 jelzőtábla után elénk tárul az a hatalmas kőzetrianás, mely a szállítcközlétől (altárótól) észak felé kisebb, dél felé nagyobb kiterjedésű. Végül egy járhatatlanságig szűkült részletet oldalról mesterséges ereszkén át megkerülve, bejuthatunk a szállítóközléből meg nem közelíthető déli ág folytatásába. A hasadék általában az alapközle színtjében a legkszélasebb, a legjobban járható. Azonban mind a D-i, mind az É-i lész — felfelé és lefelé egyaránt — a térképszelvény szerinti magasságokban és mélységeikben folytatódik. Az É-i szárny pár méter után összeszűkül, mlindössae egy viszonylag rövid szakaszon lehet a mélység felé 'kötélfüggeszkedéssel lehatolni egészen a karsztvízszintig. Ez a szárny nagyon szűk. A kőzethasadók itt kissé Ny-ra dől, bár vauinak teljésen fügigőleges részletei is. A falakat borító kristályos kérgek helyenként az előző mozgások következtében nagy tábláikban váltak le a hasadék faláról, s a szűkebb részeken fennakadva, sok helyen teljesen elzárják a hasadékot. A falakat borító ásványos bevonat kiválási sorrendje a faltól a felszín felé a következő: a) vastag, sok helyen a 20 om-t is meghaladó szkalenoéderes kálóitok szövedékéből álló szürkés színű bevonat, b) 2—4 om vastag, borsárga lVi—2 cm iniatgyságot is elérő romboéderes kifejlődésű kalcitkéreg, c) 2—5 mim vastag vörös vas okker, d) 2 cm vastag szalagos, rostos, zöldes árnyalatú aragonit, e) milliméteres fekete mangánoxid és f) tűs, kristályos, fennőtt aragonit zárja be a kiválások sorát. A szembenálló falrészletek egymáshoz képest itt látszólag nem mozdultak el, bár az ásványos kiválás vastagsága a két falon különböző: pl. a keleti falon a szkalenoéderes szövedékű kalcitbevonat sokkal vastagabb, mint a nyugati falon. Ha ez a jelenség egyáltalán felhasználható egy ilyen falrészlet viszonylagos elimozdiulásániqjí megállapítására, akkor itt megállapítható, hogy az elmozdulás a romboederes kaiéit kiválása előtt következett be, mert ez a borsárga bevonat már mindkét falon egyenlő vastag. Ha azonban a kérdéses kéregrész vastagság különbségét c.<alk a kristályképződés körülményeíi idézik elő, akkor a mozgások időrendjének megállapításában csak a leszakadt táblák bekérgeződéseiie lehetünk tekintettel. Ebben az északi -szárnyban a vasolkker kiváláso* A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 március .'10-i ülésén elhangzott előadás. — Közlemény a Hidrológiai Társaság Ifjúsági Csoportjának munkájából. On nt ruci ural Caves and Water^Ducbs in the Mesozuic Bedrock of Domg. By I. Venkovits. (English textp. 191.)